tag:blogger.com,1999:blog-78067867751938403762024-03-09T12:08:48.555+05:30सांकवसमीर झांट्ये यांचा ब्लॉग / A blog by Sameer Zantye
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.comBlogger42125tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-31720356546796460952024-03-09T11:39:00.000+05:302024-03-09T11:39:22.627+05:30 दिल्लीची ग्रंथ वारी <p><br /></p><p>नवी दिल्ली विश्व पुस्तक मेळ्यात सकाळ-दुपार-संध्याकाळ पुस्तकांमध्ये काही दिवस भटकणं एक नवी ऊर्जा प्रदान करणारं होतं.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtizT-bIS1UsoPBJlx2LCU5AM4vbhLaQo2Ow8b8rNgrHYLtNYzuyL6JycE75h2O0XXdCJk5RHS0OAbcEH9925TX2_4SOxTWqo8nF5f_qsFEECuNHXeWqo-NfZlJUTfFHP2gtU23tgHMmTc1_iEEzbDdOuuqsnt_62it2d5icBo4WLit-xjwefSwJEEWJY/s2048/428382871_8374991885853509_6194382478925024928_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtizT-bIS1UsoPBJlx2LCU5AM4vbhLaQo2Ow8b8rNgrHYLtNYzuyL6JycE75h2O0XXdCJk5RHS0OAbcEH9925TX2_4SOxTWqo8nF5f_qsFEECuNHXeWqo-NfZlJUTfFHP2gtU23tgHMmTc1_iEEzbDdOuuqsnt_62it2d5icBo4WLit-xjwefSwJEEWJY/w300-h400/428382871_8374991885853509_6194382478925024928_n.jpg" width="300" /></a></div>इतक्या मोठ्या आवाक्याचं पुस्तक प्रदर्शन पाहाण खरं तर माझा दुसरा अनुभव होता. पहिला अनुभव काही वर्षांपूर्वी काहीसा अपघाताने जुळून आलेला मी पश्चिम बंगालला गेलो होतो तेव्हा. त्यावेळी कोलकाता विमानतळावरून शहरात येताना सगळीकडे कोलकाता इंटरनॅशनल बूक फेअरचे पोस्टर आणि बॅनर्स लागलेले दिसले. त्यामुळे अर्धा दिवस ‘सहज चक्कर’ टाकूया म्हणूण गेलो आणि स्तंभित झालो. एखाद्या पुस्तक प्रदर्शनात दोन तीन एटीएम व्हॅन्स वगैरे उभ्या असलेल्या मी पहिल्यांदाच पाहिल्या. अनेक पालक आपल्या मुलांना आवर्जुन घेऊन आले होते व त्यांना पुस्तक खरेदी करण्यासाठी प्रोत्साहित करीत होते. अनेक तरूण गाणी म्हणत होते. प्रस्तापित प्रकाशकांप्रमाणे छोटे प्रकाशक, वैयक्तिक कलाकार यांचे स्टॉल्स तिथे लागले होते. मला आठवतंं पश्चिम बंगालच्या मुख्यमंत्री ममता बॅनर्जी यांनी लिहिलेली पुस्तके मांडलेली एक सुबक ‘कुटीया’ तिथे उभारण्यात आली होती. एक जीवंतपणा व ‘फेस्टिव्हपणा’ त्या महोत्सवात इतक्या मोठ्या प्रमाणावर मी पहिल्यांदाचा अनुभवला. तिथली पुस्तके मोठ्या प्रमाणावर बंगाली भाषेतील होती त्यामुळे मला भाषेच्या मर्यादा या होत्याच. तिथे प्रवेश करताना प्रदर्शनाचा नकाशा देण्यात आला होता पण दोन तीनदा मी फिरताना वाट चुकलो यावरून प्रदर्शनाचा व्याप्ती मला आली. माझा इथला अनुभव मात्र मर्यादित होता. कारण माझा इतर प्रवासाचा कार्यक्रम आखलेला होता त्यामुळे केवळ अर्धा दिवस जेवढ पाहता येईत तितकंच मला पाहता आलं. <p></p><p>दिल्लीच्या विश्व पुस्तक मेळ्याविषयी समजलं तेव्हापासून हा मेळा पाहण्याची तीव्र इच्छा होती. बरीच वर्षे काही ना काही कारणांमुळे तो पाहायचे राहून जात होते. कोवीडच्या काळात तो दोन वर्षे बंद राहिला तर एका वर्षी केवळ व्हच्युअल पद्धतीने पार पडला. गेल्या वर्षीपासून पुन्हा हे न्यु डेली वर्ल्ड बूक फेअर पुन्हा अवतरले. भारतभरातून अनेक विक्रेते व प्रकाशक या मेळ्यात आपली हजेरी लावण्यासाठी अर्ज दाखल करीत असतात पण लॉटरी पद्धतीने स्टॉल्सधारकांनी निवड होते व त्यामुळे अनेकांच्या पदरी निराशाही येते. सुमारे दीडेक हजार ग्रंथ दालने इथे असतात असे समजले. प्रगती मैदान येथील पाच मोठ्या प्रदर्शन हॉल्समध्ये हे प्रदर्शन भरले होते. </p><p>भाषा, साहित्य, सामाजिक शास्त्रे, कला, विज्ञान, स्पर्धा परीक्षा, बालवाङ्मय वगैेरे अशा प्रकारातील पुस्तके, इंग्रजी, हिंदी, राजस्थानी, सिंधी, पंजाबी, ऊर्दु, बंगाली भाषेतील पुस्तके, भारतासोबतच इराण, श्रीलंका, ऑस्ट्रेलिया, रशिया, स्पेन अशा देशांशी संबंधित ग्रंथदालने, साहित्यिक गप्पा, मुलांसाठीचे कार्यक्रम, प्रकाशकांचा कट्टा, त्याशिवाय विविध प्रकाशकांच्या ग्रंथदालनात छोट्या छोट्या कार्यक्रमासाठीच्या जागा असा अवाढव्य व्याप या प्रदर्शनाचा होता. इतके असुनही दालनांची सुनियोजित मांडणी होते ज्यामुळे नीट न गोंधळता फिरता येत होते. सुप्रीम कोर्ट मेट्रो स्टेशनपासून प्रदर्शनस्थळ जवळ होते. या मेट्रो स्टेशनपासून प्रदर्शन स्थळापर्यत मोफत शटलसेवा नियमित सुरू होती. प्रदर्शनस्थळी विविध व्यंजनांनी सज्ज दालनेही सज्ज होती. त्यामुळे अगदी सकाळी जाऊन रात्री प्रदर्शनातून बाहेर पडणं शक्य होतं.</p><p>माझ्या काही मर्यादा जशा की देवनागरी वगळता अन्य लीपी वाचता न येणे, इंग्रजीशिवाय इतर युरोपीय भाषा न येणे यामुळे अनेक दालने वगळणे किंवा तिथली पुस्तके वरवर पाहणे भाग होते. शिवाय मीही काही गोष्टी वगळायच्या ठरवल्या होत्या. जशा की अकादमीक पाठ्यपुस्तके प्रकारातील पुस्तके, स्पर्धा परीक्षेची पुस्तके, आध्यात्मिक गुरूंची ग्रंथदालने, देवदैवतांची पुस्तके वगळायची किंवा तिथे ओझरते दर्शन घ्यायचे असे ठरवले होते. शिवाय प्रकाशकांप्रमाणेच काही पुस्तक विक्रेतेही आपली दालने येथे लावतात. त्यामुळे पुस्तकांचे रीपीटेशनही होत असते. जुन्या पुस्तकांची ज्यात युरोपीय पुस्तकांचा भरणा होता अशी दालनेही होती. कुठलेही पुस्तक 100 रूपयांत असेही स्टॉल्स होते. बॉक्सभर पुस्तके अमुक रूपयांत अशी पुस्तकेही होती. ही बहुतेक युरोपीय फिक्शनची पुस्तके होती. </p><p>पुस्तके ही अभिव्यक्तीचे अजूनही एक सशक्त माध्यम आहे याची जाणीव प्रदर्शन करून देत होते. सेल्फ हेल्प प्रकारातील पुस्तके अनेक ठिकाणी दिसत होती. ओशो, कृष्णमूर्ती, गांधी, आंबेडकर, डाव्या विचारसरणीचे साहित्य यांची छाप अजूनही आहे हे प्रदर्शनातील पुस्तके पाहून दिसत होते. प्रदर्शनात गीता प्रेसच्या स्टॉलवर गर्दी होती तशीच आंबेडकर व बौद्ध साहित्य प्रकाशित करणार्या स्टॉलवरही गर्दी दिसत होती. साहित्य अकादमी ही भारतातील बहुभाषीय साहित्य प्रकाशित करणारी संस्था त्यांची हिंदी, इंग्रजी, मराठी, कोंकणी या भाषेतील पुस्तकेच आजपर्यंत पाहायची संधी लाभली होती. या प्रदर्शनात इतर भाषीय पुस्तकेही पाहता आली. आदीवासींचे किंवा आदिवासींसंबंधित साहित्य प्रकाशित करणारे प्रकाशक, प्रतिपक्ष मांडणार्या, पर्यावरण, सामाजिक जागृतीच्या हेतूने ग्रंथनिर्मिती करणार्या संस्था यांच्या पुस्तकांचा परिचय प्रदर्शनामुळे होऊ शकला. अनेक शासकीय संस्था ज्यांची दर्जेदार व अल्पकिमतीतली प्रकाशने जी सहसा कुठे दिसत नाहीत, ज्यांची फारशी कुठे जाहिरात होत नाही किंवा ती ऑनलाईन मिळणे-दिसणे दुरास्पद असते अशी पुस्तकेही या प्रदर्शनाच्या निमित्त पाहता आली व विकत घेता आली. </p><p>हिंदी भाषेचा अफाट साहित्य संसार व साहित्य व्यहार यांचा परिचय प्रदर्शनामुळे झाला. वाणी प्रकाशन, राजकमल प्रकाशन यांच्या देखण्या स्टॉल्सना पुस्तक खरेदीसाठी भेट द्यावीच पण त्याचबरोबर एखाद्या भाषेत किती प्रकारची पुस्तके असू शकतात याची कल्पना येण्यासाठीही भेट द्यावी अशी त्यांची मांडणी होती. असाच इंग्रजीत स्टॉल आवडला तो पेग्वीनचा म्हणजे इंग्रजी आणि हिंदी दोन्ही. विशेष म्हणजे या दोन्ही स्टॉल्सवर मोठ्या प्रमाणावर गर्दी दिसून येत होती. वाणी आणि राजकमल या दोन आघाडीच्या हिंदीतील प्रकाशकांबरोबरच दिल्लीबाहेरच्या पण दर्जेदार आणि नवनवीन प्रकारच्या-विषयाच्या पुस्तकांची निर्मिती करणार्या प्रकाशकांचा परिचय प्रदर्शनामुळे होऊ शकला. हिंदीत तरूण वेगवेगळे विषय हाताळत विविध वाङ्मय प्रकारात वाङ्मयनिर्मिती करीत आहेत आणि हे साहित्य छापले जात आहे व वाचले जात आहे हे या प्रदर्शनाच्या निमित्ताने लक्षात आले. </p><p>इतक्या मोठ्या प्रमाणावर बालसाहित्य पहिल्यांदाच प्रदर्शनामुळे पाहता आले. इंग्रजीत तर बालसाहित्याचे प्रमाण विपुल आणि अफाट आहेच. पण हिंदीतही मोठ्या प्रमाणावर आणि दर्जेदार बालसाहित्य निर्मिती केली जात आहे हे येथील ग्रंथसंपदा पाहुन म्हणावे लागते. मला सगळ्यात जास्त रमवले ते या अद्भुत बालसाहित्याने.</p><p>यंदाच्या प्रदर्शनाची थीम ही बहुभाषी भारत ही होती. या बहुभाषी परंपरेची ओळख करून देणारे सुंदर पॅब्हिलियन आयोजक संस्थान नॅशनल बूक ट्रस्टने थाटले होते. यांत भारतातील विविध भाषा, लीपी यांचा परिचय करून देण्यात आला होता. ही बहुभाषिकता केवढी मोठी श्रीमंती आहे या देशाची. भारतीय साहित्य श्रीमंत, बहुआयामी आणि श्रेष्ठ बनले त्यामागे ही बहुभाषिकता आणि या भाषेशी संबंधी विपुल सांस्कृतिक रूपे यांनी महत्त्वाची भूमिका बजावलेली आहे.</p><p>प्रदर्शनाचे एक चांगले असते ते म्हणजे इथे कुठल्या मार्केटिंगमुळे तुम्ही पुस्तके घेत नसता. पुस्तके पाहण्याचे, निवडण्याचे स्वातंत्र्य व पर्याय प्रदर्शनामुुळे प्राप्त होते. तिथे जाण्याचा, राहण्याचा खर्च केला तो प्रदर्शन पाहण्याचा समाधानाने फिटला. प्रवासखर्चाच्या जवळपास खर्च ग्रंंथखरेदीवरही झाला. शिवाय सवडीने घ्यायची असे ठरवून अनेक काहीशी महागडी व महत्त्वाची वाटली अशी पुस्तके नोंदवून घेतली. अनेक विषयांवरची अनेक नवी पुस्तके संग्रही आली. त्याचबरोबर विशेषांक असलेले काही प्रकाशनगृहांची नियतकालिक अंकही संग्रही आले. येत्या वर्षभरासाठी पुरेल इतका स्टॉक जमा झाला. प्रदर्शनाच्या निमित्ताने पुस्तकांची मांडणी, डिझाईन, मुखपृष्ठे यांच्याबद्दलही मार्गदर्शन घडले, वाचनाची दिशा निर्धारित करण्याविषयीही आकलन हाती आले. खरे तर हे प्रदर्शन अनुभवण्यातूनच त्याचे मर्म आणि आनंद आत्मसाद करता येऊ शकते तरीही जे काही आत्ता आठवते आहे त्यावरून हे छोटेसे टीपण केले आहे.</p>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-80048817669164639202024-03-09T11:36:00.001+05:302024-03-09T12:08:01.587+05:30‘उत्रांबित्रां’ : कांय सूत्रां<div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; text-align: left;"><p><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">काशिनाथ शांबा लोयलयेंकार ‘उत्रांबित्रां’तल्यान अख्ख्या 14 वर्सांउपरांत संग्रहरूपांत वाचप्यांच्या भेटक आयला. काशिची शैली वापरून म्हणचे जाल्यार, 14 हो जावं येता वनवास वा फकत एक आकडो. तांचो फाटलो संग्रह ‘काशिखंड’ हो 2010 वर्सा आयिल्लो. साहित्य अकादेमी पुरस्कार मेळ्ळो त्या ‘काव्यसूत्र’ संग्रहाउपरांत सोमतोच एका वर्सान. ‘उत्रांबित्रा’च्या बाबतीत हांगा काव्यसंग्रहांतल्या कवितेचो मूड, आशय हांची थोडक्याभितर वळक करून घेवपाचो यत्न आसा.</span></span><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YTXwYduH86o/Zev62X-adrI/AAAAAAAABvc/w8JlR2r7QXMeqjegMCW2gXLzsTUvwROqwCNcBGAsYHQ/s3374/image_50407681.JPG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3374" data-original-width="2273" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-YTXwYduH86o/Zev62X-adrI/AAAAAAAABvc/w8JlR2r7QXMeqjegMCW2gXLzsTUvwROqwCNcBGAsYHQ/s320/image_50407681.JPG" width="216" /></a><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
</span></span></p><p style="text-align: left;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">काशि हो एका प्रवृत्तीन बरोवपी कवी. फाटल्या सगळ्या संग्रहात ही प्रवृत्ती दिसता. ह्याय संग्रहात काशि बदलूंक ना. मात प्रवृत्ती तीच आसली तरी हो कवी वाट्याक येवपी नवनव्या अणभवांक उत्कटपणान फुडो करता. देखून तेची कविता केन्ना पोरनी दिसना. ती फ्रेश दिसता. ह्या सगळ्या अणभवांत काशि एकटोच आसता. हेरांच्या संदर्भात येता तेन्नाय तो एकटोच दिसता. कितल्याय गर्देंत आसून लेगीत आसपी हें जीणेतलें अपरिहार्य एकसुरेंपण काशिच्या कवितेचो मूळ सूर आसा. काशिच्या कवितांत आयकूंक येवपी शोकात्म-खिन्न (मेलनकोलिक) पार्श्वधून ही तेतूंतल्यानच आसूं येता. काशिची कविता ही कल्पनाविलासांतल्यान आयल्ली रमणीय कविता न्हय. मनशाचे अस्तित्व, ह्या अस्तित्वांचे परस्परसंबंध आनी तातूंतल्यान निर्माण जावपी जाणीवो ह्यो काशिच्या कावितेच्यो प्रेरणा दिसतात. <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">ह्या कवीची शैली थेट उलोवपी. तेची भाषा, उतरावळ सर्वसामान्यांची, भौजनांची. हे कवितेत एक रफनेस, रोखठोकपणा दिसता. मात तो अहंकारातल्यान न्हय तर एकूण जगण्याविशींच्या अलिप्ततायेतल्यान आयला अशें दिसता. कारण काशिक खबर आसा मनशान कितलोय शेक गाजोवपाचो यत्न केलो तरीं तेच्या हातांत कांयच ना. सगळी सजावट, मिरोवप सगळेंच फिजुल. देखून थंय दिखावू नाजूकपणांक थारो ना. काशिच्या कवितेचे खाशेलेपण म्हळ्यार तेची खाशेली उतरावळ. कवीन निर्माण केल्लें खाशेले लिंग्विस्टीक ह्या कवितेत खेरीत सौंदर्य निर्माण करता. तशेंच कवितेच्या पारंपरिक चौकटीफुडें वचपाचो हावेसय तेतूंत दिसून येता. हो कवी सोप्या भाषेंत कविता मांडता. अशें आसले तरी तेची कविता सादी म्हळ्यार ऑर्डिनरी म्हणूंक मेळना. हे कवितेची मोख खूप गंभीर. जीविताचो तत्वगिज्ञानात्म नदरेन सोद घेवपाची वा जीवितातलें मनशाच्या आनी एकूण जीणेच्या अस्तित्वाची फिलोसोफी सोदपी अशी तेची कविता. मात फिलोसोफिकल आसा तितलीच संवेदनशील आनी मनीसपणाक मानपी अशी ही कविता दिसता. ‘उत्रांबित्रां’तल्यो ‘एक सादी विगन कविता’, ‘करूणाष्टक’ वाचतना हे जाणवल्याबगर रावना. <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">‘उत्रांबित्रां’तली कविता आनी काशिची एकुणुच कविता वाचपाक काशिची भाशा समजून घेवप भोव म्हत्वाचे. काशिच्या कवितेक स्वत:चे ग्रामर आसा. आनी हें ग्रामरच हे कवितेचे ग्लॅमर आसा. हांगा ग्लॅमर उतर दिमाख ह्या अर्थान वापरला. हो दिमाख निखटो दिखाऊ, वयल्याचारचो ना हेंय मात मुजरत सागूंक जाय. जीणेंतली हतबलता, अपरिहार्यता, अनिश्चितता, नश्वरपणा हांची जाणीव ही कविता व्यक्त करता. जीणेंतली दांभिकता, बेगडीपणा, विसंगति हांचेरय ही कविता प्रहार करता. जीणेच्या अस्तित्वाची, ह्या अस्तित्वाच्या परीवर्तनशीलतेची आनी हे अस्तित्व ना जावपाविशींची फिलॉसोफी ही कविता वेगळे वेगळे तरेन मांडतना दिसता. जे दिसता त्या तथ्यातलें सत्य सोदपाचो यत्न करता.<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">‘उत्रांबित्रां’त एकूण 30 कविता आस्पावल्यात. स्वत:विशीच्यो कविता, कवितेविशींच्यो कविता, व्यक्तीचित्रणात्मक कविता, ऑबिच्यूरीस्वरूप कविता, मनशाच्या आनी जीणेच्या अस्तित्वाविशी भाश्य करपी कविता अशो त्यो आसात. करूणाष्टक, इंटर-व्यूह सारख्यो कवितेची श्रुंखला म्हणू येता अशोय कविता दिसतात. हायकू फॉर्मय काशिन अजमायला, गझलेच्या प्रकृतीचो उपेग कवितेची मांडणी करपाक काशिन करून घेतला. दिसपटी हो काशिचो आवडीचो फॉर्म आसूं येता. फांटल्या संग्रहांत आयिल्लेप्रमाण ह्याय संग्रहात ‘दिसपटयेंतल्यो चार नोंदी’ वाचूंक मेळटात. अभंग - ओवी हांतूंतल्यानय कवी व्यक्त जाला. <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">ह्या कविक स्लँग आनी हिंदी सिनेगितां हेची आवड आसा अशे दिसत आयला. तशेच भाशेची सरमिळसळ करप होय ह्या कवीचो सभाव. ह्याय संग्रहांतल्या कवितांत तेची झलक दिसून येता. देखिक ‘फास्की’ ही कविता.<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">म्हजी फास्की जागी आसा काय थंय ?<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">पूण हांव जागो आसा हांगा !<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">सो गया सारा जमाना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">निंद क्यूं आती नहीं<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांव आनी म्हजी फास्की<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हेच्यामदी आसा हो अख्खो जमाना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">फास्की हे प्रेयसीक स्लँग कोंकणीतले उतर तर सो गया सारा जमाना हे लता मंगेशकर हांणी गायिल्ले एक पोरने फिल्मी गीत. घडये हे गीत आयकता आयकताच काशिक ही कविता स्फुरल्या जावं येता.<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">अशीच आनीक एक कविता - <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">फेल गेलें सगलें लाईफ<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आता आनींक खंयचें लाईफ<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">मेल्या उपरांत<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(फेल गेलें सगलें लाईफ)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">अर्थविच्छेदन, अर्थांतरण, अर्थविचलन, अर्थासंबंधी गोंदळ, विरोधाभास, विसंगती निर्माण करप हेय हे कवितेचे एक वैशिष्ट्य. कवी एखाद्या उतराचो पारंपरिक अर्थ आपल्या मांडणीतल्यान बदलून उडयता. तशेेच एक अर्थ सांगता सांगता भलतोच अर्थ मुखार हाडून वाचप्याक अंतर्मुख करपी रचना करता. देखिक -<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">म्हज्या भुरग्यांचीं भुरगी<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आतां वयार येयल्यांत<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">संभोग करपाक वास्तवाकडें<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आनी तेंच्या बायलांक येयलां पोट<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">पोटांत सगलीं सपनांच सपनां<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(कविता : रोयण)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">मोग ना राग ना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">मनांत खंयच दाग ना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">असो हांव साधू<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">जीण म्हजी संधी<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांव संधीसाधू<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(कविता : बाळकृष्ण)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">पीपीई किट घालून रातचो<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">म्हज्या सपनांत येता कोण<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">WHO<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आनी हांव भंयान किळांच मारीत जागो जाता.<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(कविता : कोण)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आतां दीस खंयचो खंयची रात<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">कांयच कळना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">तिनसांजचे कात्रींत सापडलां हांव<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(आमोरी : कांय मुड्स)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">मेल्या उपरांत पुनरजल्म<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">कोणतरीं म्हंटा<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">तो आसतलो घंटा<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">घंटा वाजता <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">घंटा वाजत आसा<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">गर्भकुडींत<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(फेल गेलें सगलें लाईफ)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">कोलाज पद्धतीन वा स्वतंत्र खंडित तुकडे सकलीत करून तेंचो अर्थ लावपी कविता घडोवपाची पद्धतय ‘उत्रांबित्रां’त दिसता. ‘हांव आनी बायल : चार क्लोजअप्स’, ‘बायल : चार कविता’, ज्युलीयस डिक्रुज : धा कुडके, आमोरी : काय मुड्स, अशा शीर्शकाखाला आयिल्ल्यो कविता अशो दिसतात.<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आपले मांडणीतल्यान उतरांचे खेळ करून एक विरोधाभास मुखार हाडप, अॅबसर्डिटी, डार्क ह्युमर घडोवप हेंय कवितेंत दिसून येता.<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांव घरकोंबडो<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">स्टे होम म्हाका बर्याक पडला<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">लॉकडावन म्हाका बर्याक पडला<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">घरांत बसोन हांव पळयतां टीव्ही<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">मोबायल घेवन वयता इंटरनेटचेर<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">डॉ. विश्वरूपचे विडियो पळोवन<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">बुस्ट करता इम्युनिटी <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांव निगेटिव्ह चिंतता<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">कारण हांव पॉझिटिव्ह जावंक सोदीना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(कोण )<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">पावसाच्या येवकाराक <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आमी ताळी थाळी वाजयल्ली<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आमचे अकलेचे दिवे पेटयल्ले<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(पावसाचेे हारशे)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">दोळ्यांक दिसता सगलें पुण तें खरेंच दिसना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">खरें आसा तें आता खरेंच दिसना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">कांय दिसना काळखांत हेंच खरें दिसना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">दिसता काळखांत तें उजवाडांत खरें दिसना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(एक मुक्त गझल)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">सूटबूट घालून<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांव हीरो कसो<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">काशावांत<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(ज्युलीयस डिक्रुज : हायकू न्हय, धा धाकटुल्यो कविता)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">म्हजो घोव कवी<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">पूण ताका खबर ना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांव दुसर्याच एका कवीच्या मोगांत पडल्या<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">तो म्हज्या सपनांत येता<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">म्हाका आपल्यो कविता वाचून दाखयता<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">घोवाक हें कांयच खबर ना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">तो म्हाका दामता<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">रोंमता<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">ताका कांयच खबर ना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">घोव म्हणटा आपली बायल पतिव्रता<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आपले कविते सारकी<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(काव्यसूत्र : आनीक दोन कविता)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आता प्रश्न पडता तो असो हो गोंदळ, विस्कळीतपणा, विसंगती, खंडितपणा,अर्थ-अनर्थ, केओस, अॅबसर्डिटी, डार्क ह्यूमर हें सगळे मनशाच्या अस्तित्वाचेे भाग जावन आसा तेंच कवी आपल्या कवितेंत आपल्या शैलींतल्यान प्रतिबिंबीत करूंक सोदता काय कितें. म्हणजे कवी मनशांक हारसो दाखोवंक सोदता काय कितें. मनीस म्हूण जगतानाचे अणभव काशिच्या कवितेचे विषय जाल्ले दिसतात. तेतूंत कल्पनाविलास, अतिभौतिक बी गजालींक सुवात दिसना हाचेयकडे हे संदर्भात वाचप्याचें लक्ष ओडचे दिसता. <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">‘चॅट जीपीटी’ कवितेबद्दल सांगूंक जाय. चॅटजीपीटी हें नवे तंत्रगिज्ञान. हें तंत्रगिज्ञान आतां मनशाची सुवात घेतले अशी चर्चा सद्या सुरू आसा. काशि मात हेचेकडे वेगळे नदरेन पळयतना दिसता. ह्या तंत्रगिज्ञानाक मनशांबगर कांय अर्थ ना. मनीसूच तेका अर्थ प्रदान करता अशें म्हणताना दिसता. मनीस तंत्रगिज्ञानापरस व्हड आसा हें तो अधेोरेखित करता. कवी म्हंटा -<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">काळाक मर्ण ना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांवूंय जातलो अमर<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">जावन काळ<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">त्या AI क शक्य ना<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">म्हजें चित्र काडपाक<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">मनीसजात ना नपैत जाल्ल्या ह्या म्हज्या जगांत <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">एकलो एकमुळो पडलेलो AI<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">आतां सोदीत भोंवता आपली वळख<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">(चॅटजीपीटी)<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">कवितेकडे जिविताचे तत्त्व, फिलोसोफी सोदपी साधन म्हणूनय हो कवी पळयता. हे नदरेन, ‘म्हापसा :2018’, ‘प्रश्नपिळगी’ अशो कविता नदरेमुखार येतात. ‘म्हापसा : 2018’ ही कविता म्हापसा शाराचेर बरयल्ली एक सुंदर कविता आसा. तातूंत शाराचे चित्र उबें करपी सगळ्यो खुणो आसात. पुण तेचवांगडा एकूण जीविताचे तत्त्व आनी चिंतन मांडपाचो यत्नय दिसता. ही कविता तीन टप्प्यांत दिसता. पयलो टप्पो- काळ मनशाच्या हातांत ना. आनी मरण अटळ आसा. दुसरो टप्पो - तेचेकडल्यान पयस वचपाची मनशाची व्यर्थ धडपड आसा. आनी तिसरो टप्पो - ही सगळी धडपड हो फक्त एक कल्पनाविलास आसा. <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">कवितेंतल्यो ह्यो कांय वळी पळयात - <br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">ल्हवू ल्हवू अदृश्य जायत आसा म्हापसा शार<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">म्हज्या दोळ्या मुखावेल्यान<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">दोळो मारून मुरमुखी हांसत आसा म्हाका<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">सेंट झेवियर कॉलेजा सकयली मोसुंडी<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">फुडल्या परिच्छेदांत कवि म्हण्टा -<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">हांव आतां धांवत चडटलो आसगांवची चड्टी<br /></span></span><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">थंयच्यान दोळे भरून पळयतलो अख्खें म्हापशें शार</span></span></p><p></p><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;"><br /></span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">शेवटाक कवि म्हंटा -</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
हांव
आतां खंयच्या शारांत पावलां काय ?
प्रश्नपिळगी कवितेंतल्यान हीच तत्त्वां आनी चिंतन कवि सौंदर्यपूर्ण मांडणीतल्यान आनी बांदणीतल्यान सांगता -
जल्मविल्मशिक्षणबिक्षणधंदोनोकरीभाकरीछोकरी
लग्नबिग्नभुरगीबिरगीमर्णबिर्णसर्ण एक दीस
कितें चल्लां हें एकदीसएकदीसएकदीस ?
हांव बंड करून उठ्ठां पेटत्या सर्णाचेर
आनी म्हजो जाल्लो गोबोर आपल्या आंगाक फासता
म्हजी फुडली पिळगी रातदीस</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
‘आनंद’ ही होच विचारव्यूह आसलेली कविता अशें दिसता. मनशाच्या हातांत फक्त जगप तितलें आसा. मनीस सुखा फाटल्यान लागून व्यर्थ वेळ व्हगडायता. तो काळाक जिखूंक सोदता मात काळच निमणो तेका जिखता. मनशाच्यो अपेक्षा जीणेंत केन्नाच पुराय जावंक शकनात. ‘पूण मेल्या उपरांत उरता फकत आनंद आनंद आनंद ?’ अशें कवी मार्मिक स्वरांत म्हंटा. कवितेचे नांव ‘आनंद’ आसा मात ह्या कवितेच्यो पयल्यो वळीं अशो सुरू जातात -</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
काळ आंगार धावून येता
काळ म्हाका खावंक येता
एक कडवे अशें आसा-
हाताक बंद पडलेलें घड्याळ बांदून
काळ आनी वेळ हातांत हात घालून भोवतात
खंयतरीं पैस घंटा वाजतात</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
फुडें काशि म्हंटा -</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
चकचकता तें सगलेंच भांगर न्हूं
खरे चकचकतात ते जीणेंतल्या दुख्खाचे खीण</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
काशि कविता बरयतना घडपी समकालीन घडणुकोय तेच्या कवितेचो भाग जाल्ल्यो दिसतात. देखिक कोरोनाविशींच्यो कविता. पुण ह्या कवितांचो दृष्टीकोन खास काशिचो आसा. ‘पावसाचे हारशे’ ही कविता वयर वयर पळयतना कोरोनाच्या संहाराविशीं सांगता पुण तेतूंत कोरोनाकाळांत निर्माण केल्ल्या काल्पनिक भयाचो, ह्या भंयांचो कन्झ्युमरिस्टिक वापर हेचीय सुलूस मेळटा. लोक मात हातूंत मदलेमदी हुमकळत उरले. कवितेची सुरूवातच पळयात -</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
मीडियाचेर गडगड तडतड करीत
सरू जाला जो कोरोनाचो पावस
तो अजून मेरेन थांबच ना
पयली दडक दुसरी दडक तिसरी दडक ...
फुडें कवि म्हण्टा -
कितले बुडले खबर ना
हो खरोच पावस
काय हो पावसाचो आभास खबर ना
...कलियुग सोपून
कोरोनायुग केन्ना सुरू जालें कळ्ळेंच ना</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
‘एक सादी विगन कविता’ आनी ‘करूणाष्टक’ हातूंत कवीमदलो अॅक्टीव्हीस्ट दिसता. मनशावरींच जनावरांक जगपाचो अधिकार आसा हें आग्रही म्हण्णे कवी मांडता. मनीस आपल्यो रूची भागोवपाक मोनजातींच्या जीवांचो व्यापार करता हाचेविरूद्ध कवी उतरांचे बंड ह्या कवितांनी दिसता.</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
ह्या संग्रहाविशी कांय निरीक्षणा नोंदयन दिसता. काशि ह्या कविनामावांगडा कविचे मूळ नांव ह्या संग्रहांतल्यान पयलेच खेपे मुखार आयला. जेणी काशिचे हे आदीच्या संग्रहांची मुखपृष्ठा पळयल्यात तांका हें मुखपृष्ठ म्हणजे ‘ऑड थिंग आऊट’ इतलें खेरीत दिसूं येता. काशिच्या काव्यसंग्रहाच्या मुखपृष्ठाक पयलेच खेपे इतले रंग वापल्यात अशें दिसता. खंयच्या तरी दुसर्या प्रकाशकान काडलेलो हो काशिचो पयलोच संग्रह.</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
पुस्तकाच्या निर्मितीविशीं कांय गजाली सांगपाक जाय. ह्या कवितासंग्रहाचे बांदकाम थोडें कॅज्युअल पद्धतीन केल्लें कशें दिसता. दोन मोट्या संस्थांनी हे पुस्तक काडला म्हणपाचें पुस्तकातल्या म्हायतीवयल्यान दिसता. म्हणूनच अशें जावंक जायना आसलें अशें दिसता. मुखपृष्ठ चित्र म्हण बरें दिसता. पुण कवितेच्या मुडाक जुळपी दिसना. आनी चित्राचो आशय कितें ? कवी काळखांत रावन सृष्ट घडयता, कांय मळबांतली नखेत्रां काडून आपलेकडे पुंजायता ? खंयच्याय पुस्तकाचें शीर्षकाविशीं म्हायती दिवपी पान हे जे भाशेचे पुस्तक आसता तेच भाशेंत सहसा आसता. अदिक म्हण इतर भाशेंत म्हायती आसू येता. ‘उत्रांबित्रां’त शीर्षकाविशी म्हायती दिवपी पान इंग्लीशींत दिसता. आनीक एक म्हणजे कवीनामाविशींचो एक संकेत आसता तोय ह्या संग्रहांत मूळ नाव उक्तें करून प्रकाशकान मोडलेलो दिसता.
काशिन दरखेपेसारकीच पकदस्त एन्ट्री हेय खेपे आपले कवितेतल्यान घेतला हे मात म्हणचें पडटा.</span></span></div><div><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">
(काशिनाथ शांबा लोलयेंकार हांच्या ‘उत्रांबित्रां’ ह्या कवितासंग्रहाचे हांवे केल्लें परीक्षण बिंब मासिकाच्या फेब्रेर 2024 च्याअंकांत छापून आयला.तें हांगा पोस्ट केला.- समीर झांट्ये)</span></span></div></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-59133760432068200592023-04-24T15:55:00.002+05:302023-04-24T15:58:56.043+05:30एक पुस्तक प्रकरण<p style="text-align: justify;"> "when you want something, all the universe conspires in helping you to achieve it." हे ‘अलकेमिस्ट’ पुस्तकातील एक विधान ही नोंद लिहिताना आठवलं. आज जागतिक पुस्तक दिन. तर त्या निमित्ताने ही नोंद लिहावीशी वाटली. ‘वाचक मनापासून पुस्तक शोधतो तेव्हा पुस्तकंही वाचक शोधत येतात’ असे गृहितक मला या अनुभवावरून गुंफावेसे वाटते. ही बर्याच वर्षांपूर्वी सुरूवात झालेली गोष्ट आहे. एके ठिकाणी एका फोटोबायोग्राफीशी गाठ पडली. ती महात्मा गांधींची होती. आता महात्मा गांधींच्या छायाचित्रांचे संग्रह अनेक असतील. पण यांत गांधींच्या खासगी जीवनाचे झालेले चित्रण खूप भावले होते. विशेषत: समुद्रकिनार्यावरती खूर्चित बसलेले गांधी आणि सायकल चालवत जाणारे गांधी अशी दोन छायाचित्रे या मोठ्या आकाराच्या तीनशे पानी पुस्तकातील शेकडो छायाचित्रांतून सगळ्यात जास्त भावली होती. शिवाय मीठाच्या सत्याग्रहावेळी मीठ मुठीत उचलणारी सत्तेला आव्हान देणारी गांधींची शांत निर्भय मुद्रा, किंवा लंडन भेटीतील सुटातील साहेबांच्या गराड्यात आपल्या नेहमीच्या वेषभूषेतील सहपणे वावरणारे गांधी, वयाच्या 78व्या वर्षी पहाटे 4 वाजता उठून कामात गुंतलेले गांधी, गांधींचे निर्मळ हास्य, (कदाचित ते सांगत त्या आपल्या आातल्या आवाजाशी संवाद साधणारे)धीरगंभीर आत्ममग्न गांधी असे फोटो पाहताना त्यात कितीतरी वेळ रमून गेलो. गांधींच्या जवळ नेणारा असा तो अनुभव होता. गांधींविषयी जाणणार्या आणि फोटोग्राफीची आस्था असणार्या कोणालाही ‘लव्ह अॅट फर्स्ट साइट’ ठरणारे ते पुस्तक ठरावे. तर असे हे पुस्तक मी फक्त पाहिले व होते तेथे ठेवून दिले. मात्र काही दिवसांनी हे पुस्तक संग्रहात असायला हवे असे तीव्रतेने वाटू लागले. पण ते पुस्तक इम्पोर्टेड एडिशन होते व त्यावेळी अॅमेझॉन वगैरे भारतात जास्त चलनात नव्हते. यात अनेक वर्षे गेली. हे पुस्तकही विस्मरणात गेले. पुढे मुंबईत फ्लोरा फाऊंटन येथे जुन्या पुस्तकांचे ढीग चाळताना अचानक हे पुस्तक दिसले. मात्र तो विक्रेता ज्या किमतीला द्यायला तयार झाला होता त्यापेक्षा माझ्याकडे पाचशे रूपये कमी होते. मला हे पुस्तक पुन्हा हुकले. पुढे आणखी वर्षे गेली. पुस्तक पुन्हा विस्मरणात गेले. अलीकडे काही वर्षांपूर्वी एका दिवाळी अंकात फोटोबायोग्राफीसंबंधी लेखात या पुस्तकाचा संदर्भ आला आणि हे पुस्तक मला पुन्हा दिसले व पुस्तक संग्रही मिळविण्यासाठी मी पुन्हा कामाला लागलो. शेवटी अगदी अलिकडे एका जुन्या पुस्तकविक्रेत्याकडून काही हजार रूपयांना मी ते खरेदी केले. अर्थात सध्या या पुस्तकाच्या हार्डबाऊंड एडिशनची किंमत रूपये 10 हजार आहे असे कळले. त्यापेक्षा कमी किमतीत मला पुस्तक मिळाले. हे पुस्तक इतके खास बनले आहे त्याचे कारण त्यामागील खास मेहनत हे आहे. गांधींच्या एका चाहत्याने, पीटर रूहे यांनी अत्यंत आत्मीयतेने नियोजन करून हे पुस्तक घडवले आहे. सुमारे वीस वर्षे त्यांनी गांधीं विषयीच्या व्हिज्यूअल मटेरियलचे संग्रहण आणि संवर्धन करण्यात खर्च केली आहेत. या पुस्तकातील फोटो हे न्यूज एजन्सीज, खासगी संग्रह यातून त्यांनी मिळविले आहेत. यात एक खास संग्रहातून फोटो येतात ते म्हणजे गांधींचे नातू कनू गांधी यांच्या संग्रहातून. कनू गांधी हे गांधींच्या वैयक्तिक स्फाफचा भाग होते शिवाय त्यांच्या आश्रमनिवासांवेळीही सोबत होते. कनू गांधी हे एक फोटोग्राफर म्हणूनही स्वतंत्रपणे ओळखले जातात. कनू गांधी यांनी गांधींच्या शेवटच्या दहा वर्षांतील अनेक क्षण टिपले होते. गांधींनी आपली फोटोग्राफी कतताना कनू गांधी यांना तीन शर्थी ठेवल्या होते. एक म्हणजे कधीही फ्लॅश वापरायचा नाही, कधीही पोझ द्यायला सांगायचे नाही आणि त्यांच्या फोटोग्राफीकरिता आश्रमातून पैसे मागायचे नाहीत. तर असे हे गांधींच्या जवळ नेणारे, “आमार जीवन आमार बानी” या गांधींच्या जीवनशैलीला अचूक पकडणारे असे हे पुस्तक. काही पुस्तके ही मनोरंजन करतात, काही संदर्भ देतात आणि काही पुस्तके प्रेरणा देतात. हे पुस्तक प्रेरणा देणार्या पुस्तकांपैकी आहे. सगळ्यांना पुस्तक दिनाच्या शुभेच्छा. </p><p>(छायाचित्रे केवळ माहितीसाठी देत आहे. ती copyright सुरक्षित असू शकतात)</p><p>२३/एप्रिल/२०२३</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9uwhhnLdHBZBv-vGwwT1CU-SqqTGGBZZJzsruhWOKNY-SwwyOVE11iKaO3BzXbgf27puyeazpwWR8h_P95NqyOaryJX5UxdktG-wGtuLCygkPhCrIR4v9DI2j9pQuhEmO_Rcndar53YaKytd_cqnQkzGjUMoOgbFoCsg8SV0uBpJXjO_7iU-lHcjT/s3055/CBD5F33A-CDEA-4941-8EF2-842DFEF3A0B1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3055" data-original-width="2047" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9uwhhnLdHBZBv-vGwwT1CU-SqqTGGBZZJzsruhWOKNY-SwwyOVE11iKaO3BzXbgf27puyeazpwWR8h_P95NqyOaryJX5UxdktG-wGtuLCygkPhCrIR4v9DI2j9pQuhEmO_Rcndar53YaKytd_cqnQkzGjUMoOgbFoCsg8SV0uBpJXjO_7iU-lHcjT/s320/CBD5F33A-CDEA-4941-8EF2-842DFEF3A0B1.jpeg" width="214" /></a></div><br /><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwQlgucta9RL30XF3J4Hn1om8U6CD7OSu31mLHjOqtPKIincrOao-nv4DbG7RGDhsLXpslnRCCFI4nvZqlsNdKQZVHeo5IKewh1TyPJqlfphRC-l9AUInkyU0xRqZZTj8pq8K5NFu9gg89SO_M7d_LOqTpTF43BdUe5Z2tgOWyd_2w4XOkjl9DUTNG/s2097/77DDF1A4-63D2-467A-B613-8D37A990BB7D.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2097" data-original-width="1624" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwQlgucta9RL30XF3J4Hn1om8U6CD7OSu31mLHjOqtPKIincrOao-nv4DbG7RGDhsLXpslnRCCFI4nvZqlsNdKQZVHeo5IKewh1TyPJqlfphRC-l9AUInkyU0xRqZZTj8pq8K5NFu9gg89SO_M7d_LOqTpTF43BdUe5Z2tgOWyd_2w4XOkjl9DUTNG/s320/77DDF1A4-63D2-467A-B613-8D37A990BB7D.jpeg" width="248" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicw3iWkkod1LCQDqjEAIqoNmeDkM59bpVxYpGKI6iK-sfHhAqmk5kqOCjqPBYyvddNN3Vnw_Su8AqC3WniphRzPvXwDyfqBHGnWwE053ItZP0F-Tg6qhq_EuorP6gQs3XHAFpAlO5YIOZOw_4X8LwGhu0kzSOdRLcmj_ZceEJZiBlGkLW3pEbs1Uy5/s2038/F7FE7E8F-C263-4E4F-8988-FBDA82CE6A68.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1946" data-original-width="2038" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicw3iWkkod1LCQDqjEAIqoNmeDkM59bpVxYpGKI6iK-sfHhAqmk5kqOCjqPBYyvddNN3Vnw_Su8AqC3WniphRzPvXwDyfqBHGnWwE053ItZP0F-Tg6qhq_EuorP6gQs3XHAFpAlO5YIOZOw_4X8LwGhu0kzSOdRLcmj_ZceEJZiBlGkLW3pEbs1Uy5/s320/F7FE7E8F-C263-4E4F-8988-FBDA82CE6A68.jpeg" width="320" /></a></div><br /><p><br /></p>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-70517550938107165992023-01-17T15:38:00.002+05:302023-01-17T17:44:58.871+05:30‘खग्रास’ कवितासंग्रह : एक नोंद<p style="text-align: justify;"> <span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">काही कविता साचेबद्ध कवितावाचनाला आव्हान देणार्</span><span class="x3nfvp2 x1j61x8r x1fcty0u xdj266r xhhsvwb xat24cr xgzva0m xxymvpz" style="color: var(--primary-text); display: inline-flex; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; white-space: pre-wrap;"></span><span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">या असतात. त्या वाचताना आधीच्या कवितेच्या वाचनाला अन-लर्न करावे लागते. त्या नॉन-लिनियर पद्धतीने वाचाव्या लागतात. त्यांच्यात स्वाद आहे हे कळते पण तरीही त्यांचा आस्वाद घेताना बराच तकालस घ्यावा लागतो. दीपक गोविंद प्रभू देसाई यांचा ‘खग्रास’ हा कवितासंग्रह वाचताना काहीसे असे जाणवले. सध्या वाचनात येणार्</span><span class="x3nfvp2 x1j61x8r x1fcty0u xdj266r xhhsvwb xat24cr xgzva0m xxymvpz" style="color: var(--primary-text); display: inline-flex; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; white-space: pre-wrap;"></span><span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">या गोमंतकीय मराठी कवितेत नजरेत भरणारा वेगळा बाज या कवितेचा दिसतो. त्यामळे कविता फ्रेश वाटते. हा लेखकाचा हा दुसरा कवितासंग्रह आहे. </span><span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span><span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">यंदाच्या मार्च महिन्यात तो प्रसिद्ध झाला आहे. अगदी मुखपृष्ठापासून बोलणारा असा हा काव्यसंग्रह आहे. कविचा पहिला काव्यसंग्रह 1993 साली प्रकाशित झाला होता, असे ब्लर्ब म्हणतो. म्हणजे तब्बल 28 पावसाळ्यांनंतर नवा कवितासंग्रह येतो आहे. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPn7X4vH9YPSVLXZHPuC0p9sRD4eVOaHpRf9U7_1zB6vorRNeIbT5wm7lNRpdwuuehLgIOsXZRsKDO_ZXH31a-5PYtfsYC1V3nsrwVGg-iX-2aVLObmkyCqjorg3jpCHq5y-Pko-qfUkxEA1VpeCJULRC7478pKyHAeZu_cxfoz42C9mPPtOXvBkp_/s820/287315858_6326565290696189_5223006563801616434_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="820" data-original-width="526" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPn7X4vH9YPSVLXZHPuC0p9sRD4eVOaHpRf9U7_1zB6vorRNeIbT5wm7lNRpdwuuehLgIOsXZRsKDO_ZXH31a-5PYtfsYC1V3nsrwVGg-iX-2aVLObmkyCqjorg3jpCHq5y-Pko-qfUkxEA1VpeCJULRC7478pKyHAeZu_cxfoz42C9mPPtOXvBkp_/s320/287315858_6326565290696189_5223006563801616434_n.jpg" width="205" /></a></div>एकूण ५७ कविता या संग्रहात आहेत. कवितासंग्रहाचे शीर्षक ‘खग्रास’ आहे. याला एक खगोलशास्त्रीय अर्थ आहेच. त्याचबरोबर एक अर्थ ‘ब्लँकेट ब्लॅकआऊट’ असाही होऊ शकतो. या ब्लॅकआऊटमध्ये कवि जगण्याच्या विविध आयामांची चाचपणी करतो आहे. जाणीव आणि भाषा यांच्या सोबतीने कवि त्याला भेडसावणार्<span class="x3nfvp2 x1j61x8r x1fcty0u xdj266r xhhsvwb xat24cr xgzva0m xxymvpz" style="color: var(--primary-text); display: inline-flex; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; white-space: pre-wrap;"></span><span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">या प्रश्</span><span class="x3nfvp2 x1j61x8r x1fcty0u xdj266r xhhsvwb xat24cr xgzva0m xxymvpz" style="color: var(--primary-text); display: inline-flex; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; margin: 0px 1px; vertical-align: middle; white-space: pre-wrap;"></span><span style="color: var(--primary-text); font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; white-space: pre-wrap;">नांची लेणी कवितेतून खोदतो आहे. या खोदकामातून एक चक्रावून टाकणारा चक्रव्यूहच तयार झालेला दिसतो. या चक्रव्यूहातच सगळे अनुुभव घेऊन पार व्हायचे आहे. अनुभव घेणे हीच यातून सुटका असावी. स्व व स्व भोवतीचे जगणे हे या कवितेचे एकक आहे. असे असले तरी एकूण जगण्यावर भाश्य करणारी ही कविता आाहे. अस्तित्ववादी पर्यावरणातली ही कविता दिसते. शाब्दीक व भाषिक चकव्यांतून, शब्दांच्या कोट्या करून कवि जगण्यातल्या अनुुभवांeतला जादू उजागर करताना दिसतो. अंतर्विरोध आणि विसंगती या दोन ठळक बाबी कविच्या भाषित रचनेत ठिकठिकाणी दिसतात. त्यातून कवि अर्थविचलन साधताना दिसतो. ही कविता भावनिक वाटते पण ती भावनेच्या आहारी गेलेली कविता नाही. त्यात कसलाही इमोशनल ड्रामा नाही की इमोशनल ब्लॅकमेलिंग. कदाचित यासाठी काव्यरचनेत विधानात्मकता कविने आणलेली असावी. ‘नही उदास नहीं, बस एक चूप सी लगी है’ असा काहीसा अंदाज असलेली ही कविता आहे. एक चिंतनस्वर या कवितेला लाभला आहे. अनेक ठिकाणी अल्पाक्षरी आणि अनेकठिकाणी पल्लेदार विधानात्मकता अशी या कवितेची शैली दिसते. विशेष म्हणजे ही कविता एकदा वाचून संपत नाही.</span><p></p><div style="font-family: inherit;"><div class="" dir="auto" style="font-family: inherit;"><div class="x1iorvi4 x1pi30zi x1l90r2v x1swvt13" data-ad-comet-preview="message" data-ad-preview="message" id="jsc_c_3sl" style="font-family: inherit; padding: 4px 16px 16px;"><div class="x78zum5 xdt5ytf xz62fqu x16ldp7u" style="display: flex; flex-direction: column; font-family: inherit; margin-bottom: -5px; margin-top: -5px;"><div class="xu06os2 x1ok221b" style="font-family: inherit; margin-bottom: 5px; margin-top: 5px;"><span class="x193iq5w xeuugli x13faqbe x1vvkbs x1xmvt09 x1lliihq x1s928wv xhkezso x1gmr53x x1cpjm7i x1fgarty x1943h6x xudqn12 x3x7a5m x6prxxf xvq8zen xo1l8bm xzsf02u x1yc453h" dir="auto" style="color: var(--primary-text); display: block; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; line-height: 1.3333; max-width: 100%; min-width: 0px; overflow-wrap: break-word; word-break: break-word;"><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">कवि आणि कवितेची प्रकृती लक्षात यावी म्हणून यातील चार कविता येथे देत आहे. -</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><br /></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">1. माती</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">आम्ही मूळचे जमीनदार</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">आता आमच्यातले काही</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">कॉन्ट्रॅक्टर, इंजिनिअर, आर्किेटेक्ट झाले</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">काही आडनावातच गुंतून पडले</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">तर काहीनी स्वत:चं स्वतंत्र नाव शोधलं</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">घरं बांधली, पाडली, पाडून पुन्हा नवीन बांधली</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">इमारती बांधल्या, मजल्यांवर मजले चढवले</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">इमले बांधले, देवळं बांधली, थडगी बांधली</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">स्मारकं बांधली, मनोरे बांधले, ढिगारे बांधले</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">आणि स्वत:च मातीमोल झाले</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">मी मातीचं काहीच बांधलं नाही</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">मी फक्त मातीला शब्दांत बांधलं</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">तिला पिढ्यान् पिढ्या पुरेल असं केलं</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">****</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">2. खग्रास</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">चालताना त्याची नजर नेहमी खाली असते</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">हात रिकाम्या खिशात असतात</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">शहरात हिंडून तो दरवेळी</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">रिकामा होऊनच परत येतो</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">कधी कधी पडल्या पडल्याच</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">सर्वत्र हिंडून येतो</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">भविष्य पाहून त्याच्या कपाळावर</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">आठ्या पडतात</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">हातावरच्या सगळ्या रेषा</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">तो करकचून आवळतो</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">इंद्रियांवर</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">त्याचं नाव कधीतरी</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">शाळेच्या हजेरीपटावर यायचं</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">भाषा शोधता शोधता</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">हळूहळू तो निनावी होत गेला</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">डोळे मात्र तो काळोखात जपून उघडतो</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">डोळे उघडून त्यानं पंधरा वर्षानंतर पाहिलं-</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">खग्रास सूर्यग्रहण</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">एकोणिसशें ऐंशी सालानंतर</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">प्रथमच तो एवढा आनंदीत झाला</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">*******</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">3. प्राण</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">नाक दाबलं</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">की चटकन एखादा शब्द</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ओठांवर येतो</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">उरले सुरले ओठही</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">दाबून धरावेत</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">म्हणजे उघडतील</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">प्राण</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">पंख उघडून</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">एक जन्म कवेत</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">घट्ट धरतील</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">जातील समुद्रतळाशी</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">शिंपल्यासारखे</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">मोती रचण्यात</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">गढून जातील</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">*******</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">4. शब्द</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">शब्द कसा हवा ?</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">शब्दाने वाढणारा</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">जो बसवील </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">तुझी माझी वाचा</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">होऊन </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">परवलीचा</div></div></span></div></div></div></div></div><div style="font-family: inherit;"><div class="x168nmei x13lgxp2 x30kzoy x9jhf4c x6ikm8r x10wlt62" data-visualcompletion="ignore-dynamic" style="border-radius: 0px 0px 8px 8px; font-family: inherit; overflow: hidden;"><div style="font-family: inherit;"><div style="font-family: inherit;"><div style="font-family: inherit;"><div class="x1n2onr6" style="font-family: inherit; position: relative;"><div class="x6s0dn4 xi81zsa x78zum5 x6prxxf x13a6bvl xvq8zen xdj266r xktsk01 xat24cr x1d52u69 x889kno x4uap5 x1a8lsjc xkhd6sd xdppsyt" style="align-items: center; border-bottom: 1px solid var(--divider); color: var(--secondary-text); display: flex; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; justify-content: flex-end; line-height: 1.3333; margin: 0px 16px; padding: 10px 0px;"><div class="x9f619 x1n2onr6 x1ja2u2z x78zum5 x2lah0s x1qughib x1qjc9v5 xozqiw3 x1q0g3np xykv574 xbmpl8g x4cne27 xifccgj" style="align-items: stretch; background-color: white; box-sizing: border-box; color: #65676b; display: flex; flex-flow: row nowrap; flex-shrink: 0; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; justify-content: space-between; margin: -6px; position: relative; z-index: 0;"></div></div></div></div></div></div></div></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-6172329521278817662022-02-22T15:23:00.003+05:302022-02-22T15:28:56.347+05:30रझा : जन्मशताब्दीचा ‘बिंदू’<p style="text-align: justify;"> सय्यद हैदर रझा अर्थात एस.एच.रझा हे भारतीय चित्रकारीतेच्या अवकाशातील एक अपरिहार्य नाव. आज 22 फेब्रुवारी 2022 रोजी रझा असते तर त्यांनी आपला 100वा वाढदिवस साजरा केला असता. मला ज्या चित्रकारांनी प्रभावित केले त्यात रझा हे एक. रंग, आकार यांच्याकडे पाहण्याची नवी नजर त्यांच्या चित्रांतून मिळते, ‘चित्र’संपल्पनेकडे पाहण्याची दृष्टी विस्तारते. ‘प्रकृती’चा आत्मा त्यांची चित्रे शोधतात. या शोधातून एक प्रतिप्रकृती ती निर्माण करतात. आपल्या वैशिष्ट्यपूर्ण चित्ररचनेद्वारे चित्रांमध्ये एक लय रझा उत्पन्न करतात. पाहणार्याला या लयीतील कंपने जाणवत राहतात. यादृष्टीने मला त्यांच्या अनेक चित्रांत सजीवतेचा भास होतो. भारतीय चित्रकारीतेत आपल्या अस्तित्त्वाचे ध्वज फडकवलेल्या प्रोग्रेसिव्ह आर्टीस्ट ग्रुपच्या संस्थापक सदस्यांपैकी रझा एक होते. नंतर ते फ्रांसला गेले. तिथेच त्यांची कारकिर्द झाली. पण आपली भारतीय मूळे त्यांनी जपली. अगदी चित्रकारीतेतसुद्धा. निधनाच्या काही वर्षांआधी ते भारतात परतले. दिल्लीत त्यांनी अखेरचा श्वास घेतला. आपल्या मूळ गावी आपली कबर व्हावी अशी त्यांची इच्छा होती. साहित्य व भारतीय तत्त्वज्ञान यांत त्यांना विशेष रूची होती असे मागे कुठेतरी वाचले होते. त्याचे प्रतिबिंब त्यांच्या चित्रांमधूनही दिसते. </p><p style="text-align: justify;">...तर येथे माझ्या संग्रहातील रझा यांच्या काही चित्रांच्या प्रिंट्स शेअर करीत आहे.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjT4QxflDFJJ6cO1QvgjC6dFJuGCJkZ_k5HL441bUWdtIgs8UlTWSna-5Rc_4CrZrn3DI66IpcFOvOzzu2IRASCKHKRddqg6aHtrqTGKmPz0naVP--YOlkfphe9adKCM5ED1ibrjbmQJcDfbrmMIeQB1wlvus4z375sz5lKd0d3bgdA_gDzdOp0C5B1=s3782" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2249" data-original-width="3782" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjT4QxflDFJJ6cO1QvgjC6dFJuGCJkZ_k5HL441bUWdtIgs8UlTWSna-5Rc_4CrZrn3DI66IpcFOvOzzu2IRASCKHKRddqg6aHtrqTGKmPz0naVP--YOlkfphe9adKCM5ED1ibrjbmQJcDfbrmMIeQB1wlvus4z375sz5lKd0d3bgdA_gDzdOp0C5B1=w400-h238" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-12992792738237459822022-01-30T11:00:00.001+05:302022-01-30T11:00:36.110+05:30एका पुस्तकाच्या अनुषंगाने गांधी स्मरण<p style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;">आज गांधी स्मृतीदिन. किंवा म्हणूया गांधी स्मरणासाठीचा एक औचित्यपूर्ण दिवस. 31 जानेवारी 1948 पासून गांधी शरीराने दिसणे बंद झाले. पण तोपर्यंत गांधींनी आपल्या जीवनसाधनेतून स्वत:ला एका विचारात तबदील करून घेतले होते. गांधींचे लेखन हा त्यांच्या जगण्याचे व आचरणाचे परावर्तन होते.</span><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"> </span></p><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">हे येथे सांगण्याचे कारण म्हणजे आजच्या दिवसाचे औचित्य म्हणून गांधींच्या आठवणी सगळीकडे काढल्या जातील. तर त्या अनुषंगाने काहीतरी नोंद करावी आणि ती एका पुस्तकाच्या संदर्भात करावी, या उद्देशाने हा प्रयत्न आहे. </div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">जुन्या वस्तू अडगडीत टाकल्या जातात किंव निकालात काढल्या जातात. मला असेच एक पुस्तक आढळले होते. पुस्तक जुने जर्जर झाल्याने कुणीतरी रद्दीत काढले असावे. </div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">गांधींचे या पुस्तकात आलेेले विचार हे आज अन्य प्रकाशनांद्वारेही उपलब्ध असतीलच यात काहीच शंका नाही. पण हे पुस्तक महत्त्वाचे ठरते ते त्याने धारण केलेल्या संदर्भांमुुळे. इथे या पुस्तकातील मजकूराचा उहापोह करण्याचा इरादा नाही. पण पुस्तकाच्या संदर्भात प्रथमदर्शनी दिसणार्या काही गोष्टी व त्यातून सापडणारे संदर्भ याची नोंद करायची आहे.</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">‘टू दि विमेन’ असे शीर्षक असलेले हे पुस्तक ‘गांधी सीसीज’ म्हणून या प्रकाशकाने काढलेल्या खंडांपैकी दुसरा खंड आहे. यात सन 1926 ते सन 1940 पर्यंत महात्मा गांधींनी विविध नियतकालिकांमध्ये स्त्रियांसाठी व स्त्रियांबद्दल केलेल्या लेखनाचे संकलन आाहे. पुठ्ठा बांधणीतले व कापडी वेष्टन असलेले हे पुस्तक आहे. त्याला दीर्घ व सविस्तर अशी निर्देश सूची जोडलेली आहे. पुस्तकाची पहिली आवृत्ती सन 1941 साली प्रकाशित झालेली दिसते. खुद्द महात्मा गांधींच्या हस्ताक्षरातील चार ओळींचा ‘नोट’ पुस्तकात छापला आहे. प्रकाशनाला अनुमती आणि आशिर्वाद दर्शवणारा असे त्याचे स्वरूप आहे. यात गांधी हे वाचकांना प्रकाशकाचे, संकलनासाठी व छपाईसाठी घेतलेल्या मेहनतीबद्दल कौतुक करण्याचे फक्त आवाहन करताना दिसतात. प्रकाशक जे पुस्तकाचे संपादकही आहेत त्यांनी आपले मनोगत लिहिताना एक महत्त्वाचे विधान केलेले आहे. तो म्हणतो गांधी केवळ स्त्रियांना पुरुषांच्या बरोबरीचे म्हणत नाहीत तर ‘सायलंट लिडर ऑफ मेन’ म्हणतात. शिवाय हे पुस्तक त्यांनी आपल्या बहिणीला स्त्री म्हणून आपले अधिकार जपल्याबद्दल अर्पण केले आहे.</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">आता या पुस्तकाच्या काही संदर्भांबद्दल -</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">- 1. हे पुस्तक आनंद हिंगोरानी यांनी ‘कराची’ येथून संपादित व प्रकाशित केल्याचे पुस्तकात नमूद आहे. आणि त्याची छपाई ही जे.के.शर्मा यांनी ‘अलाहाबाद’ येथून केली आहे. </div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">- 2. हे पुस्तक भारतीय स्वातंत्र्यापूर्वी प्रकाशित झालेले आहे. पुस्तकाची पहिली आवृत्ती ही ‘2 ऑक्टोबर 1941 (गांधी जयंती)’ रोजी निघाल्याची नोंद आहे. त्याचे पुनर्मुद्रण ‘13 एप्रिल 1943 (जालियावाला बाग दिवस) रोजी व पुन्हा पुनर्मुद्रण ‘12 मार्च 1946 (दांडी यात्रा दिन) रोजी झाले आहे. येथे कंसात दाखवलेले दिवस जसे मूळ पुस्तकात दाखवले आहेत तसेच लिहिले आहेत. </div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">- 3. पुस्तकाच्या प्रकाशकांनी पहिल्या आवृत्तीचे पहिल्यांदा दोन वर्षांनी व त्यांनंतर आणखी तीन वर्षांनी असे दोनदा पुनर्मुद्रण केले आहे. या दोन्ही पुनमुद्रणांवेळी प्रकाशकाच्या विधानांकडे लक्ष वेधावे असे वाटते. दुसर्या पुनमुर्दणणावेळच्या प्रास्ताविकात एक वाक्य आहे ते असे - "It is gratifying to learn that in many a case it formed a most suitable wedding present to the girls from their parents, relatives or friends.'</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">तिसर्या पुनमुद्रणावेळच्या प्रास्ताविकात प्रकाशक म्हणतो - "I regret that it has not been possible for me to meet adequately the increasing demand for this book and that it may be some time yet before I am able to bring out a revised and enlarged edition o f the same.'</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">या सर्व बाबींकडे पाहिल्यावर जे काही थेट निष्कर्ष निघतात ते म्हणजे - </div></span><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">- गांधींचा व त्यांच्या विचारांचा संपूर्ण भारतीय उपखंडात असलेला प्रभाव व लोकप्रियता व त्यांचे विचार जाणून घेण्याची जिज्ञासा. ज्यामुळेच कोणतरी गांधींचे विचार संकलित करून ते खंडांमध्ये छापण्यासाठी श्रमांची व पैशांची गुंतवणूक करतो आहे. प्रकाशक व्यक्ती कराची (जे आज पाकिस्तानात आहे) येथील आहे व अलाहाबाद येथून (जे आज भारतात आहे) छपाई करून घेतलीे आहे. </div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">- ‘गांधी जयंती’ हा स्वातंत्र्यापूर्वीही एक महत्त्वाचा दिवस म्हणून मानला जात असावा. याचमुळे पहिच्या आवृत्तीसाठी प्रकाशकाने हा दिवस निवडला आहे असे दिसते. शिवाय तो केवळ तारीख टाकून थांबलेला नाही तर तेथे कंसात त्याने ‘गांधी जयंती’ असा उल्लेखही केला आहे. त्याबरोबर दुसरी आवृत्ती व तिसरी आवृत्ती पाहिली तर लक्षात येते ते म्हणजे ‘जालियावाला बाग दिवस’ ‘दांडी मार्च दिवस’ हे ब्रिटीश सत्ता असतानाही जनतेकडून राष्ट्रीय दिन म्हणून वा म्हणूया खास दिवस म्हणून साजरे केले जात असावेत असे या पुनर्मुद्रण प्रकाशनासाठी निवडलेले दिवस व त्यासंबंधीचा कंसातील उल्लेख सांगतो.</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">- प्रकाशकाने प्रास्ताविकांत केलेली विधानेही महत्त्वाची वाटतात. अर्थात व्यावसायिक क्लृप्ती म्हणूनही ती केली असल्याची शक्यता आहे. पण कदाचित तसे नसावे कारण लवकरच या पुस्तकाची सुधारित आणि विस्तारित आवृत्ती निघणार असल्याचे ते वाचकांना सांगत आहे. </div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">थोडक्यात काय तर भारतीय स्वातंत्र्यापर्यंत मोहनदास करमचंद गांधी ही व्यक्ती भारतीय उपखंडात महत्त्वाची व दखलपात्र व्यक्ती कशी होती याची प्रत्यक्ष साक्ष जणू हे प्रकाशन देते. तर अशा या अस्सल साधनाच्या अनुषंगाने एका अस्सल व्यक्तीला अभिवादन.</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">- पुरक संदर्भ : आनंद हिंगोरानी हे स्वत: गांधींचे अनुयायी होते. बर्याच लहान वयात ते गांधींच्या प्रभावात आले. काही काळ ते साबरमती आश्रमातही राहिले. ‘गांधी सीरीज’ खाली त्यांनी केलेले गांधी साहित्य संकलन महत्त्वाचे कार्य, गांधींशी संबंधित एका नियतककालिकाशी ते जोडलेले होते असे काही तुटक संदर्भ इंटरनेटवर शोधताना सापडले. अर्थात याविषयी मीही अधिक माहिती शोधत आहे. आपणास काही माहिती झाल्यास येथे कॉमेंट करावी. आता ते गांधी समर्थक असले तरी ‘गांधी सीरीज’ हे प्रकाशन त्यांनी वैयक्तिकरित्या केलेले आहे असे दिसते.</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue;"><br /></span></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><div style="text-align: justify;">(टीप : या पुस्तकात आलेले संदर्भ येथे खाली टाकली आहेत त्या छायाचित्रातून पाहता येतील.)</div></span><div style="text-align: justify;"><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><br /></span></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGb8QJo3dLxR6W9gjZNxDUT4kvIo2NtVfwH5k1tWb1DNwVIXOF-smGTSkOzzOOChWQhDL981aaD-XqB41d4P1Qn75Hy79lb8hlN_PGZolb4W4CzkxOj1nEdVA-z0VhtlQzEQDZtuk3E4oFZHwcjXWFiuj3InJGfye5Y7Vu_mh0HcUhf6mqr_pWf1KZ=s3132" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3132" data-original-width="1965" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGb8QJo3dLxR6W9gjZNxDUT4kvIo2NtVfwH5k1tWb1DNwVIXOF-smGTSkOzzOOChWQhDL981aaD-XqB41d4P1Qn75Hy79lb8hlN_PGZolb4W4CzkxOj1nEdVA-z0VhtlQzEQDZtuk3E4oFZHwcjXWFiuj3InJGfye5Y7Vu_mh0HcUhf6mqr_pWf1KZ=w201-h320" width="201" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEglRWrzEy51HMgbKJragpNb07tHXV0OCUrRNJAguPLKkx2mIKNeCVXPld5hSX0TFs-M5-Ska55dHl6CZLWN8uz-qEvxTOx6gR3KFAO7sAOSvO_i0xT-r2hT71Jd2utXIKfqbDQ3Lw8dEjpfi10olOqR5HYTHPoyBpGfhCEm1EiveB6Zrw5-he30Gnjf=s3024" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2473" data-original-width="3024" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEglRWrzEy51HMgbKJragpNb07tHXV0OCUrRNJAguPLKkx2mIKNeCVXPld5hSX0TFs-M5-Ska55dHl6CZLWN8uz-qEvxTOx6gR3KFAO7sAOSvO_i0xT-r2hT71Jd2utXIKfqbDQ3Lw8dEjpfi10olOqR5HYTHPoyBpGfhCEm1EiveB6Zrw5-he30Gnjf=s320" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-family: -apple-system, HelveticaNeue; font-size: 16px;"><br /></span></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-86836382623858558142022-01-28T10:16:00.005+05:302022-01-29T10:53:25.503+05:30 निघाला प्रवासी न गुंतता वाटातूनी<div style="text-align: justify;">पत्रकार, कवि, लेखक अशोक नाईक तुयेंकर शुक्रवार दि. 21 जानेवारी 2022 रोजी निधन पावले. आपण धारण केलेल्या ‘पुष्पाग्रज’ या
नावानेच ते साहित्यक्षेत्रात अधिक परिचित होते. पुष्पाग्रज हे गोमंतकीय कवितेचे एक
खणखणीत नाणे असल्याचे नरेंद्र बोडके यांनी मुक्तिनंतरच्या गोमंतकीय मराठी कवितेचा
आढावा घेताना लिहिले आहे. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEguxkjz4MVlo74wC4CBJLi7L7QjPbMhbHfaR6Vf5e0PBO6lXYfcFN0j6OJJWKG9U24CyQD8i9Lrl4ddJUCC5NtnYCx0ERAyInGRFVbUqLbA7pJCKkIV5W8tzNUqgD6lM2ezBEzYN_I33t1g8nvxUnpwm5vMk3iha6n0uhMRnMKF7m5TrgKRCzTUE08q=s1396" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="649" data-original-width="1396" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEguxkjz4MVlo74wC4CBJLi7L7QjPbMhbHfaR6Vf5e0PBO6lXYfcFN0j6OJJWKG9U24CyQD8i9Lrl4ddJUCC5NtnYCx0ERAyInGRFVbUqLbA7pJCKkIV5W8tzNUqgD6lM2ezBEzYN_I33t1g8nvxUnpwm5vMk3iha6n0uhMRnMKF7m5TrgKRCzTUE08q=w320-h149" width="320" /></a></div></div><div style="text-align: justify;">एकदा मी एका हॉटेलात बसलो होतो. तिथे पुष्पाग्रज जेवण घेत
होते. सभोवतालचा माहौल विसरून आपल्याच तंद्रीत ते जेवत होते. अगदी सावकाशपणे जेवण
घेण्याची त्यांची शैली लक्ष वेधून घेत होती. माझ्यासोबतची व्यक्ती म्हणाली. हा
कोणीतरी लेखक असावा. मी त्यावेळी पुष्पाग्रज यांना फक्त नावाने ओळखत होतो. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">अलिकडे
म्हणजे 2018 साली माझे पुस्तक ‘बुद्धायन आणि इतर प्रवास’ प्रकाशित झाले. त्याचे
कौतुक वगैरे झाले. यापासून थोडे कट-ऑफ होण्यासाठी काहीतरी वेगळे करावे असेे मनात
आले. निवडक गोमंतकीय लेखकांवर ब्लॉग बनवावेत असे त्यावेळी मी ठरवले. असे लेखक जे
महत्त्वाचे आहेत पण त्यांची फारशी चर्चा होताना दिसत नाहीत. शिवाय त्यांचे संदर्भ
विशेषत: ऑनलाइन सहज उपलब्ध होत नाहीत अशांवर हे ब्लॉग होते. हा पूर्णपणे स्वान्त
सुखाय असा उपक्रम होता. पुष्पाग्रज यांच्यावरही मी एक ब्लॉग बनवला. त्यानिमित्त
त्यांच्याशी संपर्क आला. </div><div style="text-align: justify;">पुष्पाग्रज यांच्याशी माझा थेट संपर्क तो इतकाच. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">पुष्पाग्रज
यांचे कवितेवर विशेष प्रेम होते. हे प्रेम प्रामाणिक व तत्वनिष्ठही दिसते.
त्यांनी आपल्या पहिल्या कवितासंग्रहाच्या (कॅलिडोस्कोप) दुसर्या आवृत्तीत आपल्या
कवितेच्या प्रवासाबद्दल सांगितले आहे. त्यांच्या विधानांतून त्यांची कवितेकडे
पाहण्याची दृष्टी व कवितेशी असलेल्या संबंधांबद्दलची पारदर्शकता दिसते. ते म्हणतात
- ‘कॅलिडोस्कोप’ हा माझा पहिला कवितासंग्रह 1986 साली प्रकाशित झाला. वास्तविक त्या
आधी दहा वर्षे मी लिहायला लागलो होतो. पण ते अभिजात लेखन नव्हे याची मला कल्पना
होती. मराठीतील समकालीन कवितेची मला तोवर जाणही नव्हती. त्यामुळे तो सगळा
कवितेआधीचा रियाज होता असेच मी म्हणेन.’ ‘कॅलिडोस्कोप’साठी कवितानिवडीबद्दल ते
म्हणतात, ‘पूर्वीच्या दीड-दोनशें कविता मी बाजुला ठेवल्या. तात्यासाहेबांना (म्हणजे
कुसुमाग्रजांना) आवडलेल्या, परंतु माझ्या नव्या जाणिवांत न बसणार्या कवितांचा मी
स्वीकार केला नाही.’ </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1960 नंतर विशेषत: अस्तित्ववादी वृत्तीने ‘स्व’चे आणि
सभोवतालचे ऑडीट करणारी पिढी समोर आली. आयुष्याला भिडत, अनुभव घेत या अनुभवाचे अर्थ
लावण्याचा प्रयत्न या कविंनी केला. स्वप्नसृष्टीत रमण्यापेक्षा भीषण वास्तव त्यांनी
पेलण्याचा प्रयत्न केला. पुष्पाग्रजांची कविता त्या पिढीशी नाते सांगणारी दिसते.
जीवनातील अनुभवांना कवितेचा ‘कॅलिडोस्कोप’ त्यांनी लावला. त्यांच्या पहिल्या
कवितासंग्रहातली पहिली कविता त्यांच्या काव्यविश्वाची प्रस्तावना ठरावी. ‘होडी
बुडते आहे’ अशी ही कविता आहे - </div><div style="text-align: justify;"> <b>होडी बुडते आहे हे कळल्यानंतरचा हा प्रवास </b></div><div style="text-align: justify;"><b>: किती काळ म्हणून झेंडे लावायचे असे
आपल्या बेहद्द आनंदाचे ?</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">याच कवितेत पुढच्या दोन ओळी अशा आहेत - </div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>मी बंदिस्त आहे </b></div><div style="text-align: justify;"><b>तु</b><b>झ्या जहांबाज व्यूहरचनेत.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">आणि या कवितेचाा शेवट होतो तो असा - </div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>आता गूढ तळाशी हरवल्यागत हिंडणारी </b></div><div style="text-align: justify;"><b>नीरवता फक्त माझी आहे... </b></div><div style="text-align: justify;"><b>पाण्यावर दिसताहेत </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ते
दोन्ही हात मात्र माझे नाहीत...</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">‘कॅलिडोस्कोप’ ते ‘शांती अवेदना’ हा त्यांचा कवितेचा प्रवास अस्तित्ववादी अंगाने
असला तरी संवेदनशील व करूणामय होत गेलेला दिसतो. त्यांच्या दुसर्या कविताशीर्षकाचे
नाव ‘नन्रूख’ असे आहे. बोलीभाषेतील या शब्दाचा अर्थ लहान झाड असा कविने दिला आहे.
हे झाड आकाराने लहान असले तरी त्याला स्वत:चे अस्तित्व आहे आणि ते महत्त्वाचे आहे.
त्यांच्या अलिकडच्या कवितासंग्रहाचे नाव ‘शांती अवेदना’ असे त्यांनी दिले. हे नाव
एका मिशनरी संस्थेचे आहे. जिथे नाकारलेल्या-अव्हेरलेल्या रूग्णांची निरपेक्षपणे
सेवा होते. कवि पुष्पाग्रज या संस्थेची ओळख ‘सुसह्य मृत्यूचं आवतण देणारं एक अनोखं
मंदिर’ अशी करून देतात. एकूण जीवनाचेच रूपक म्हणून ते ‘शांती अवेदने’कडे पाहतात की
काय असे दिसते. या संग्रहातील पहिल्या कवितेचे नावही ‘शांती अवेदना’ असे आहे. कवि
त्यात प्रार्थना करताना दिसतो - </div><div style="text-align: justify;"><b>एका पूर्वकथित अंताची कहाणी स्वत:लाच सुनावत </b></div><div style="text-align: justify;"><b>बसलेल्या या माणसांच्या वेदनेला </b></div><div style="text-align: justify;"><b>हे
ईश्वरा </b></div><div style="text-align: justify;"><b>शांती अवेदनेचे दान दे !</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> पुष्पाग्रज यांचे आज मागे राहिलेले पुस्तक रूपात प्रकाशित साहित्य पाहिले तर ते
मोजकेच आहे. पण असे असले तरी ते बहुआयामी आणि दर्जेदार आहे. त्यांच्या नावावर एकूण
नऊ पुस्तके दिसतात. त्यांचे तीन कवितासंग्रह - ‘कॅलिडोस्कोप’, ‘नन्रूख’, ‘शांती
अवेदना’ - प्रकाशित झाले आहेत. ते महाराष्ट्रातील अग्रगण्य अशा लोकवाङ्मय व
ग्रंथाली सारख्या संस्थांनी प्रकाशित केले. त्याला नारायण सुर्वे, प्रज्ञा दया पवार
यांसारख्यांच्या प्रस्तावना लाभल्या. पैकी दोन संग्रहांच्या अलीकडे दुसर्या
आवृत्याही प्रकाशित झाल्या. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">कवितेशिवाय कादंबरीका (मन:पूत), विनोदी लेखन (हंसोळी,
झंप्याची झंपेगिरी), प्रवासवर्णन (लंडन ते रोम व्हाया पॅरीस), निबंध-लेख संग्रह
(किती लक्ष वाटांतूनही हिंडताना), अ गट नाट्यस्पर्धेतील पुरस्कारप्राप्त नाटक
(सूर्यकोटी सम:प्रभ) अशी त्यांची पुस्तके प्रकाशित झालेली दिसतात. अन्य
महत्त्वाच्या पुरस्कारांबरोबरच, सिंगापूर येथे झालेल्या मराठी विश्व साहित्य
संमेलनात निमंत्रित म्हणून त्यांचा सहभाग होता. गेल्या डिसेंबर महिन्यात पेडणे येथे
झालेल्या गोमंतक मराठी साहित्य संमेलनात या पेडण्याच्या सुपुत्राची सुवर्णपदकासाठी
निवड झाली होती, हे आणखी दोन महत्त्वाचे पुरक संदर्भ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">पुष्पाग्रज यांची आणखी एक
प्रवृत्ती दिसते ती म्हणजे जीवनाचा समरसून अनुभव घेण्याची. प्रवासाबद्दलही त्यांना
आकर्षण असल्याचे दिसते. साहित्य अकादमीतर्फे लाभलेल्या प्रवास अनुदानांतर्गत
त्यांनी ओरीसाचा दौरा केला. इशान्य भारत वगळता काश्मीर ते कन्याकुमारी प्रवास
केल्याचे त्यांनी एकाठिकाणी नमुद केले आहे. निवृत्तीनंतर एक ब्रेनस्ट्रोक येऊन
गेल्यानंतर व मधुमेहाचा त्रास असतानाही त्यांनी युरोप टूरचा बेत आखला. या
प्रवासावरचे त्यांचे ‘लंडन ते रोम व्हाया पॅरीस’ हे पुस्तकही आले. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">अगदी अलिकडे 2018
साली त्यांचे ‘किती लक्ष वाटांतूनी हिंडताना’ हे निबंध-लेख संग्रहाचे पुस्तक
प्रकाशित झाले आहे. हे शीर्षक म्हणजे त्यांच्या एका कवितेची पहिली ओळ आहे. त्या
कवितेचे पहिले कडवे असे आहे - </div><div style="text-align: justify;"> <b>किती लक्ष वाटांतुनी हिंडताना </b></div><div style="text-align: justify;"><b>कसा गुंतलो ना वाटांतुनी </b></div><div style="text-align: justify;"><b>कधी आडवाटांतुनी पाय गेले
तरीही </b></div><div style="text-align: justify;"><b>दिशा नादली पैंजणी</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">त्यांचे लालित्यपूर्ण गद्यलेखन या पुस्तकात पाहता येते. स्वत:च्या जीवनविषयक
आठवणींनाही निस्पृह, निरागसपणे व पारदर्शकपणे त्यांनी यांत उजाळा दिलेला आहे.
त्यातून त्यांच्याविषयीचे अनेक संदर्भ समोर येतात. त्यांच्या साहित्याचा अभ्यास
करणार्यांना ते पुरक ठरावेत. ‘मवाल्यांच्या गराड्यात’ व ‘मुंबईतला थरार’ सारख्या
लेखांतून अगदी अधोविश्वाशी आलेल्या त्यांच्या संबंधांबद्दलही खुलेआमपणे त्यांनी
लिहिले आहे. ‘किती लक्ष वाटातुनी हिंडताना’ या त्यांच्या कवितेचे शेवटचे कडवे या
नोंदीचा शेवट करताना उदृत करावेसे वाटते. ते म्हणतात -
<b>प्रवासास ऐसा निघालो जिथुनी </b></div><div style="text-align: justify;"><b>त्या वाटा पुन्हा आज खुणावती </b></div><div style="text-align: justify;"><b>मला माऊलीचे पडे स्वप्न </b></div><div style="text-align: justify;"><b>देहीं तिच्या गर्भगारात माझी मठी.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">पण असे असले तरी त्यांच्या ‘उणीव’ कवितेचा आधार घेत म्हणावेसे वाटते - </div><div style="text-align: justify;"><b>आयुष्य म्हणजे केवळ वसंतोत्सव नव्हेे </b></div><div style="text-align: justify;"><b>हे ठावूक आहे मला </b></div><div style="text-align: justify;"><b>तरीही ह्या अवेळीच्या
पानगळीला </b></div><div style="text-align: justify;"><b>मी शीशीर कसे म्हणू !</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">पुष्पाग्रज यांच्यावरच्या ब्लॉगची लिंक -<a href="http://pushpagraj.blogspot.com/" target="_blank"> www.pushpagraj.blogspot.com</a></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-33349015685095793202022-01-05T22:04:00.001+05:302022-01-05T22:04:24.329+05:30समुद्रसंबंधी मंथनीय चित्रप्रदर्शन<p style="text-align: justify;">‘इन्व्हेजन ऑफ सी’ हे समुद्रातल्या प्लास्टिक प्रदूषणावरचे छायाचित्रांचे प्रदर्शन गोव्यात सुरू झाले आहे व ते 23 जानेवारी2022पर्यंत आल्तिनो पणजी,गोवा येथील सुनापरान्त आर्ट सेंटरमध्ये चालणार आहे. विशेष म्हणजे भारतात हे प्रदर्शन पहिल्यांदाच होत आहे. एक आगळावेगळा कलाविष्कार म्हणून ही छायाचित्रे पाहण्यासारखी आहेत, त्याचबरोबरर पृथ्वीबद्दल एक सहवेदना जागवण्याचे काम ही छायाचित्रे करतात.</p><p style="text-align: justify;">ज्यांच्या फोटोग्राफीचे हे प्र्र्रदर्शन आहे त्या युरोपस्थित मॅन्डी बार्कर ( Mandy Barker ) यांनी आपल्या जीवनातली अनेक वर्षे जगभरातला समुद्रातला प्लास्टिक कचरा गोळा करण्यात खर्चली आहेत. या कचर्याच्या फोटोग्राफीतून समुद्रातील प्लास्टिक कचर्याच्या प्रदुषणाकडे जगाचे लक्ष वेधण्याचे त्यांचे उद्दिष्ट आहे. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjcFkOxGJtWtcMhqiWOaeFHsB_igRtQE1-R8Jj6ucJzpMOE6mO5XLoLVy3Wr7l1Z-q68q_HHfQy6g7yeZo2_B-3kB-c1f5-thcV2lzFGwm8ukvCLD2j7B9G3kmfqswthkdmu6XtKEk6uZgcGkuwSI1iF57kx4Py8W5QFNd3ue3frDOramkK1R8tmsuG=s4032" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjcFkOxGJtWtcMhqiWOaeFHsB_igRtQE1-R8Jj6ucJzpMOE6mO5XLoLVy3Wr7l1Z-q68q_HHfQy6g7yeZo2_B-3kB-c1f5-thcV2lzFGwm8ukvCLD2j7B9G3kmfqswthkdmu6XtKEk6uZgcGkuwSI1iF57kx4Py8W5QFNd3ue3frDOramkK1R8tmsuG=w320-h240" width="320" /></a></div><p style="text-align: justify;">अशाच समुद्रातल्या प्लास्टिक कचर्याची कलात्मक रचना-मांडणी करून केलेल्या फोटोग्राफीतून हे प्रदर्शन साकारले आहे. काळ्या पार्श्वभूमीवर केलेल्या या प्लास्टिकच्या मांडणीमुळे खोल समुद्रात जणू तरंगणार्या या वस्तू असाव्यात तसा फील या चित्रांना प्राप्त झाला आहे. त्याचबरोबर प्लास्टिकच्या गुडूप अंधार्या अवकाशात असल्याचा आभास तद्रूप झालेल्या बघणार्याला आल्याशिवाय राहत नाही.</p><p style="text-align: justify;">दूरून ही छायाचित्रे चट्कन लक्ष वेधून घेतात ती त्यांच्या आकर्षक आकार, रंगसंगतीच्या दिसण्यामुळे. पण बघणारा जवळ जावून कुतूहलाने पाहू लागतो तेव्हा लक्षात येते प्लास्टिकच्या समुद्रातल्या अतिक्रमणाचे भीषण वास्तव. प्लास्टिकच्या समुद्रावर वाढत चाललेल्या विळख्याची करूण कथा या छायाचित्रातली एकेक चीजवस्तू सांगते. बघणार्याची अंतर्दुष्टी जागवणे त्याला दृष्टांत देणे हे श्रेष्ठ कलाकृतीचेे काम असते. ही चित्रे त्यादृष्टीने श्रेष्ठ वाटतात. माणूस आणि पृथ्वी यांच्यातील संबंधाला ही छायाचित्रे प्रश्न करतात. ‘सौंदर्यशास्त्रीय भीषण’ अशा या छायाचित्रकृती म्हणाव्या का ? कोणाही संवेदनशील माणसाला गदगदवून सोडल्याशिवाय ही छायाचित्रे राहणार नाहीत.</p><p style="text-align: justify;">या फोटोंतून दिसते तो बहुतेक प्लास्टिक कचरा हा उपभोगतावादातून निर्माण झालेल्या प्लास्टिकने घडलेला आहे. सिंगल यूज प्लास्टिक, खेळणी, शोभेच्या वस्तू, प्रोसेस्ड अन्नपदार्थांची पॅकिंग्स याचा भरणा त्यात जास्त दिसतो. त्याशिवाय रोजच्या वापरातल्या वस्तू ब्रश वगैरे, मासे मारण्याची जाळी व इतर उपकरणे इत्यादी. समुद्रात फेकलेले जगभरातील फूटबॉल्स जमा करून बेकर यांनी ‘पॅनल्टी’ असे मार्मिक शीर्षक देऊन फोटो काढलेले पहायला मिळतात. </p><p style="text-align: justify;">प्रदर्शनात हंडरसन बेटावरच्या प्लास्टिक कचर्याची फोटोग्राफी आहे. जे एक निर्मनुष्य बेट आहे व त्याला जागतिक वारसा स्थळाचा दर्जाही तेथील वैशिष्ट्यामुळे युनेस्कोकडून लाभला आहे. या बेटावर समुद्रातून वेगवेगळ्याठिकाणचा प्लास्टिक कचरा वाहत येत आहे. बार्कर यांनी कचर्याची ओळख पटवली त्यातून एकूण 25 देशांतून हा कचरा वाहत आल्याचे निष्पन्न झाले. या कचर्यातून पर्यावरणीय हानी व विद्रुपीकरण झाले आहे. कचर्याशी काहीही संबंध नसलेल्या बेटावर हे अतिक्रमण आहे. निष्पाप परिसंस्थेच्या वेदनांचे हुंकार त्यातून ऐकू येतात.</p><p style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhnTF_saCUcKLwJjWIhrE9H8xDP9Hex5J_COHqYLdDSvELEEZgTNCjLBdp6FAzgAbLDJA6kY455V1Jx_O1krTdKrjmmHTiha6y2XbAh2mExFZ-s8zvBgB95oJhsgUWOt4qbL6WFfghpD9Md1zjzjZt72WnzfrLZ1y3al_UeUPtWm6h33vbUMf9zJQSy=s1272" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1272" data-original-width="764" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhnTF_saCUcKLwJjWIhrE9H8xDP9Hex5J_COHqYLdDSvELEEZgTNCjLBdp6FAzgAbLDJA6kY455V1Jx_O1krTdKrjmmHTiha6y2XbAh2mExFZ-s8zvBgB95oJhsgUWOt4qbL6WFfghpD9Md1zjzjZt72WnzfrLZ1y3al_UeUPtWm6h33vbUMf9zJQSy=w120-h200" width="120" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><b>मॅन्डी बार्कर </b></span></td></tr></tbody></table>प्रदर्शनस्थळी छायाचित्रप्रदर्शनाच्या निमित्ताने प्रदर्शित केलेली फिल्म ‘ट्रॅप्ड बाय प्लास्टिक’ पाहिली. यात फोटोग्राफर बार्कर यांनी ‘हर्मिट क्रॅब’ या समुद्री प्रजातीविषयी एक किस्सा सांगितला आहे. त्यात सुमारे पाचशे ‘हर्मिट क्रॅब’ दिशाभूल होऊन कचरा म्हणून फेकलेल्या एका कंटेनरमधे बंदिस्त होऊन मृत्यू पावलेले आढळूून आल्याचे म्हटले आहे. सहज म्हणून बेजबाबदारपणे हाताळल्या जाणार्या प्लास्टिक कचर्याच्या भयानक परिणामाची एक क्वचित कल्पना या उदाहरणावरून यावी. </p><p style="text-align: justify;">मागे वादळ झाले तेव्हा खवळलेल्या समुद्राने गोव्याच्या किनार्यावर आणून टाकले त्यात मोठ्या प्रमाणावर प्लास्टिक कचरा होता अशी बातमी वाचल्याचे आठवले. प्लास्टिक कचर्याच्या पाश्वभूमीवर गोव्याबद्दल स्थिती जाणून बघावी या कुतूहलापोटी इंटरनेट सर्च करून पाहिला तर एक न्यूज रिपोर्ट दिसला. हिंदुस्थान टाइम्स या अग्रगण्या राष्ट्रीय इंग्रजी दैनिकात तो छापला गेला आहे. कोचीस्थित सेंट्रल मरीन फिशरीज रिसर्च इन्स्टिट्यूटच्या ज्या अहवालावरून ही बातमी केली आहे त्यानुसार गोव्यात समुद्रकिनार्यावर सरासरी प्रत्येक मीटरमागे 25 ग्रॅम प्लास्टिक आढळले होते. </p><p style="text-align: justify;">प्लास्टिक कचर्याच्या प्रदूषणाचे संकट हे समुद्राइतकेच गहिरे व विशाल बनत चालले आहे याचे भान हे छायाचित्रप्रदर्शन देते. </p><p style="text-align: justify;">बार्कर म्हणतात -"Art alone cannot change the world. But by bringing attention to marine Plastic pollution in this way, it is hoped my work will help inform, and raise awareness about the overconsumption of plastic and the wider issue of climate change, and in doing so encourage a wider audience to want to do something about it"</p><p style="text-align: justify;">आमेन !</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlKOUmIZqnPgfTlLKIrR7OU5fw3YrUryoBi96L8PolDqPyncUarQb2W_6X9GGPCiDhIDWvCdUSvowxK3Kb696hsYdQLIQiUM5RqAe2I4MHZqWlar7KqeXMl5EEe1XLmY6f1Gfq6kW6kQ0uZLshDOopdloPjuXh6imszykVyub-yVVIY55earbuiONu=s4032" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlKOUmIZqnPgfTlLKIrR7OU5fw3YrUryoBi96L8PolDqPyncUarQb2W_6X9GGPCiDhIDWvCdUSvowxK3Kb696hsYdQLIQiUM5RqAe2I4MHZqWlar7KqeXMl5EEe1XLmY6f1Gfq6kW6kQ0uZLshDOopdloPjuXh6imszykVyub-yVVIY55earbuiONu=w240-h320" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">(ही पोस्ट माझ्या (sameer zantye) फेसबूक वॉलवर 12 डिसेंबर 2022 रोजी लिहिली होती.)</span></p><div><br /></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-26651248246220596212022-01-05T21:48:00.003+05:302022-01-05T21:48:21.199+05:30‘सूपशास्त्राचा’ आस्वाद<p> सूपशास्त्र हे मराठी भाषेतलं पाककृतींचं पहिलं छापील पुस्तक. पुस्तकाचे लेखक कुणी गृहिणी किंवा आचारी नव्हते तर सांगली संस्थानचे दीवाण व पुण्याचे मामलेदार व डेप्युटी कलेक्टर राहिलेले रामचंद्र सखाराम गुप्ते हे होते. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi9SCuBkdNJjOkH489Nb4AvbIQUDjYEpzitRrgrvy41qzd7RghX8fEqABZ1kMKx-gZgyZBRICNBQfIIPAE4o1q-gLmX1cQR1Th9b-sSbFcGcpg1NXdMKqjv6E-owqCGE4G24iNp9PxVWK3GH715z1wMbL-zbyiuyzkRN88IheRNMfi_Z5cjpD0XcngX=s4032" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi9SCuBkdNJjOkH489Nb4AvbIQUDjYEpzitRrgrvy41qzd7RghX8fEqABZ1kMKx-gZgyZBRICNBQfIIPAE4o1q-gLmX1cQR1Th9b-sSbFcGcpg1NXdMKqjv6E-owqCGE4G24iNp9PxVWK3GH715z1wMbL-zbyiuyzkRN88IheRNMfi_Z5cjpD0XcngX=s320" width="240" /></a></div><p>सन 1875 साली पहिली आवृत्ती निघालेल्या या पुस्तकाच्या 1923पर्यंत सात आवृत्त्या निघाल्या होत्या अशी माहिती पुस्तकाच्या प्रस्तावनेत दिली आहे, यावरून या पुस्तकाची लोकप्रियता लक्षात येते. आता सन 2020 साली जवळ जवळ दीडशें वर्षांपूर्वीचेे हे पुस्तक पुनर्मुद्रीत झाले आहे.</p><p>मी हे पुस्तक विकत घेतले ते माझ्या भारतीय पाककृतींविषयीच्या आवडीला व जिज्ञासेला अनुसरून. पण वाचताना लक्षात आले की पुस्तक तत्कालीन पाकअभिरूची, खाणा-जेवणाविषयीच्या धारणा, जिन्नस, भांडी, रांधण्याच्या पद्धती इत्यादी दर्शवून तत्कालाचे सांस्कृतिक प्रतिबिंबच समोर आणते. अर्थात हे काही सर्ववर्गांचे प्रतिबिंब होते असे म्हणता येणार नाही. असे असले तरी भारतीय व त्यात मराठी व पुन्हा पुण्याच्या परिसरातील स्वयंपाकाची रेंज नक्कीच त्यातून दिसते. शिवाय स्वयंपाकविषयक समृद्ध मराठी शब्दसंपदा ‘सूपशास्त्रा’तून दिसते. </p><p>प्रामुख्याने ‘मराठी’ प्रदेशात केले जाणारे त्याचबरोबर शेजारील ‘अ-मराठी’ प्रदेशांतले शाकाहारी पदार्थ यांत समाविष्ट केलेले आहेत.</p><p>पुस्तकाचा लेखक म्हणतो अदमासाने पाककृती केल्या जातात ज्यामुळे त्या सिद्ध होण्यात फरक पडतो. म्हणून ‘उत्तम प्रकारें पाक निष्पत्ती’ होण्यासाठी सर्व प्रमाणांचा अभ्यास करून हे ‘सूपशास्त्र’ तयार केले आहे.</p><p>कौटुंबिक स्वास्थ्य चांगल्या पाकनिष्पत्तीतून साधता येईल असे लेखकाला वाटते. तो म्हणतो - ‘हाल्लीं नित्यशाहा कुटुंबांत स्त्रिया स्वयंपाक करितात परंतु कधीं खारट, कधीं आंबट, कधीं आळणी अशा मासल्यानें पदार्थ होतात यामुळे भोजन करणारास फार त्रास होऊन त्याचें अंत:करण स्वस्थ नसतें तेव्हां सुख कोठून मिळेल हें सहज ध्यानांत येईल त्या कुटुंबांत प्रमाण युक्त क्रियेनें पाक तयार केले तर कधींच अस्वस्थता होणार नाहीं या कारणा साठीं सर्वांनीं या पुस्तकाचा संग्रह करून उपयोग करावा.’</p><p>पहिली पाककृती वरणाची आहे. ‘भोजनात मुख्य वरण आहे तें करण्याची रीत’ असे शीर्षक या पाककृतीला दिलेले आहे. त्यापुढे भात, पोळ्या, लाडू व अन्य मिठाई आणि फराळाचे प्रकार, मुरांबे, धिरडी, वड्या, खिरी, पालेभाज्या, आमटी, सार, सांबारे, सांडगे, पापड, लोणची, चटण्या, कोशिंबिरी, भरीत यांचे प्रकार आहेत. पालेभाज्यांचा मोठ्या प्रमाणावर होणारा जेवणातील वापर पुस्तकात दिसून येतो. </p><p>तत्कालीन ब्रिटीश रूपयाच्या वजनाच्या पटीत वस्तू वापरण्यास सांगितल्या आहेत. वजनाचे प्रमाणक सुटटसुटीत करण्यासाठी तसे केले असावे. </p><p>एक लक्षणीय बाब म्हणजे सध्या रोजच्या वापरातील झालेल्या टोमेटोचा वापर एकाही पदार्थात झालेला दिसत नाही. काही पदार्थांमध्ये फुलांचा वापर दिसून येतो. काही पदार्थांची शीर्षके लक्षवेधी आहेत. उदा. ‘भात अन्योक्ती’, ‘भाताची उसळ’, ‘अकबर्या’, ‘गपचिप’, ‘शकून उंडे’, ‘आनंदपुडी’, ‘ओठांचे सार’, ‘आईतें’.</p><p>पुस्तक पाककृतींचे असले तरी अभ्यासमूल्य असलेले सग्राह्य पुस्तक वाटते. पुनर्मुद्रीत आवृत्तीतल्या टीपांमुळे अनेक शब्दांच्या केवळ अर्थच नव्हे तर संदर्भांचीही बर्यापैकी उकल केली आहे. शिवाय चिन्मय दामले यांची अभ्यासपूर्ण अशी प्रस्तावनाही जोडली आहे.</p><p>सन 1875 काळ हा भारतातला व त्यात करून ज्या पुण्यातून हे पुस्तक प्रकाशित झाले त्या पुण्यातला अनेक घडामोडींनी युक्त असा संक्रमणकाळ. या काळात प्रकाशकांना पाककृतींचे संकलन प्रकाशित करावेसे वाटणे लक्षणीय वाटणे. त्यात पुन्हा पाककृती म्हणून हे पुस्तक प्रकाशित न करता स्वयंपाक ‘शास्त्र’ संबोधून हे पुस्तक प्रकाशित केले गेले. </p><p><br /></p><p><b>(पुस्तकाची नवी आवृत्ती मायमिरर पब्लिशिंग हाऊस, पुणे यांनी काढली आहे.)</b></p><div><br /></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-14296344874940441652021-11-26T09:35:00.001+05:302021-11-26T09:41:51.960+05:30एका मिशनरी अवलियाच्या एक्झिटची वर्षपूर्ती<p style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;">दादू मान्द्रेकर याची या जगात फिजिकल उपस्थिती नसेल या विचाराने मन सून्न झाले होते. आज (२६ नोव्हेंबर २०२१ रोजी) </span><span style="font-size: 18px;">त्याच्या जाण्याला वर्ष पूर्ण होत आहे.</span></p><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">आपल्या मृत्यूची जाणीव झाल्यानंतर त्याच्या तयारीसंबंधी स्वत:च पुढाकार घेणार्या भगवान बुद्धांचा दादू एक सच्चा अनुयायी. मृत्यूचे दु:ख आणि शोक करणे त्याच्या मृत्यूसाठी शोभणारे नाही. स्वत: त्यालाही ते आवडले नसते. पण मात्र त्याच्या व्यवस्थित निरोप न घेताच या मृत्यूच्या ब्लॅक होलमध्ये अदृश्य होण्याबद्दल थोडासा राग जरूरच व्यक्त करता येईल. त्यातून निर्माण होणारा विषादही बराच काळ पाठ सोडणार नाही.</div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">दादू आणि माझी व्यवस्थित ओळख झाली ती मी पणजीतील पत्रकारितेत प्रवेश करून वावरू लागल्यानंतर. तेव्हा दादू आपली शासकीय सेवा निवृत्तीपूर्वीच सोडून काहीसे फ्रीलांसिंंग करत होता. तो पणजीत ठळकपणे नजरेत भरायचा तो शहरातून सायकलवरून फिरण्यामुळे आणि मोठ्या आवाजात रोखठोक विधानांमुळे. </div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9r0qmxwkYzImU3V6BaGaZ8m42GhHayuhgDOq4YeiyTt4K7xRRW1pniSX5SaMuEkHLcccXwRjtCarDXk_0irgw1EwLa5ttI6_WsO-gpNJUSJQVvTKtifk07E9QZYdSerr4lloJFjvhOcY/s600/450px-Dadu_Mandrekar%252C_Konkani_author_04.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="450" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9r0qmxwkYzImU3V6BaGaZ8m42GhHayuhgDOq4YeiyTt4K7xRRW1pniSX5SaMuEkHLcccXwRjtCarDXk_0irgw1EwLa5ttI6_WsO-gpNJUSJQVvTKtifk07E9QZYdSerr4lloJFjvhOcY/w240-h320/450px-Dadu_Mandrekar%252C_Konkani_author_04.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दादूच्या व्यक्तिमत्त्वाचा यथोचित परिचय देणारा एक फोटो इंटरनेटवरून</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">दुसर्याशी आपणहून ओळख वाढविण्याचा त्याचा स्वभाव होता. ओळख स्थापित करून नंतर बुद्ध, भारतीय संविधान आणि बाबासाहेब यांच्याबद्दल माहिती देणे, चर्चा करणे प्रसंगी वादविवाद करणे असे ‘मिशनरी’ व्रत त्याने आपणहून आपणास बहाल करून घेतले होते. गेली अनेक वर्षे तिबेटी लामा आणि बौद्ध भिक्खू घेऊन फिरतात तशा प्रकारची झोळी घेऊन तो फिरायचा. या त्याच्या झोळीतून प्रत्येक भेटीवेळी नवनवीन गोष्टी बाहेर पडत. कधी विज्ञान, पर्यावरण, बुद्ध, संविधान, बाबासाहेब यांच्याबद्दलच्या लेखाची झेरॉक्स, पुस्तक किंवा त्याच्या स्वत:च्या लेखांचा ड्राफ्ट. अनेकदा प्रेरक असे लेख शोधून त्याच्या झेरॉक्स स्वत:च्या खर्चात तो अनेकांना वाटत फिरायचा. काही वर्षांपूर्वी एका दिवाळी अंकात बिल गेट्स व त्याच्या पत्नी मेलिंदा गेट्स इतके श्रीमंत असूनही कशा प्रकारे साधे जीवन जगतात व त्या जगभरातील सेवाकार्यांकरिता कसे वाहून घेतले आहे अशा आशयाचा दीर्घ लेख आला होता. दादूने त्याच्या प्रती करून वाटल्या होत्या.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">दादूने ‘मास्तर’ नावाची दीर्घ कविता लिहिली. त्याच्या पोस्टरचे प्रकाशन महाराष्ट्रातील एका प्रकाशन संस्थेने केले व कार्यक्रम कला अकादमीत झाला. ती कविता वाचणार्याच्या लक्षात येईल की अशी कविता एक सच्चा विद्यार्थीच लिहू शकतो. दादूला त्याला शिकवणार्या मास्तरांचा अभिमान होता. पण ‘अॅकेडमिक्स्’ म्हणून गणले जाते त्या चौकटबद्ध शिक्षणापेक्षा त्याचा अभ्यासपट मोठा होता. आपले सिलेबस आपण ठरवून त्यात पारंगत होण्यासा ध्यास घेतलेला तो सेल्फ मेड विद्यार्थी होता. संविधान, साहित्य, इतिहास, तत्वज्ञान भौतिकशास्त्र, पर्यावरणशास्त्र, वनस्पतीशास्त्र, फोटोग्राफी असा अफाट त्याचा सिलेबस त्याने ठरवून टाकला होता. </div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">तो एका विमा कंपनीत एजंट म्हणून गेली काही वर्षे काम करायचा. मात्र हल्ली लॉकडाऊननंतर त्याचे पणजीत येणे कमी झाले होते. या मिळालेल्या वेळेचा उपयोग तो नवनवीन गोष्टींच्या अभ्यासासाठी वापरत होता. ‘मी एका मोठ्या विद्यापीठात प्रवेश घेतला आहे.’ असे तो सांगायचा. इंटरनेट व यूट्यूबच्या माध्यमातून नवनवीन अभ्यासविषयांचा तो माग काढत होता. नेहमी विद्यार्थी राहण्याचा त्याचा गुण लक्षणीय होता.</div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">तो प्रतिभावंत होता. त्याची ललित गद्याची भाषा अप्रतिम होती. पण सुरूवातीचा कवितासंग्रह व हल्ली प्रकाशित कवितासंग्रह सोडले तरी त्याची बहुतेक पुस्तके ही वैचारिक स्वरूपाचीच दिसतात. आपल्याकडे कविता व कथात्म साहित्य लिहिणार्यांना साहित्यिक वा प्रतिभावंत म्हणून तात्काळ मान्यता मिळते तशी वैचारिक गद्य लिहिणार्यांना किंबहुना ललितेतर गद्य लिहिणार्यांना अभावानेच मिळालेली दिसते. आपण बौद्ध काळाच्या पार्श्वभूमीवर एक कादंबरी लिहायला घेतल्याचे अलिकडे दादू सांगायचा. त्याची काही पाने त्याने लिहिल्याचे तो म्हणायचा. लवकरच ती पूर्ण करणार असेही म्हणायचा. या कादंबरीची काही पाने मागे त्याने दाखवली होती. कुठल्याही प्रतिभावंत लेखकापेक्षा ती भाषा, शैली, मांडणी यात कमी म्हणता येणारी नव्हती. आता ती कादंबरीही ब्लॅक होलमध्ये विलीन झाली आहे कदाचित. केवळ कादंबरीच नव्हे. अफाट फोटोग्राफी तसेच अनेक व्हिडिओ क्लिप्स त्याच्या संग्रहात होत्या. हल्ली त्याने त्यांचा ऑनलाईन संग्रह करण्याची तयारी चालवली होती. </div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">बाबासाहेब आंबेडकरांच्या एकशेपन्नासाव्या जयंती वर्षीे त्याने वर्षभर बाबासाहेबांवर लेखमाला चालवली. इतका दीर्घकाळ कोणत्याच मराठी वृत्तपत्रांतून बाबासाहेबांवर लेखमाला चाललेली नाही असा त्याचा दावा होता. त्या वर्षी तो एखाद्या नशेतच होता. कितीतरी शेकडो बाबासाहेबांवरची पुस्तक त्याने त्यावर्षी वाचली. बाबासाहेबांवरची नवनवीन माहिती मिळेल त्याला त्यावर्षी तो सांगताना दिसायचा. ज्ञानाचा ध्यास घेतलेल्या बाबासाहेबांचे वर्षभर अध्ययन करून त्यांचे एकशेपन्नासावे जयंती वर्ष साजरे करणारा दादू एक विरळा अनुयायी असावा. पुढे या लेखमालेतून ‘बाबासाहेब आंबेडकर : आंतरराष्ट्रीय महत्त्व व महात्म्य’ हे पुस्तक निर्माण झाले. हे पुस्तक म्हणजे एका गोमंतकीयाने बाबासाहेबांचे बांधलेले एक अक्षरस्मारक म्हणता येईल. डॉ. आंबेडकर हे केवळ भारतीय दलितांचे नेते नव्हते तर एक आंतरराष्ट्रीय स्तरावरचे नेते होते अशी प्रतिमा प्रस्थापित करणारी दादूची दृष्टी या पुस्तकातून दिसते.</div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">दादू आणि माझ्यात बुद्ध हा कॉमन फॅक्टर होता. बुद्ध हा माझ्या आस्थेचा आणि अभ्यासाचा विषय. माझी एक सवय आहे. एखादा विषय मला भावला तर त्याच्या जास्तीत जास्त पैलूंचा अभ्यास करावा असे मी करतो. बुद्धांवर पुस्तके वाचल्यानंतर वाटले की बौद्ध स्थळांना भेटी दिल्या पाहिजेत. या यात्रेबद्दल दादूशी निगडीत एक आठवण आहे. त्यावेळी मी पणजीत एका वृत्तपत्रात काम करीत होतो व दादू दुसर्या एका वृत्तपत्रात जाहिरात अनुवादाचे काम करत होता. तो रात्रीचे काम करून तिथेच राहायचा व दुसर्या दिवशी घरी जायचा. मी त्या दिवशी सकाळी कामावर जाणार होतो. मला बौद्ध यात्रेच्या रेल्वे तिकिट्स आरक्षिण करायच्या होत्या. म्हणून मी आदल्या रात्री पैसे काढून ठेवले मात्र दुसर्या दिवशी सकाळी ते न्यायला विसरलो. हे माझ्या लक्षात आले दुसर्या दिवशी पणजीत पोहोचल्यानंतर. तर जवळच दादूचे दर्शन. मी सकाळी का आलो वगैरे विचारल्यानंतर त्याल हकीगत समजली तेव्हा लगेच नजीकच्या एटीएममधून त्याने पैसे काढून दिले. मी आरक्षण केले. दुसर्या दिवशी दादूचे पैसेही दिले. मात्र त्या यात्रेचे आरक्षण दादूच्या पैशांतून व्हावे असा काही ‘बुद्धयोग’ असावा.</div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">दादू हा अभ्यासू होता तसाच कलंदर होता. कॅमेर्यातून भवताल टिपावा असे त्याला वाटले तेव्हा त्यासाठी खास डीएसएलआर कॅमेरा त्याने विकत घेतला व तो जिकडे तिकडे फोटोग्राफी करत फिरू लागला. त्यातून स्वानंदासाठी फोटोंची एक ‘गाथा’ त्याने निर्माण केली. त्याची दोन प्रदर्शने भरवली. पैकी एक महाराष्ट्राची सांस्कृतिक राजधानी म्हणवल्या जाणार्या पुण्यात. शिवाय फोटोंचे स्वत:च्या फोटोंवर रसग्रहणात्मक सदरही त्याने जवळजवळ वर्षभर लिहिले. हे एक अनोखे असे सदर होते. मराठी साहित्यात अशाप्रकारचे लेखक विरळ असावे. </div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">दादूचे स्वत:चे आडाखे होते. धारणा होत्या. आपल्या व्यासंगातून त्याने त्या घडवल्या होत्या. कधी कधी आडाखे व धारणांबद्दल तो काहीशा ‘अॅरोगन्सने’ बोलायचा. ‘इंटेलेक्चुअल अॅरोगन्स’ म्हणूयात हवे तर याला. त्याचा हा अॅरोगन्स किंवा प्रसंगी मित्रांशीही अगदी भर रस्त्यात एखाद्या मुद्द्यावर भांडणाच्या सुरात वादविवाद करतानाचा त्याचा संताप हे सात्त्विक होते. त्यामागे निरपेक्ष भावना असायची. त्याचा स्वभाव सवयीचा झालेल्यांंनाच याचा अनुभव असेल.</div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">त्याची विधाने त्याचे प्रश्न हे सभ्य म्हणून वावरण्याची किंवा प्रस्थापित व्यवस्थेेत समरस होण्यासाठी कसरत करणार्यांना अडचणीचे ठरण्याची शक्यता असलेली होती. ‘असूर हे या देशातले आदीमानव होते. त्यांच्या वधांना साजरे करणे हे मुर्खपणाचे आहे.’, ‘सावित्रीबाईंच्या नावाने देशात महिला दिन साजरा का होत नाही ?’ ‘तुम्हाला गांधी नेहरू चालतात मग आंबेडकर का नाही ?’ बाबरी मशिदीचा विद्ध्वंस हा आंबेडकर पुण्यतिथीच्या दिवशी ठरवून झाला ही त्याची अशीच एक धारणा होती. कधी कधी तो आपल्या धारणांबद्दल ‘फॅनेटिकली’ बोलायचा. त्याचे जे श्रद्धेय आहेत त्याशिवाय बाकी सगळे कमी महत्त्वाचे आहे असे त्यातून ध्वनित व्हायचे. गांधींबद्दल त्याचा रोख असाच असायचा. पुणे करार गांधींचे आंबेडकरांना ब्लॅकमेलिंग होते असे त्याचे मत होते. दुसरे म्हणजे तो आपली प्रत्येक गोष्ट ‘लाऊड’ली करायचा व बहुतेक वेळी आर्ग्युमेंटिव्ह मूडमध्ये असायचा. पण त्यामागेही त्याची भूमिका ही ‘तूम्ही मला इतकी हजार वर्षे ऐकवलेत आता मी तुम्हाला ऐकवतो’ अशी काहीशी असायची. पण कधी कधी तो खूपच धडपड करायचा व गरजेपेक्षा जास्त शक्ती खर्च करायचा असे वाटायचे.. मला वाटते विचारवंत व चिकित्सक ‘मानसा’ला आवेश व लाउडनेस हे शोभत नाहीत. आपले काम हे शांतपणे करता येणेही शक्य असते. </div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">असे असले तरी त्याच्यातील लोभसपणा म्हणजे त्याच्यातले चैतन्य. निराश झालेला, हार पत्करलेला, गलितगात्र, दु:खी होऊन फिरणारा असा दादू कुठे पाहिल्याचे आठवत नाही. ही किमया त्याने बौद्ध मूल्यांच्या परिशिलनातून साधली होती असे नक्कीच म्हणता येईल. </div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">तत्त्वांसाठी जगणार्यांना तडजोडी अडचणीच्या होतात व ज्ञानाची कास धरणारे कलंदर हे भौतिक रस्त्यांपासून वंचित राहतात, दादूचे काहीचे तसेच झाल्याचे वाटायचे.</div></span><div style="text-align: justify;"><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); font-size: 18px;"><br /></span></div><span face="-apple-system, HelveticaNeue" style="-webkit-tap-highlight-color: rgba(0, 0, 0, 0); border-color: rgb(0, 0, 0); font-size: 18px;"><div style="text-align: justify;">दादू संधी मिळेल तेव्हा व मिळेल तिथे नेहमी बेंबीच्या देठापासून ओरडून भारतीय संविधानातील मूल्याबद्दल प्रचार करीत फिरायचा. त्याची या जगातील फिजिकल एक्झिट भारतीय संविधान दिनासारख्या अत्यंत ‘सेक्युलर’ मुहुर्तावर झाली ही सुद्धा नोंद करण्यासारखी घटना.</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBQ_thq8r2kqc6u2Si41K6RbJbhjcS4x2sDrvY_g3wR6Dtt9cpBd4d78VM5Hi0VH6q638QFz6dygqMNtQMny2yf1dTAJB5dyWPEMNc4rbagEAe-TdqeSDH4td-y2vUlqIpeXB6EkkOHsA/s2048/0850AF3C-8C11-40C9-8A3C-9299ABAC8F1E.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1551" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBQ_thq8r2kqc6u2Si41K6RbJbhjcS4x2sDrvY_g3wR6Dtt9cpBd4d78VM5Hi0VH6q638QFz6dygqMNtQMny2yf1dTAJB5dyWPEMNc4rbagEAe-TdqeSDH4td-y2vUlqIpeXB6EkkOHsA/w242-h320/0850AF3C-8C11-40C9-8A3C-9299ABAC8F1E.jpeg" width="242" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दादूचे या ब्लॅागरला पत्र</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(आणखी माहितीसाठी या ब्लॅागरचा <a href="http://www.dadumandrekar.blogspot.com">www.dadumandrekar.blogspot.com</a> हा ब्लॅाग पाहावा)</div></span>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-8684199800286487522021-11-22T17:49:00.008+05:302021-11-23T09:12:36.228+05:30स्वयंसिद्धांचे कर्तृत्वदर्शन<p style="text-align: justify;">ज्येष्ठ पत्रकार संजीव वेरेंकार यांचे नाव हे कोंकणी कवि म्हणून जास्त परिचयाचे आहे. अलिकडच्या काळात गद्य लेखनही त्यांनी केले आहे. ललित निबंध, व्यक्तिचित्रणे, चरित्रपर, गतस्मृतिपर अशा प्रकारातले गद्य त्यांनी लिहिले आहे. आपल्या सोप्या, सरळ शैलीमुळे वाचकांत ते लोकप्रियही ठरले आहेत.</p><p style="text-align: justify;">नुकतेच त्यांचे 221 पृष्ठांचे ‘प्रेरणा रूख’ हे कोंकणी पुस्तक प्रकाशित झाले आहे. ‘कर्तृत्व चित्रण’ असे उपशीर्षक लेखकाने पुस्तकाला दिले आहे. ‘गोमंतक मराठा समाज’ म्हणून ओळखल्या जाणार्या गोव्यातील संख्येने अल्प पण विविध क्षेत्रात आपल्या कर्तृत्वाचा, प्रतिमेचा ठसा उमटविलेल्या समाजातील निवडक व्यक्तींवरील हे लेख आहेत. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-RDjeDNCnApjpqFnIQfBadtYPDI8gaUI0BdA3UPl22lQ7V6t-NUHNKY-Lpq0HrGkD4GumwLok49M-RV51rj4PTmPNTwpGRqBbuAJNyRkwv3aWOYO_yTZzdyXM_2N_5vMfmcHz6sHq5pg/s2048/1539AE7D-96C6-4BE4-B8C1-757D51A9077F.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1321" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-RDjeDNCnApjpqFnIQfBadtYPDI8gaUI0BdA3UPl22lQ7V6t-NUHNKY-Lpq0HrGkD4GumwLok49M-RV51rj4PTmPNTwpGRqBbuAJNyRkwv3aWOYO_yTZzdyXM_2N_5vMfmcHz6sHq5pg/w206-h320/1539AE7D-96C6-4BE4-B8C1-757D51A9077F.jpeg" width="206" /></a></div><p style="text-align: justify;">जातीय, सरंजामशाही आणि धार्मिक परंपरेने लादलेल्या प्रथा, चालिरिती आणि त्यातून वाट्याला आलेले शोषण, अवहेलना झुगारून स्वयंसिद्ध झालेल्या या समाजाचा इतिहास पाहता या ‘कर्तृत्व चित्रणा’स विशेष संदर्भ प्राप्त होतो. या पुस्तकाला डॉ.नंदकुमार कामत यांनी लिहिलेल्या प्रस्तावनेच्या वाचनातून समाजाच्या संघर्षाविषयी, वाटचालीविषयी व कर्तृत्वाविषयी तसेच या पुस्तकाच्या महत्वाविषयी आकलन होण्यास मदत होते. असे असले तरी आवर्जुन नमुद करायचेे म्हणजे या सर्व व्यक्तींनी केलेले काम पाहिल्यानंतर ‘समाजा’शी त्यांचा संबंध बाजूला केला तरीही या व्यक्ती प्रेरणादायीच ठराव्या अशा आहेत.</p><p style="text-align: justify;">गोमंतक मराठा समाजातील निवडक व्यक्तींचे गुणदर्शन व कर्तृत्व चित्रण हा लेखक वेरेंकार यांचा प्रमुख हेतू आहे. ते करताना ‘समाजा’च्या सामाजिक योगदानाचे प्रातिनिधिक दर्शन त्यांनी घडवले आहे. एखादा ‘समाज’ जिद्द, परिश्रमातून, शिक्षण, प्रागतिक विचार याद्वारे प्रतिकूलतेवर मात करून स्वत:स कसे सिद्ध करू शकतो हे सांगण्याची लेखकाची दृष्टी दिसते. यातून गोमंतक मराठी समाजाबद्दल परिचयात्मक व ऐतिहासिक माहिती काही प्रमाणात आली आहे. स्वत: लेखक वेरेंकर या समाजातून येतात. राजाराम पैंगीणकर यांनी चालिरितींची बंधने बाजूला करण्याची भूमिका घेऊन पैंगीण येथून हाक दिली (याबाबत सविस्तर माहिती त्यांच्यावरील लेखात आहे.) त्याला 2021 साली शंभर वर्षे पूर्ण झाली. त्याचे औचित्य साधून पुस्तक प्रकाशित केल्याचे लेखकाने म्हटले आहे.</p><p style="text-align: justify;">वेरेंकर यांनी एकूण 21 व्यक्तींची निवड केली आहे. गेल्या 100 ते 150 वर्षांच्या कालखंडातील या व्यक्ती आहेत. गोमंतक व गोमंतक मराठा समाज हा या सर्वांमधील समान धागा आहे. या समाजाला सन्मानाने जगण्यासाठी विशेष संघर्ष करावा लागला त्या मुक्तिपूर्व गोमंतक काळातील या व्यक्तींचे जन्म आहेत. त्यापैकी बहुतेक जन्माने गोमंतकीय आहेत. काही जन्माने गोमंतकीय नाहीत मात्र त्यांची घराणी गोव्याशी निगडित आहेत. काही घराणी बर्याच काळापूर्वी गोव्यातून स्थलांतरित झाली होती त्यातील पीढ्यांमधून या व्यक्ती आहेत. काही व्यक्ती या आर्थिकरित्या सुस्थिर अशा घरांत जन्मलेल्या आहेत. तर बहुतेकांनी प्रतिकूल परिस्थितीशी सामना करून स्वत:ला सिद्ध केले आहे. अनेकजण हे सामाजिक कार्यात महत्त्वाचे योगदान देणाऱ्या व्यक्ती आहेत. बहुतेकजणांचे कार्यक्षेत्र गोवा तर काहींचे गोव्याबाहेर. वैद्यकीय, अभियांत्रिकी, शिक्षण, कायदा, चित्रकला, उद्योग, राजकारण,जागतिक संस्था, नौदल, अशा क्षेत्रांशी या व्यक्ती संबंधित आहेत. पुस्तकात समाविष्ट व्यक्ती ‘निवडक’ असल्याचे लेखकाने म्हटले आहे. संगीत क्षेत्राशी संबंधित व्यक्ती यात समाविष्ट नाहीत. त्या क्षेत्रातील जाणकार व्यक्तीने त्यांच्यावर लिहिणे उचित होईल असे लेखक वेरेंकार यांचे मत आहे. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8U-8jd_HHkue0Jerf5f-X-QDtDqDeA42Y7fMibZ03LFf04_NTCShDGi_Pv5vfriNSB94d4Pk2e27Jv4rkjnLxrQh3Z7thl4nb8JeGGxcq19B-3pjdHkzpvJNGjFOMSKDDzsKyrunon9Q/s2048/A458D95C-9E8D-423C-9A0E-7BBF43114E92.jpeg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1313" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8U-8jd_HHkue0Jerf5f-X-QDtDqDeA42Y7fMibZ03LFf04_NTCShDGi_Pv5vfriNSB94d4Pk2e27Jv4rkjnLxrQh3Z7thl4nb8JeGGxcq19B-3pjdHkzpvJNGjFOMSKDDzsKyrunon9Q/w205-h320/A458D95C-9E8D-423C-9A0E-7BBF43114E92.jpeg" width="205" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr></tbody></table><p style="text-align: justify;">या पुस्तकातील संजीव वेरेकार यांच्या लेखनाचे तीन पैलू दिसतात. </p><p style="text-align: justify;">एक म्हणजे संबंधित व्यक्तींवरील लेखन. हे चरित्र लेखन नव्हे. या व्यक्तींनी आपल्या निवडलेल्या क्षेत्रात केलेले उल्लेखनीय कार्य व त्यांना करावा लागलेला संघर्ष असे त्यांच्यावरील लेखनाचे सर्वसाधारण स्वरूप दिसते. आटोपशीरपणे व नेमकेपणाने हे कर्तृत्व चित्रण वेरेंकर यांनी केले आहे. पुस्तकात काहीं लेख हे माहिती व वर्णन यादृष्टीने सविस्तरपणे आले आहेत. तर काही अवघ्या पानांत आटोपते झाले आहेत. संदर्भाच्या उपलब्धतेमुळे कदाचित तसेच घडले असावे. लेखकाने निवडलेल्या व्यक्तींपैकी अनेकांबद्दलची माहिती अशाप्रकारे एकत्रितपणे पहिल्यांदाच समोर येत असावी, निदान कोंकणी भाषेत. गोमंतक मराठा समाजाविषयी गोमंतकात मराठीतून लेखन झाले आहे. असे असले तरी या पुस्तकातील माहिती ही उपलब्ध लेखनाला नक्कीच पुरवणी ठरावी. </p><p style="text-align: justify;">दुसरे म्हणजे या व्यक्तींविषयी सांगतानाच संजीव वेरेंकार यांनी गोमंतक मराठा समाजाची जडण घडण, तत्कालीन सामाजिक तसेच ‘समाजा’ची विविध कालीन स्तिती-गती, समाज संघटनातील समाजधुरिणांनी अनुभवलेले टप्पे टोणपे यावरही भाष्य केले आहे. ते ‘समाजा’विषयी आकलन वाढवणारे, संदर्भ देणारे व अधिक जाणून घेण्यासाठी दिशादर्शक आहे.</p><p style="text-align: justify;">तिसरे म्हणजे लेखक काही ठिकाणी स्वत:विषयीही व्यक्त झाला आहे. या समाजाचा एक घटक म्हणून त्याने काही ठिकाणी विधाने केलेली दिसतात. त्यामुळे आत्मपर असा सूर काही ठिकाणी निर्माण झाला आहेत. अर्थात त्या त्या ठिकाणी विषयाच्या अनुषंगाने लेखक व्यक्त झाला आहे.</p><p style="text-align: justify;">आज गोमंतक मराठा समाज म्हणून ओळखला जाणारा समाज हे विविध घटकांचे एक संघटन आहे. एक संघटन म्हणून समाजाच्या जडण घडणविषय एक टिपण पुस्तकात आवश्यक होते. समाजाविषयी माहिती नसलेल्या वाचकांसाठी या कर्तृत्व चित्रणाचे महत्व स्पष्ट होण्यासाठी असे टिपण उपयुक्त ठरले असते. अर्थात त्याची कमतरता काहीशी डॉ. कामत यांच्या प्रस्तावनेने तसेच वेरेंकर यांनी ठिकठिकाणी केलेले भाष्य यांनी भरून काढली आहे.</p><p style="text-align: justify;">पुस्तकातील प्रकरणांची धरती ‘स्फूट लेख’ प्रकारातील आहे. असे असले तरी संजीव वेरेकर यांनी हे पुस्तक लिहिण्यासाठी कष्ट घेतले आहेत हे पुस्तक वाचताना लक्षात आल्याशिवाय राहत नाही. विविध संदर्भ तपासून व हयात व्यक्तींशी तसेच त्यांच्या संबंधितांशी चर्चा करून तथ्यांची आणि माहितीची जमवाजमव केली आहे. पुस्तकाच्या शेवटी निवडक संदर्भ स्रोतांची यादीही जोडली आहे. </p><p style="text-align: justify;">गोवा विषयक अभ्यासकाला संदर्भ पुरवणारे हे पुस्तक आहे. </p><div><br /></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-47203964672733180922021-09-07T18:51:00.000+05:302021-09-07T18:51:07.290+05:30कोसंबी स्कूल ऑफ थॉट<div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">हे शीर्षक खरे म्हणजे एखाद्या स्वतंत्र ग्रंथाचाच विषय आहे. पण इथे हा विषय निघण्याचे औचित्य म्हणजे दामोदर धर्मानंद कोसंबी यांच्या Exasperating Essays : execises in dialectical method या पुस्तकाचा पुणे विद्यापीठाच्या इतिहास विभागाने करून घेतलेला व लोकवाङ्मय गृहाने प्रकाशित केलेला मराठी अनुवाद ‘संतापजनक निबंध’ हे पुस्तक. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUFb_PRIsMaJ_EbQkv_LAZrIhhkpTvb_tNmXXdikmiZnXW10XWr7qL2R7OXwdIfLb4BfzcnZXzOhOs37CU86YNDOGYuEQhVzDvJ_xuxMDwZKb4_JKIY4pP_TPwMt_mHHCs8I372uun7fw/s2048/IMG-6473.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1320" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUFb_PRIsMaJ_EbQkv_LAZrIhhkpTvb_tNmXXdikmiZnXW10XWr7qL2R7OXwdIfLb4BfzcnZXzOhOs37CU86YNDOGYuEQhVzDvJ_xuxMDwZKb4_JKIY4pP_TPwMt_mHHCs8I372uun7fw/s320/IMG-6473.jpg" width="206" /></a></div><div style="text-align: justify;">मुळ इंग्रजी पुस्तक हे पुस्तक हे 1957 साली प्रकाशित झाले होते. यांतील लेख हे 1939 ते 1957 या काळातले आहे. पैकी बहुतेक लेखन हे जर्नल स्वरूपाच्या नियतकालिकांसाठी (त्यात पुन्हा बरेच परदेशी नियतकालिकांसाठी) केलेले लेखन आहे. हे लेखन गंभीर, अकादमिक स्वरूपाचे असणे स्वाभाविक आहे. कारण त्याचा वाचकवर्ग हा मुख्यत्वे विद्वज्जन, किंवा बुद्धीवादी वर्ग म्हटला जातो तो आहे. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">प्रस्तूत लेखकाने या पुस्तकाविषयी केलेली विधाने, काढलेले निष्कर्ष हे अनुवादाला अनुसरून आहेत. प्रस्तूत लेखकाने केवळ अनुवादच वाचला आहे व मूळ पुस्तक पाहिलेले नाही. पुस्तकाविषयी केलेल्या या लेखनाचा उद्देश्य सदर अनुवादाची समीक्षा किंवा पुस्तकाची समीक्षा किंवा त्यात वापरलेल्या विरोधविकासी पद्धतीच्या उपयोजनाचे मूल्यमापन किंवा पुस्तकाबद्दल तपशील पुरवणे नसून एक वाचक म्हणून या पुस्तकाच्या संदर्भात कोसंबींविषयी जी काही वैशिष्ट्ये जाणवली ती सांगणे हा आहे.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">असे असले तरी या पुस्तकात काय आहे इथून सुरूवात करावी लागतेच. यासाठी ब्लर्बमधील एक परिच्छेद याविषयी बर्यापैकी आटोपशीर वाटला तो इथे उदृत करीत आहे.-</div><div style="text-align: justify;">“ नेतृत्व आवश्यक असतं का ? समूह पातळीवरचे सर्व बदल अपरिहार्य सतील , तर व्यक्तीनं काहीच करायची गरज नाही का ? स्वातंत्र्योत्तर भारतातील सत्ताधारी वर्गाचं स्वरूप कसं आहे ? चीनमधील क्रांतीचं स्वरूप कसं होतं ? विज्ञान आणि वैज्ञानिकांचं स्वातंत्र्य म्हणजे काय ?‘आतला आवाज’ नेहमी सुरक्षित मार्गदर्शन करतो का ? सॉक्रेटिसच्या वादविवाद पद्धतीचा तत्कालीन ग्रीक वर्गरचनेशी काय संबंध होता ? दयाभावानं भारलेला बौद्ध धर्म आपल्या देशातून विरून का गेला ?’ 1857च्या उठावाचं महत्त्व काय होतं ? संस्कृत साहित्य वर्गीय पूर्वग्रहापासून मुक्त आहे का ? जागतिक शांततेच्या वाटेमधील अडथळे ठरणारे घटक दूर करता येतील का ? - अशा विविध प्रश्नांची उत्तरं शोधण्याचा प्रयत्न या पुस्तकात आहे.’ </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB-7tPC3mFDxeUL6NbEWOuZWlEOvgvxmg-9134Sbx8n0U6l5MbbRuAmc6pObRCczCoLORP0KOITWAlg07hODk-6kJdRyKjQuxdvok4WD3eoZnkvgk56tuRfqunsyHqtlNgBGSnnzZTzp0/s2048/IMG-6474.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2013" data-original-width="2048" height="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB-7tPC3mFDxeUL6NbEWOuZWlEOvgvxmg-9134Sbx8n0U6l5MbbRuAmc6pObRCczCoLORP0KOITWAlg07hODk-6kJdRyKjQuxdvok4WD3eoZnkvgk56tuRfqunsyHqtlNgBGSnnzZTzp0/w200-h197/IMG-6474.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">आता दामोदर कोसंबी कोण या प्रश्नाचे उत्तर म्हणून पुस्तकाच्या ब्लर्बमधील हा परिच्छेद पाहता येईल - ‘प्राध्यापक दामोदर धर्मानंद कोसंबी हे आपल्या देशातील एक विख्यात विद्वान होते. प्रसिद्धीपराङ्मुख असलेल्या कोसंबींनी गणित, सांख्यिकी, भारतविद्या, इतिहास, अशा विविध ज्ञानशाखांमध्ये मूलगामी योगदान दिलं. त्याचसोबत समकालीन सामाजिक-राजकीय समस्यांवरही त्यांनी मर्मग्राही लेखन केलेलं आहे. एकंदरीत, भारतातील मार्क्सवादी विचाराच्या कक्षा रूंदावण्यामध्ये त्यांनी कळीची भूमिका बजावली.’</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">पुस्तकांत आलेल्या निबंधांचे वर्गीकरण करायचे तर भारताशी सबंधित व जागतिक विषयांवरील असे किंवा मग वाङ्मयीन, राजकीय व सामाजिक-आर्थिक असे करता येईल. या पुस्तकातील एक विशेष म्हणजे यात असलेले कोसंबीलिखित फिक्शन. 1857 या भारतीय इतिहासातल्या महत्त्वाच्या वर्षी घडलेल्या घडामोडींच्या पार्श्वभूमीवरील ‘कानपूरच्या वाटेवर’ ही लघुकथा आहे. अर्थात त्यातूनही एक वैचारिक शोध मुखर करण्याचा लेखकाचा प्रयत्न दिसतो. कोसंबी वैचारिक मांडणीसाठी फिक्शनचा कसा उपयोग करतात हे यातून पाहता येते.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">जे दिसतं ते जशास तसे न स्वीकारता प्रश्न विचारत गोष्टींच्या मुळापर्यंत जाण्याचा कोसंबींचे धोरण या पुस्तकात दिसते.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">कोसंबींना अनेक प्रश्न पडले आहेत. त्याची उत्तरे ते शोताना दिसतात. असे करताना मूळापर्यंत जाण्यासाठी नवे प्रश्न उपस्थित करत जातात. त्यांना प्रश्नाची उत्तरे शोधताना प्रश्नाची पार्श्वभूमी समजून घेणे महत्त्वाचे वाटते. या पार्श्वभूमीसाठी तथ्ये स्वीकारताना कोसंबी अत्यंत जागरूक दिसतात. केवळ उपलब्ध तथ्यांची नक्कल ते करीत नाहीत. जे एक तथ्य म्हणून सांगितले गेले ते तथ्य होते की तथ्यासारखा दिसणारा आभास असा संशय त्यांना पडतो. तेव्हा ते तथ्याच्या सत्यासत्यतेचे विश्लेशण करतात. तथ्याचे मूळ स्वरूप शोधण्याचा प्रयत्न करतात व त्याचे आभासी स्वरूप उघडे पाडतात. यामुळे परिस्थितीच्या प्रस्थापित मांडणीलाच ते धक्का देतात. हे करताना ते तटस्थ व व्रतस्थ होतात. अगदी आपल्या श्रद्धेय व्यक्तींची / बाबींची चिकित्सा करतानाही कोसंबी कमकुवत होत नाहीत. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">प्रस्थापित आकलनातील उपरोध आणि आकलनाचा पुनर्शोध या निबंधांतून दिसतो. असे करताना अगदी प्रस्थापित आणि प्रवाहाशी (वैचारिक) दोन हात करताना कोसंबी मागे हटत नाहीत. कोसंबी हे तत्वांशी व मूल्यांशी बांधील निष्ठावंत आहेत.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">नियतकालिकांतून प्रकाशित झालेलेे हे निबंध पुस्तकात समाविष्ट करतेवेळी जिथे जिथे माहिती वाढवली आहे किंवा प्रकरणांच्या शेवटी ‘पुरक भर’ दिली आहे तिथे तिथे तसे स्पष्ट करण्यात आले आहे. यातून कोसंबींच्या लेखनाबद्दलची पारदर्शकता व प्रामाणिकपणा दिसून येतो.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">कोसंबींचा विविध ज्ञानशाखांचा चौफेर व अफाट व्यासंग हे निबंध वाचताना लक्षात येतो. एखाया विषयाची मांडणी बारकाव्यांसह कोसंबी अधिकारवाणीने आाणि तितक्याच सहजपणे करतात. ही अधिकारवाणी व सहजपणा हा व्यासंगातून आलेला आहे. एखाद्या विषयाच्या किती पारंब्या असू शकतात, आणि त्यासाठी किती तयारी करावी लागते याबाबतही हे निबंध प्रेरक दिसले. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">कोसंबी एक अभ्यासक म्हणून हे निबंध लिहितात. अर्थात त्यांचा शोध घेण्याचा दृष्टीकोन हा मार्क्सवादी विचारसरणीचा आहे. त्यांनी या निबंधांत निष्कर्ष काढण्यासाठी निकष म्हणून विरोधविकासी भौतिकतावाद ही पद्धती वापरलेली पद्धती आहे. ‘यामागचा सिद्धांत पहिल्यांदा विकसित करून एक साधन म्हणून त्याचा पद्धतशीर वापर करणार्या प्रतिभावंताच्या नावावरून या पद्धतीला ‘मार्क्सवाद’ असं संबोधलं जातं’ ही कोसंबी यांनी दिलेली माहिती आहे..</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">हेही नमूद केले पाहिजे की, कोसंबींच्या काही धारणा आहेत. काही गोष्टी या विचार म्हणून, परिस्थिती म्हणून श्रेष्ठ आहेत किंवा नाहीत याबद्दल त्यांचा स्वत:चा तर्क आहे. त्यांची अनेक गृहितके ही या धारणा व तर्कातून निर्माण झालेली आहेत. हे अनेक ठिकाणी जाणवेल. पण असे असले तरी कोसंबींच्या विद्वानपणाबद्दल व अभ्यासक म्हणून वैशिष्ठ्यांना त्यातून बाधा होत नाही.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">चिकित्सा करताना कोसंबी हे पूर्णपणे तटस्थ राहून निरपेक्षपण तथ्यांचे आकलन प्रस्तूत करतात, त्याचे विच्छेदन व विश्लेषण करतात आणि निष्कर्षावर पोचतात. नेहरू-गांधींविषयी ते श्रद्धा व्यक्त करतात मात्र त्यांची चिकित्साही ते तितक्याच थेटपणे करतात. मार्क्सवाद व संबंधित घडामोडींवर भाष्य करताना ते अभ्यासक होतात. तिथे त्यांचा त्या मतांबद्दलचा अनुकूलपणा ते कुठेही आड येऊ देत नाहीत.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">40 व 50 चे दशक हे भारताच्या दृष्टीने महत्वाचा काळ ठरतो. भारतीय स्वातंत्र्याचे शेवटचे पर्व व सुरूवातीची जडणघडण या काळात होत होती. कोसंबींची चिकित्सा ही या काळात करत होते. परिस्थितीचे आकलन पूर्णपणे भिन्नपणे करत होते. ‘सत्य असत्याशी मन केले ग्वाही, मानियेले नाही बहुमतां’ या संत तुकारामांच्या विधानाप्रमाणे निडरपणे ते आपले निष्कर्ष मांडतात यामुळे ते श्रेष्ठ विचारवंत वाटतात.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">घटना जशा घडताना दिसतात किंवा त्याच्यासमोर त्या जशा घडतात. त्या मुळात तशा नैसर्गिकपणे घडतात का ? की त्या तशा घडवल्या जातात व किंवा तशा घडताहेत हे भासवले जाते. हे भासवण्यामागे काही लागेबांधे असतात का ? हे लागेबांधे का असतात. त्यातून कुणाचा लाभ होत असतो. दृक स्वरूपात दिसणार्या परिस्थितीचे काही अधोविश्व ‘अंडरवर्ल्ड’ असते का ? अशी उकल कोसंबीच्या विविध निबंधांतून झालेली दिसते. सत्ताधारी, संपत्तीधारी व अन्य यांच्यातील वर्गीय संबंधांच्या विस्कटावणीतून निबंधांतील मंथनाची घुसळण होताना दिसते. ‘लोकआंदोलनातील नेतृत्वाचं कार्य’, ‘भारतातील वर्गरचनेविषयी’, ‘विज्ञान आणि स्वातंत्र्य’, ‘साम्राज्यवाद आणि शांतता’, ‘भारतात बौद्ध धर्माचा र्हास’ असे निबंध यादृष्टीने पाहता येतील.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">विविध विषयांवर विचारमंथन करताना कोसंबी साहित्यावर विचार व्यक्त करतात. यादृष्टीने नेहरूंच्या ‘डिस्कव्हरी ऑफ इंडिया’ या पुस्तकाची उलटतपासणी करणारे त्यांचे परीक्षण, भर्तृहरीवरीच्या मर्यादांची चर्चा करणारा त्यांचा निबंध पाहता येईल. सॉक्रेटिसवरचा लेखही वाङ्मयीनपणाशी जवळीक असलेला वाटतो, त्यातून सॉक्रेटीसची परिस्थिीतीसापेक्ष व्यक्तीचित्रण उभे राहिलेले आहे. त्यांची लघुकथा सुद्धा एक ‘वाङ्मयीन विधान’ वाटते.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>प्रस्थापितांना व प्रस्थापितांचा मूक संमतीने अनुनय करणार्यांना हे निबंध बर्यापैकी संताप आणणारेच आहेत. पण त्याचबरोबर आभासी दर्शविल्या गेलेल्या गोष्टींचा कोसंबीना असलेला संतापही या निबंधांतून कधी उघडपणे तर कधी शांतपणे व्यक्त होताना दिसतो. त्यादृष्टीनेही हे संतापजनक निबंध ठरावेत. शिवाय पुस्तकात एक टीप आलेली आहे. अर्थात ती अनुवादक/प्रकाशक यांची आहे की मूळ पुस्तकातली आहे कळत नाही. ती अशी :</div><div><br /></div><div><i>‘शीर्षकाविषयी’</i></div><div><i>हे संतापजनक निबंध आहेत, म्हणजे ते वाचकाला त्या संतापात सहभागी करून घेणारेही निबंध मानता येतील. दुराग्रही नसलेला संताप असू शकतोच. शिवाय, संताप विध्वंसकच असतो असं नाही, किंबहुना संताप सर्जनशीलतेलादेखील खतपाणी घालू शकतो.</i></div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">हे निबंध वाचल्यानंतर प्रस्थापित केल्या गेलेल्या साचेबद्धपणामुळे वाचक कदाचित सुरूवातीला संतापेल पण सम्यकपणे विचार केल्यावर अनेक गोष्टींकडे नव्याने व निराळ्या दृष्टीने पाहण्यास नक्कीच प्रेरीत होईल. हे या निबंदांचे फलित ठरते. निदान आकलनाची वेगळी दिशा असते याचा साक्षात्कार तरी हे निबंध नक्कीच घडवतील. विचारप्रक्रियांना चालना देणारे हे निबंध दिसतात. कोणत्याची लेखनाचे असेच फलित हवे. वाचणार्याला त्या लेखनाने ‘ग्रो’ करायला हवे. नुसते लाटेवर स्वार होऊन केलेली विधाने प्रसिदी देणारी असू शकतात पण त्यातून काहीच श्रेष्ठ साध्य होत नसते. कोसंबी परिस्थिती व तत्थांकडे अधिक चिकित्सकपणे, डोळकसणे, प्रश्न उपस्थित करून पाहण्याची, परिस्थितीची उलटतपाणी करत सत्य शोधण्याची प्रेरणा या निबंदांतून देतात.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq0JLhxTCyLW2YUvvsrF2VGPMgUvepKPHSvmM1rMnm8UgvBmTvFeEyllNArYnIdPAsZpzJks2kvgxM9qnnX2QKgTrVyL8xjFjhyItxhKmveBbCoVzTWtefdrW387JzzUtlbMDqvI2XNuM/s480/360px-Kosambi-dd.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="360" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq0JLhxTCyLW2YUvvsrF2VGPMgUvepKPHSvmM1rMnm8UgvBmTvFeEyllNArYnIdPAsZpzJks2kvgxM9qnnX2QKgTrVyL8xjFjhyItxhKmveBbCoVzTWtefdrW387JzzUtlbMDqvI2XNuM/w150-h200/360px-Kosambi-dd.jpg" width="150" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><b>दामोदर धर्मानंद कोसंबी</b><br />(फोटो : इंटरनेटवरून</span>) <span style="text-align: justify;"><br /><br /></span></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: right;">पुस्तक : संतापजनक निबंध</div><div style="text-align: right;">- दामोदर धर्मानंद कोसंबी</div><div style="text-align: right;">भाषांतर - अवधूत डोंगरे</div><div style="text-align: right;">प्रकाशक : लोकवाङ्मयगृह प्रकाशन, मुंबई</div><div style="text-align: right;">पहिली आवृत्ती : 29 जून 2021</div><div style="text-align: right;">पाने :128, किं. रू. 200/-</div><div style="text-align: justify;"><br /></div>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-18178637112311775122021-08-31T08:35:00.001+05:302021-09-13T08:41:42.607+05:30अंतोनी व्हिवसचे शहर चिंतन<p> “आपली शहरे म्हणजे दीर्घ आणि अनेक कालखंडांतून विकसित होत होत साकारलेल्या कलाकृती असतात “ - अंतोनी व्हिवस</p><p>शहरे हा आधुनिक काळातील चर्चेचा एक महत्त्वाचा विषय बनला आहे. शहरीकरण (कधी कधी भीषण आणि उग्र वाटत असले तरी) सत्य आहे किंवा अटळ सत्य बनत आहे.</p><p>सध्या ‘तुम्ही बी घडा ना’ हे अंतोनी व्हिवस यांच्या ‘smart city Barcelona’ या पुस्तकाचा सुलक्षणा महाजन आणि करूणा गोखले यांनी केलेला अनुवाद वाचतो आहे. मोठ्या 17x24 सें.मी. आकारातील 266 पानांचे हे भारदस्त जाडजूड पुस्तक राजहंसने प्रकाशित करून एक सध्याच्या काळासाठी आवश्यक असा दस्तावेज उपलब्ध करून दिला आहे असे वाटले.</p><p>अंतोनी व्हिवस हे बार्सेलोना शहराचे उपमहापौर होते. शिवाय स्मार्ट सीटी संकल्पनेबाबत जगभरात त्यांनी मार्गदर्शन केलेले आहे. शहराची उभारणी, घडण, नियोजन या संदर्भातील प्रयोग व त्यामागील चिंतनातून हे पुस्तक घडले आहे. शहरांना जास्तीत जास्त मानवी चेहरा कसा मिळू शकेल व टीकू शकेल असा या प्रयोगांमागील धडपड व चिंतनामागील उद्देश्य दिसतो. </p><p>शहरवासीयांचे त्यांच्या शहराशी संबंध कसे घनिष्ट होऊ शकतील, नियोजन आणि उपयुक्तता यांचा सुमेळ साधून प्रकल्प कसे उभारले जाऊ शकतात, यासाठी तंत्रज्ञानाचा वापर, जनसहभाग, तंत्रज्ञानाच्या माध्यमातून नागरिकांशी जोडणी, शहराच्या पारंपरिक स्वरूपाचे जतन-संवर्धन, पारंपरिकता, शहरांचे वैशिष्ट्य, सांस्कृतिक संदर्भ सांभाळून नवीनीकरण, शहर आधुनिक बनवताना सौंदर्यशास्त्राचा विचार जपणे, शहरांतील गच्चपणा कमी करून मोकळेपणा निर्माण करणे, नागरिकांना स्वाभिमानाने व सुरक्षितपणे कसे जगता येईल, इत्यादी अनेक प्रयोगांबाबत विधानं व्हिवस यांनी केली आहे. यातील विशेष म्हणजे हे प्रयोग व्हिवस यांनी त्यांच्या कारकिर्दीत केले आहेत तसेच अनेेक प्रयोगांत त्यांचे मार्गदर्शन व सहभाग राहिला आहे. शिवाय अशा प्रकारच्या इतरांच्या प्रयोगांचे आकलनही त्यांनी मांडले आहे.</p><p>पुस्तकात व्हिवस यांची विधाने लक्ष वेधून घेतात. उदा-</p><p>“शहरे मानवी प्रमाणांशी सुसंगत असावी लागतात. जेव्हा शहरांचा विस्तार माणसाच्या आवाक्याबाहेर जातो, तेव्हा शहर समजून घेणे अवघड जाते. ...उपभोगाच्या आहारी गेलेली शहरे आत्मा आत्मा हरवलेल्या देवालयांसारखी भासतात.”</p><p>“वाढती लोकसंख्या सामावून घेत शहरे वाढत आहेत, सुजत आहेत आणि त्याचे नागरी स्वरूप हरवून ती केवळ माणसांचे मोहोळ असलेल्या वस्त्या बनत आहेत, ही माणसे कशापासून तरी दूर पळत आहेत असे वाटते, पण ती कशापासून लांब पळत आहेत तेच अजून समजलेले नाही.”</p><p>“स्मार्ट होणे म्हणजे अवास्तव हाव टाळणे, स्मार्ट होणे म्हणजे माणूस, समाज, निसर्ग यांच्यात अतूट परस्परावलंबन आहे याचे भान येणे. स्मार्ट होणे म्हणजे समाज, संस्कृती, अर्थव्यवस्था आणि निसर्ग या सर्वांशी जोडले जाणे.”</p><p>“लोकशाहीला अभिप्रेत असलेले प्रगल्भ शहर कधीच भ्रामक समजुती, अंतर्मन, चमकदार आणि अगडबंब प्रकल्प यांच्या माध्यमातून प्रगती करू शकत नाही. त्यासाठी बदल करण्याची महत्त्वाकांक्षा आवश्यक असली तरी बदलांची अंमलबजावणी वास्तववादी प्रकल्पांद्वारे करावी लागते.”</p><p>“शहरांचे नियोजन हे चलाख वास्तुरचनाकार आणि नगरतज्ज्ञ यांच्या कंपूने नकाशांवर काही ठिपके आणि बाण दाखविण्यापुरते मर्यादित नसते.”</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWODsr-E8T3DO_3S9qn9UAecaCBmVZ3fXAGUEIVQZ9ZzeXj4XKw7QXV0d28vvX9L3P84rTl34f8lH8LwkWQv_N2_EklRfdMUszrkS-nAsPWIXOwUpujs-7fHh2QiNwdxEswOwwFUaJXO0/s960/F4A1EC40-FAF7-43A7-BECA-CA16DDB7BB88.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWODsr-E8T3DO_3S9qn9UAecaCBmVZ3fXAGUEIVQZ9ZzeXj4XKw7QXV0d28vvX9L3P84rTl34f8lH8LwkWQv_N2_EklRfdMUszrkS-nAsPWIXOwUpujs-7fHh2QiNwdxEswOwwFUaJXO0/s320/F4A1EC40-FAF7-43A7-BECA-CA16DDB7BB88.jpeg" width="240" /></a></div><br /><p><br /></p>समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-29870013963724711912019-12-26T17:08:00.000+05:302019-12-27T22:25:52.858+05:30प्रज्ञापथावरचा प्रतिभावंत<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h3 style="text-align: left;">
कॉम. नारायण देसाई यांच्या लेखनकार्याविषयी एक नोंद. </h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
काही माणसे आपल्या प्रश्नांची सोडवणूक परंपरांच्या दंडकांच्याआधारे, प्रस्थापित आदर्शांना प्रमाण मानून करतात तर काही बुद्धी, तर्क, चिकित्सा, विवेक यांच्याआधारे शोध घेतात, परंपरांचे अंधानुकरण नाकारून प्रस्थापिताच्या पुढे जाणारा मार्ग शोधतात. नारायण देसाई हे दुसर्या वाटेवरचे एक पांथस्थ होते.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
पोर्तुगीज गोव्यात जन्मलेले मूळ पेडणे येथील देसाई गोव्यात, मुंबई व अखेरच्या दिवसांत पुण्यातून कार्यरत राहिले.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX2iIxHegOrBAQeYhMOg04BcNwQ8y7_gn9_sUnM8zTRcghvphTfm0jquWm0soZOQ8WgvqrIy3GOYmspKx9S-5Fd3FRkU_bzbENoC6nG9oqRi-PIzlCd740AbeZz-YiXk7jGWLpfTG1o7s/s1600/Comrade_Narayan_Desai.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1083" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX2iIxHegOrBAQeYhMOg04BcNwQ8y7_gn9_sUnM8zTRcghvphTfm0jquWm0soZOQ8WgvqrIy3GOYmspKx9S-5Fd3FRkU_bzbENoC6nG9oqRi-PIzlCd740AbeZz-YiXk7jGWLpfTG1o7s/s200/Comrade_Narayan_Desai.jpg" width="134" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बा.द. सातोस्कर यांना लिहिलेल्या एका पत्रात ते म्हणतात -‘सर्वांचेच विचार कालग्रासित असतात. जी गोष्ट कालग्रासित होऊ शकत नाही ती म्हणजे आपली विचारशक्ती. म्हणून माझ्या साहित्य लेखनातला हेतू अमुक विचार देणे हा नसून विचारशक्ती वाढवणे हा आहे.’</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
देसाई यांनी हयातभर लोकांमध्ये ही विचारशक्ती, चिकित्सावृत्ती, आत्मभान रूजावे यासाठी कार्य केलेेले दिसते. त्यासाठी आपली लेखणी त्यांनी एखाद्या लढवय्याने तलवार वापरावी तशी वापरली.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
आपल्या विद्वत्तेने व कर्तृत्वाने कॉम्रेड देसाई यांनी गोवा व गोव्याबाहेर अनेकांना प्रभावित केले. त्यांच्या निधनानंतर ‘लोकभूमी’ने प्रकाशित केलेल्या त्यांच्यावरील विशेषांकात विविध क्षेत्रातील व वयोगटातील आणि गोवा तसेच महाराष्ट्रातील व्यक्तींच्या स्मृतीपर लेखांतून त्याची प्रचिती येते. ‘ज्ञानपीठ’प्राप्त साहित्यिक रवींद्र केळेकर यांनी आपले एक पुस्तक देसाई यांना अर्पण केले आहे. अर्पण पत्रिकेत केळेकर म्हणतात - ‘पुस्तक तुमच्या हातांत दवरून फाट थापटून घेवंक आंवडेतालो’. यावरून देसाई यांच्याबद्दलच्या आदराची कल्पना यावी.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
नारायण देसाई हे चिंतनशील लेखक होते तसेच ते एक ‘कॉमे्रड’ होते. नारायण देसाईंच्या जीवनाच्या घटनाक्रमांचा आढावा घेतल्यास एक शिक्षक, स्वातंत्र्य सैनिक, कम्युनिस्ट कार्यकर्ता - संघटक - नेता असा त्यांचा परिचय होतो. त्याचबरोबर त्यांची कारकिर्द उजळून दिसते ती एक स्वतंत्र विचारांचा विचारवंत लेखक म्हणून. मात्र त्यांचे लेखन हे त्यांच्या जीवनाचा ‘बायप्रोडक्ट’ दिसते हेही तितकेच खरे. कृतीशील जीवन जगता जगता व प्रज्ञापथावर विचारांची साधना करता करता त्यांनी आपल्या साहित्याची निर्मिती केलेली दिसते.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
जीवनाच्या अगदी आरंभापासूनच त्यांना चिकित्सकपणा, चौकटीबाहेरच्या विचारांचे व पुरोगामीपणाचे आकर्षण दिसते. वयाच्या 19व्या वर्षी त्यांचा पहिला लेख ‘उ एराल्द’ दैनिकात सन 1939 साली पोर्तुगीज भाषेतून प्रकाशित झाला होता. गणपती स्वर्गात राहणारा देव नसून खरा योद्धा होता, वेदकालीन एका गणाचा नायक होता आणि तिबेट स्वारी करून तो प्रदेश त्याने मुक्त केला असे विचार पं. सातवळेकरांनी मांडले होते, त्यांचा अनुवाद करून देसाईंनी तो लेख लिहिला होता. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बा. द. सातोस्कर यांनी देसाई यांचा समावेश ‘गोमंतकीय मराठी साहित्याच्या आधुनिक शिल्पकारां’मध्ये केला आहे. 1960 साली लोणावळा येथे गोमंतकीय मराठी साहित्य संमेलनाच्या स्वागताध्यक्षपदी देसाई यांची निवड झाली होती. पोर्तुगीजांच्या जाचामुळे गोवा मुक्तिपूर्व काळातील संमेलने गोव्याबाहेर होत असत. गोवा मुक्तीनंतर म्हापसा येथे 1965 साली झालेल्या गोमंतक मराठी साहित्य संमेलनात देसाई यांना सुवर्णपदक बहाल करण्यात आले होते. वयाच्या 45व्या वर्षी त्यांना हा सन्मान लाभला होता. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
मराठीत त्यांनी विपूल साहित्य निर्मिती केली आहे. कोंकणी भाषेतही त्यानी लेखन केले आहे. त्यांच्या लेनिनवरच्या ‘लेनिन : जीण, चिंतन, कर्तृत्व’ या कोंकणी ग्रंथाला कला अकादमीने साहित्य पुरस्कार देऊन गौरविले आहे. कोंकणी लेखनाशी त्यांचा संबंध त्याहीपर्वीचा दिसतो. सन 1955 साली गोमन्तक प्रेस, मुंबई यांनी प्रकाशित केलेल्या शणै गोंयबाब लिखित ‘अल्बुकेर्कान गोंय कशें जिखलें’ या पुस्तकाला त्यांनी एक अभ्यासपूर्ण प्रस्तावना लिहिलेली दिसते. त्यावेळी त्यांचे वय 35 वर्षे होते. त्यांच्या पुस्तकांचे हिंदी, इंग्रजीत, गुजराथीत अनुवादही झालेले दिसतात.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
संपादन क्षेत्रातही त्यांची भरीव कामगिरी दिसून त्यांनी मुंबईत अन्य सहकार्यांबरोबर गोवा मुक्तीपूर्व काळात ‘साळीक’ व ‘युगदीप’ नियतकालिकांचे संपादन केले. याशिवाय मुक्तीनंतर ‘लोकसंग्राम’, ‘आमचे श्रम’ , ‘आमचे राज्य’, ‘लोकभारत’, ‘लोकभूमी’ अशी नियतकालिके त्यांनी चालविली. एक रोमी लिपीतील नियतकालिकही ते चालवित असा संदर्भ कुठेतरी आढळल्याचे आठवते.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
नारायण देसाई यांचे पहिले पुस्तक हे 40च्या दशकात तर अखेरचे 2005 साली निघाले. म्हणजे पाच दशकांहून अधिक काळ आणि त्यांचे निधन 2007 साली झाले त्याच्या दोन वर्षे अगोदरपर्यंत लेखक म्हणून ते कार्यरत होते.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
40च्या दशकात ब्रिटीश भारतात मुंबईत प्रकाशित झालेल्या त्यांच्या ‘क्रांतिवीर’ आणि ‘कंगाल भारत’ या नाटकांवर बंदी आणली गेली व प्रती जप्त करण्यात आल्या होत्या. यापैकी एक नाटक आंतरजातीय प्रेमसंबंधांवर तर एक सुभाषचंद्र बोस यांच्यावर होते.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
नाटक, चरित्र, निबंध, प्रबंध, लेख असे लेखन त्यांनी केले. त्यांचे लेखन ललित किंवा रंजनपर नाही. त्याला प्रबोधनाचे आणि जागृतीचे अंग आहे. त्यांचा पिंड हा वैचारिक लेखकाचा. आणि त्यांच्या जीवन मिशनास ते अनुसरूनच होते. चिंतनाची सखोलता, अभ्यासाची व्यापकता, मूलगामीपणा, व्यासंग त्यांचे साहित्य वाचताना लक्षात येते. मार्क्सवादी दृष्टीकोन आणि भारतीय परंपरेची चिकित्सा ही त्यांच्या लेखनाची दोन ठळक वैशिष्ट्ये सांगता येतील. भारतीय तत्त्वज्ञानाचा त्यांचा सखोल अभ्यास त्यांच्या लेखनातील आणखी एक विशेष. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
त्यांच्या लेखनाच्या आषयाची कल्पना पुस्तकांच्या नावांवरूनही यावी. काही नावे अशी - ‘समाजक्रांतिच्या प्रकाशरेखा’, ‘लेनिन आणि आपण’, ‘एकविसावे शतक आणि स्वामी विवेकानंद’, ‘इश्वर नव्हे मीच खरा’, ‘मार्क्सवाद - लेनिनवादाची मूलतत्वे’ इ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
16 डिसेंबर 1920 रोजी जन्मलेल्या देसाई यांचे जन्मशताब्दीचे वर्ष यंदा सुुरू होत असताना श्री. देसाई यांचा वैचारिक पिंड लक्षात घेता त्यांच्या विचारांची थोडीशी चर्चा औचित्यपूर्ण ठरावी. यासाठी प्रतिनिधिक स्वरूपात त्यांची दोन पुस्तके येथे विचारात घेतली आहेत.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
त्यांच्या लेखन कारकिर्दीच्या सुरुवातीच्या काळातले एक पुस्तक म्हणजे ‘शास्त्रीय तत्वज्ञान’. 1962 साली प्रकाशित हे पुस्तक त्यांच्या व्यक्तीमत्वाचा व वाङ्मयीन - जीवन मिशनाचा ‘मेनिफेस्टोच’ म्हणता येईल. पुढे लिहिलेल्या पुस्तकांतील चर्चेचा मूळ स्वरही ‘शास्त्रीय तत्वज्ञानात’ आढळून येतो. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSgqYzoV-w-LfuZpitu0d0ztIuKqfLVPoBcx5trahzeA_w2XE1LnRQuO_dJIPWP-m3Cra5Nc3UPGx4gEtoHciXd7hcfX4TZ7FUTkRdKnQBXfQzphGKNM0Q752kJsjC1C03zjII6Yj5qwM/s1600/20191223_123209.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="831" data-original-width="538" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSgqYzoV-w-LfuZpitu0d0ztIuKqfLVPoBcx5trahzeA_w2XE1LnRQuO_dJIPWP-m3Cra5Nc3UPGx4gEtoHciXd7hcfX4TZ7FUTkRdKnQBXfQzphGKNM0Q752kJsjC1C03zjII6Yj5qwM/s200/20191223_123209.jpg" width="128" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
पुस्तकात त्यांनी भारतीय आध्यात्म परंपरेवर मार्क्सवादी दृष्टीकोनातून क्ष-किरण टाकले आहे. इश्वर (सं)कल्पना व आध्यात्मिक अवडंबरात गुरफटून गेल्याने मानवजातीचा विकास खुंटला व तो गतीहीन झाला. या अवडंबराच्या सहाय्याने किंबहुना ते पद्धतशीररित्या माजवून धर्मसत्ता व राजसत्तेने शोषित वर्ग घडवला असा त्यांच्या एकूण विवेचनाचा सूर दिसतो. स्वत:वर लादून घेतलेल्या या बंधनांतून माणसाला मुक्त करणे, हे भौतिक जगच सत्य असून त्यात सर्वश्रेष्ठ निर्मितीशील मानव आहे याचे आत्मभान जागवणे व सर्वांना अग्रेसर करणे याचा ध्यास जणू त्यांच्या लेखणीने घेतलेला दिसतो. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
नारायण देसाई यांचे क्रांतिकारी स्वरूपाचे विचार समजून घेण्यासाठी हे पुस्तक वाचावेच त्याचबरोबर त्यांची विचार करण्याची, खंडण-मंडण-विश्लेषण-संश्लेषण-निष्कर्षाची पद्धत थोडक्यात त्यांचे ‘लेखन विशेष’ समजून घेण्यासाठीही हे पुस्तक महत्त्वाचे ठरावे. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
नारायण देसाई हे भारतीय आध्यात्म परंपरेचे केवळ मंथनच करीत नाहीत तर आपले क्रांतिकारी नवीन विचार ठामपणे मांडतात. उदाहणार्थ ‘कर्म’सिद्धांताविषयीचे त्यांचे मत. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ते म्हणतात - ‘कर्म जर मी करणार आणि मी ते करावयालाच हवे तर त्या कर्मफालाची आसक्ती धरणेही स्वाभाविक नाही काय ? फळ जर सहजासहजी मिळत नसेल तर तशी अनुकूल परिस्थिती निर्माण करणे हे आपले कर्तव्य ठरते. कर्म जसे करावयालाच हवे तसेच कर्माचे रास्त फळही त्याला मिळावयालाच हवे. तो त्याचा उचित कर्मसिद्ध हक्क आहेे...कर्म तर कराच, परंतु प्रत्येक कर्माचे रास्त फळ मिळावे म्हणून न्यायनिर्माण, शोषणनिवारण व समाजक्रांती वगैरे जी जी काय सामूदायिक कर्मे आहेत तीही करा’</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
अर्थात त्यांचे हे विचार वैयक्तिक स्वार्थकेंद्रिततेला प्रोत्साहन देण्यासाठी नसून व्यापक शोषणमुक्तीच्या दृष्टीकोनातून आले आहेत हे वेगळे सांगायला नको.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
जीवनाच्या अखेरच्या काळापर्यंत ते कार्यरत दिसतात. त्यांचे शेवटचे पुस्तक ‘बुद्ध आपुला सांगाती’ हे वर्ष 2005 मध्ये प्रकाशित झाले. त्यांच्या मृत्यूच्या दोन वर्षे अगोदर.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzKStfibQEv1WIzNa7zh7RyuR5IkcpGe5YSZDpAzGBBGS6A_4WsOFb_BE1z_4kHhasX7u65F4SJDRFFUHXK1EJlizSrkpjHjTlvRkuW4WItkgYzS-CTXOOSZMOxlGu7I4L08H0Tjut2Fs/s1600/20191223_123124.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="780" data-original-width="489" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzKStfibQEv1WIzNa7zh7RyuR5IkcpGe5YSZDpAzGBBGS6A_4WsOFb_BE1z_4kHhasX7u65F4SJDRFFUHXK1EJlizSrkpjHjTlvRkuW4WItkgYzS-CTXOOSZMOxlGu7I4L08H0Tjut2Fs/s200/20191223_123124.jpg" width="125" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
त्यांना प्रेरित असलेल्या ‘शास्त्रीय तत्वज्ञाना’चा भारतीय आदर्श पुरुष म्हणून ते बुद्धांकडे पाहत असावेत असे दिसते. या पुस्तकातील दोन दीर्घ वैचारिक निरुपणांतून नारायण देसाई बुद्धांच्या मानव उत्थानासाठीच्या मूल्यांचे अन्वेषण करताना व रोजच्या व्यवहाराशी त्याची सांगड घालताना दिसतात. असे असले तरी बुद्धमताची चिकित्सा करूनच ते बुद्धांचा स्वीकार करतात. बुद्धाची मानव उत्थानासाठीची तत्वे व त्यांत भरडले गेलेले कर्मकांडांचे अवडंबर यांचा उहापोह व वर्गीकरण करायला ते विसरत नाहीत. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बुद्धांचा धम्म त्यांना तीन गोष्टींसाठी भावतो - एक : त्याला असलेले मूल्य-शिक्षणाचे अंग, दोन : स्वदेशातील समाज सुधारणांचे अंग, आणि तीन : मानव-समाजाने ‘जैसे थे’ परिस्थितीच्या दलदलीतून हत्तीच्या बळाने पुढचे पाऊल टाकण्याचे अंग.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-20768288737460080212019-12-16T08:30:00.000+05:302019-12-17T09:20:01.234+05:30निस्पृह - निरागस आत्मकथन<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioo8eCsAnuMqMLlOtJ5F7hm82PnGH7zMTbWWVZz7SCp2fYY0AWc5evNEumQLHnFu-0K96GWi71zgM38ex_cYA4ZMiL9TNDk48IE7aaYHAv-pqIbjFZdtNAx-C4B8ChTl4gT25MM8FWS7s/s1600/nahi+mi+ekala.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1010" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioo8eCsAnuMqMLlOtJ5F7hm82PnGH7zMTbWWVZz7SCp2fYY0AWc5evNEumQLHnFu-0K96GWi71zgM38ex_cYA4ZMiL9TNDk48IE7aaYHAv-pqIbjFZdtNAx-C4B8ChTl4gT25MM8FWS7s/s320/nahi+mi+ekala.jpg" width="200" /></a><br />
‘नाही मी एकला’ हे नियोजित अखिल भारतीय मराठी साहित्य संमेलनाचे अध्यक्ष फादर फ्रांसिस डिब्रिटो यांचे आत्मकथन. एकूण चौदा प्रकरणांच्या या पुस्तकात फा. डिब्रिटो एक व्यक्ती, धर्मगुरू, कार्यकर्ते, लेखक अशा रूपांत दिसतात. आपल्या आत्मकथनाला त्यांनी ‘तपासणी व उलटतपासणी’ म्हटले आहे.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
डिब्रिटो हे ख्रिस्ती धर्मगुरू असले तरीही भारतीय परंपरेचा त्यांच्या जडणघडण व व्यक्तीमत्त्वावरील प्रभाव त्यांनी खुलेपणाने व्यक्त/स्वीकार केला आहे. ‘घंटानाद म्हणजे आदिनादाचा, ओम्काराचा हुंकारच जणू!’ असे ते म्हणतात. तुकारामांचे उद्गार ठिकठिकाणी ते उपयोगात आणतात. पुण्यातील जंगली महाराज मंदिरात व वरळीच्या हनुमान मंदिरात त्यांची प्रवचनेही झाली आहेेत.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
दिब्रिटो यांचा जन्म व बालपण वसईच्या सुंदर वातावरणात गेले. वसईच्या आपल्या जन्माची कथा सांगताना फादरनी तेथील भाषा, लोकवेद, हिंदू-ख्रिस्ती सद्भाव याच्या मिलाफाचे सुरेख दर्शन घडविले आहे. पुढे त्यांनी धर्मगुरू होण्याचा निर्णय घेतला व धर्मशिक्षणाकडे वळले. धर्मशिक्षणावेळी काही काळ रोम येथे राहण्याची संधी लाभली. अभ्यासाचे क्षितीज आणखी विस्तारले. जगभरातल्या सहाध्यायींशी संबंध आला. तेथे पोप जॉन पॉल दुसरे आणि मदर तेरेसांचा अल्पसा सहवास लाभला ज्याने त्यांना श्रेयस अशा अनुभूती दिल्या. पुणे येथील वास्तव्यासंबंधीही त्यांच्या मनात विशेष जागा आहे असे दिसते. येथे त्यांचा अनेक सांस्कृतिक - साहित्यिक उपक्रमाशी व्यक्तींशी संबंध आला. ज्याने त्यांचे व्यक्तीमत्व वर्धीष्णू केले. धर्मगुरू म्हणून वावरताना वेळोवेळी त्यांनी भूमिका घेतल्या. कधी त्या धार्मिक सुधारांसाठी होत्या तर कधी सभोवताल्या परिस्थितीच्या सुधारासाठी. यावेळी त्यांना कटू-थरारक अनुुभवांचा सामना-मुकाबला करावा लागला. जगताना अक्षरांशी नाते जुळत गेले व त्यांच्या प्रतिभेला धुमारे फुटत गेले. प्रबोधनाचे कार्य करण्याच्या उद्देशाने सुरू झालेल्या ‘सुवार्ता’ मासिकाच्या संपादकपद त्यांनी दोन तपे सांभाळले. मासिकातून एकाबाजूनेे सभोवताल्या घटनांविषयी अभ्यासपूर्ण भूमिका मांडल्या तसेच विविध परिसंवादांतून समन्वयासाठी प्रयत्न केले. ते सामाजिक चळवळींत ओढले गेले व ती जबाबदारी धैर्याने पेलत त्यांनी तगड्या विरोधी शक्तींशी झुंज दिली. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
‘सुवार्ता-विचाराची पालखी’, ‘माझी शब्द संवाद यात्रा’ व ‘सुबोध बायबल - सेतुबंधनाचा प्रयोग’ या प्रकरणांत फा. दिब्रिटो यांच्या वाङ्मयीन व्यक्तीमत्त्वाचा व कार्याचा परिचय वाचकाला होतो. फा. दिब्रिटो यांची लेखन संपदा 14 पुस्तकांत सामावली आहे. ‘माझी शब्द संवाद यात्रा’ प्रकरणात त्यांनी आपल्या लेखनामागच्या प्रेरणा व भूमिकांचा मागोवा घेतला आहे. ‘सेतुबंधनाचा प्रयोग’मध्ये बायबलच्या त्यांनी केलेल्या अनुवादासंबंधी यात्रेचे विवरण आले आहे. या अनुवादाला केंद्रीय साहित्य अकादमीचा अनुुवादासाठीचा पुरस्कार लाभला होता. लेखक म्हणून निसर्गाबद्दल त्यांना विशेष जिव्हाळा दिसतो, त्यांच्या बहुतेक चळवळीही पर्यावरणाशीच निगडित दिसतात.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
आपल्या फजितीचे प्रसंग खेळकरपणे सांगतानाच आपल्या तरुणपणातील/जीवनातील नाजूक प्रसंगांच्या, घालमेलीच्या आठवणीही त्यांनी धीटपणे व्यक्त केल्या आहेत. सेमिनारीत शिक्षण घेतेवेळी एक तरूण मुलीशी त्यांचा परिचय झाला व ती त्यांना पत्रे लिहू लागली. त्यांच्या मनातही वादळ निर्माण झाले. मात्र त्यांनी त्याला पूर्णविराम दिला. लहानपणी आईला चुकून दिली गेलेली शिवी व त्याविषयीचा पश्चाताप, एकदा आईलाच कन्फेशन बॉक्स मध्ये सामोरे व्हायचा प्रसंग, लहानपणी कॉपी करून मिळालेले चांगले मार्क मात्र नंतर त्याविषयीची खंत व ‘कन्फेशन’ असे प्रसंग पुस्तकात आहेत. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
आत्मकथनाची भाषा संयत व शांतरसाने व्यापलेली आहे. साधे आणि सहज तरीही ‘ग्रेसफूल’ असे लिहिणे कठीण असते मात्र फा. डिब्रिटो यांची अशा लिहिण्यावर पकड किती पक्की आहे त्याची प्रचिती अगदी ‘ना तरी मी मातीचे मडके’ या मनोगतातच येते. ते तरलतेने लेखन करतात. मात्र कल्पनाविलासात रमत नाहीत. भावनावश होत नाहीत. मोकळेपणाने व्यक्त होतात पण संयमितपणा आणि तटस्थपणा कुठेही ढळू देत नाहीत. ज्यांचा त्यांना विरोध करावा लागला त्यांच्याविषयी कुठेही कटू भाव व्यक्त होत नाहीत. आपल्या फजितीचे प्रसंग आनी झालेल्या चुकांची कबूलीही ते देतात. ज्यामुळे आत्मकथनास निर्मळ-निरागसता प्राप्त होते.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
धर्मगुरू हा नियमांनी बद्ध असतो. या नियमांची जपणूक त्याला आयुष्यभर करायची असते. असे असले तरी तो एक माणूस असतो. इतर माणसांसारखी संवेदनांची वादळे त्याला चुकत नाहीत. दिब्रिटो यांनाही अशा भावनिक, आकर्षणांच्या वादळांना सामोरे जावे लागले. संसार, एकटेपणा, स्त्रीआकर्षण आदि प्रश्नांनी त्यांनाही घेरले. मात्र त्यांनी ते न टाळता त्याची चिकित्सा केली आहे. याबाबत चर्चाही पुस्तकात आली आहे. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-8744707891067421262019-09-30T08:00:00.000+05:302019-12-17T09:05:58.331+05:30in the compony of ‘सायलंट ऑब्झर्वर’<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
वासुदेव गायतोंडे यांच्या चित्रांचे ‘सायलंट ऑब्झर्वर’ हे प्रदर्शन (नाव अगदी समर्पक आहे) मुंबईत लागले आहे हे कळल्यानंतर ते कधी एकदा पाहता येईल या विचारात होतो. तो योग जयपूरला व्हाया मुंबई जाताना जुळवून आणला.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
वासुदेव गायतोंडे यांच्याबद्दल पहिल्यांदा सविस्तर परिचय झाला ते सतिश नाईक संपादित "चिन्ह"च्या विशेषांकामुळे. गायतोंडे यांच्या व्यक्तीमत्त्वाबद्दल जाणून घेतल्यानंतर त्यांच्या चित्रांचे गारूड आणखी गहिरे होत जाते.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
दिवसभर पाऊस ठिबकत होता अशा वेळी सीएसटीहून चालत चालत काला घोडामार्गे छत्रपती शिवाजी महाराज संग्रहालयाच्या त्या वैशिष्ट्यपूर्ण वारसा इमारतीत प्रवेश करणे आणि जिने चढत चढत त्या गॅलरीत गायतोंडेंच्या चित्रांना सामोरे जाणे हा सुद्धा एक अनुभव होता.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
या प्रदर्शनातील काही चित्रकलाकृती ---</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSKHiye-lFwTQ9jxyQDGfLsReaElOX5wfy-L_X57kQMHu2RrUUiYad91lvjRw4LeuLQtgymMuN_xQn6FVW1Zhnph5cehoXO0mwhcCTJQzU3GnZknJyziM-FjPT72nFKyKIHvnZBdsJ2t0/s1600/69381137_3230146427004773_6150087048372944896_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="1317" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSKHiye-lFwTQ9jxyQDGfLsReaElOX5wfy-L_X57kQMHu2RrUUiYad91lvjRw4LeuLQtgymMuN_xQn6FVW1Zhnph5cehoXO0mwhcCTJQzU3GnZknJyziM-FjPT72nFKyKIHvnZBdsJ2t0/s400/69381137_3230146427004773_6150087048372944896_o.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDLlkSc-lfRLwuL-A4pVeDGQ43jNdRmFvLCsk1krl9oMOPVItcHvOiYxvS-9rZeuH-z8cHbRSX-uwiprV8Da6oEF3zfNbglcthASr3U0T7ou1x1JltPW84ea90km_H6f9OHpANSIbdyL0/s1600/70198972_3230146517004764_6432580190030790656_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="1317" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDLlkSc-lfRLwuL-A4pVeDGQ43jNdRmFvLCsk1krl9oMOPVItcHvOiYxvS-9rZeuH-z8cHbRSX-uwiprV8Da6oEF3zfNbglcthASr3U0T7ou1x1JltPW84ea90km_H6f9OHpANSIbdyL0/s400/70198972_3230146517004764_6432580190030790656_o.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOsOLCUObOyDQKL6f_OLrHyUcXEvM3_JGQhMXPXNW77sxmffmwHFfqi2OIFaeT8Updu4tbbds4BRJZNEeevFklBOJDjqoEuAE0YgjoXhDeJPAxZxmB9feSiE_dKyL8rdh-tRD78UMDncM/s1600/70228632_3230146327004783_5450029317817892864_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="568" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOsOLCUObOyDQKL6f_OLrHyUcXEvM3_JGQhMXPXNW77sxmffmwHFfqi2OIFaeT8Updu4tbbds4BRJZNEeevFklBOJDjqoEuAE0YgjoXhDeJPAxZxmB9feSiE_dKyL8rdh-tRD78UMDncM/s320/70228632_3230146327004783_5450029317817892864_o.jpg" width="215" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAYUBHhfANs-ETprjdUvpoji2sJhyphenhyphen8b0sR8I62G2vwkTqjtLC_WBhgU3meUwLFPx1A7PN93-K4-PebnAze1MSw5McucDMQhiP1ce3DkYlHPW29YRpuogcUWlYA_385jiheQb-1Ec3qqYg/s1600/70718220_3230146260338123_1640977639386644480_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="1315" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAYUBHhfANs-ETprjdUvpoji2sJhyphenhyphen8b0sR8I62G2vwkTqjtLC_WBhgU3meUwLFPx1A7PN93-K4-PebnAze1MSw5McucDMQhiP1ce3DkYlHPW29YRpuogcUWlYA_385jiheQb-1Ec3qqYg/s400/70718220_3230146260338123_1640977639386644480_o.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
मी काही चित्रकलेतला पारंगत नव्हे. त्यामुळे ही पोस्ट चित्रांची समीक्षा करण्याच्या दृष्टीने लिहिलेलीही नाही.</div>
<div style="text-align: justify;">
पण कलेशी नाते असलेल्या आणि जीवनाच्या गहिरेपणाशी नाते असलेल्या प्रत्येकालाच गायतोंडेंची चित्रे अपिल व्हावीत. ही चित्रे सरळ डिस्क्राइब करता यावीत अशी कळत नाहीत. ती आपल्या कळण्याच्या पद्धतीपेक्षा वेगळ्या जगातली असावीत. तो काही त्या चित्रांचा दोष नव्हे. त्यामुळे त्यांना आपण अमूर्त आपल्या सोयीसाठी म्हणू पण अमूर्त म्हणणे कितपण योग्य माहित नाही. ..मात्र कळली नाहीत तरी अॅप्रिशिएट करावीशी वाटतात अशी ही चित्रे आहेत.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
गायतोंडेंच्या चित्रांची विशेषत: त्यांच्या त्या अमूर्त शैलीतल्या वैशिष्ट्यपूर्ण चित्रांची स्वत:ची अशी एक इकोसिस्टिम आहे. ती धारण करून चित्रे साकार होतात. त्यांचा भव्य कॅनव्हासी आकारही परिणामकारकतेला आधारभूत आहे. दूरून साधी वाटणारी चित्रे जवळ जाऊन पाहिल्यानंतर आपली गुंतागुंत उलगडू लागतात. दूरून ‘प्लेन’ वाटणार्या एखाद्या जागेच्या नजदीक गेल्यावर त्यातील छटांची वलये लक्षात येऊ लागतात. आणि मग या अचल चित्रांतून एक चैतन्यच जाणवू लागते. एक लय असलेले चैतन्य. ही चित्रे एक अनुभव देतात. कशी ‘आली’ असतील ही चित्रे गायतोंडेंना.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
...तर तुम्ही जर 3 नोव्हेंबर 2019 पर्यंत कधी मुंबईत असाल तर नक्की ही चित्रे पाहून घ्या. प्रदर्शन छत्रपती शिवाजी महाराज वस्तुसंग्रहालयात असल्याने प्रदर्शनाबरोबर इच्छुकांना संग्रहालयही पाहता येतील. तुम्हाला फोटो घ्यायचे असतील असतील तर अतिरिक्त फोटो पास मात्र घ्यावा लागतो. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
प्रदर्शनात जहांगिर निकोलसन यांच्या संग्रहातील, टाटा इन्स्टिट्यूट ऑफ फंडामेंटल रिसर्च यांच्याकडची तसेच गायतोंडेंशी विशेष नाते असलेल्या पंडोल आर्ट गॅलरीच्या संग्रहातील चित्रे एकत्रित आणण्यात आली आहेत. असे योग जुळून येणे दुर्मीळ. त्या अर्थानेही प्रदर्शन महत्वाचे ठरावे. दुसरे म्हणजे प्रदर्शनात 50च्या शतकापासूनची गायतोंडेंची चित्रे आहेत. त्यामुळे त्यांच्या चित्रप्रवासाचाही प्रवास घडतो. अर्थात कुठलाच आर्टीस्ट स्टेटीक नसावा. त्यामुळे ‘प्रवास’चा अर्थही मर्यादीतपणे घ्यावा लागेल. कदाचित ‘कल्पना’ हा शब्द अधिक सयुक्तीक ठरावा. तर गायतोंडे म्हटल्यानंतर जी एका अमूर्त शैलीतली चित्रे डोळ्यांसमोर येतात त्यापेक्षा वेगळी figurative चित्रेही इथे पाहता आली. तसेच ‘ऑइल ऑन कॅन्व्हास’ बरोबरच जलरंग, इंक माध्यमातली चित्रेही आहेत. एक कोलाजही आहे.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
आणि हो इथे जाल तेव्हा पंडोल आर्ट गॅलरीचे दादीबा पंडोल यांनी सांगितलेल्या गायतोंडेंच्या स्मृती तसेच ज्ञानेश्वर नाडकर्णींचा गायतोंडेंच्या चित्रकारीतेवरचा लेख वाचायला ठेवला आहे. तो नक्की वाचा.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
(९ सप्टेंबर २०१९)</div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-17396429649911928842018-12-23T20:26:00.000+05:302018-12-26T18:43:54.143+05:30'खिस्तपुराण' चरित्र आणि गोवा वैश्विकरणाचा शोध<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 19.99px; orphans: 2; overflow: visible; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
अनुवादातूनही भाषेचे वाङ्मयीन सौंदर्य वाढीस लागत असते. अनुवाद हा सुद्धा स्वतंत्र कृती प्रमाणे सर्जनशील असू शकतो. कोंकणी भाषेत असे महत्त्वाचे अनुवाद सिद्ध अनुसर्जक सुरेश आमोणकर यांनी केले आहेत.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" /></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
धम्मपद, ज्ञानेश्वरी, जपुजी साहेब, झेन कथा, तिरुक्कुरळ, जुवांवनुसार खिस्ताचे शुभवर्तमान, जातक कथा, यांचे कोंकणी अनुवाद त्यांनी साकारले आहेत. धम्मपदाच्या कोंकणी अनुवादास साहित्य अकादमीने अनुवाद पुरस्कार देऊन गौरविलेही आहे.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin2_2CY_dxRtz68wJfQVK06KKtgl5DWD2L2oHvuCxU8v6jyqyqt2bUKPVXHz5k1C_JlrC4kOdfKuotJhg0BSMhwUSOKHt2OAFhSx1elvaQy3WpWWB2Gw-8Pk303lAsoWIvPACpKqPlurM/s1600/20181210_071951.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin2_2CY_dxRtz68wJfQVK06KKtgl5DWD2L2oHvuCxU8v6jyqyqt2bUKPVXHz5k1C_JlrC4kOdfKuotJhg0BSMhwUSOKHt2OAFhSx1elvaQy3WpWWB2Gw-8Pk303lAsoWIvPACpKqPlurM/s200/20181210_071951.jpg" width="150" /></a></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
या सर्व अनुवादांप्रमाणेच, गोमंतकाच्या भाषिक आणि एकुणच इतिहासात वगळता येणार नाही अशा फादर थॉमस स्टिफन्स लिखित 'ख्रिस्तपुराण'चा कोंकणी अनुवाद त्यांनी सिद्ध केला. सुमारे 11 हजार ओव्यांचा हा ग्रंथ आहे. या अनुवाद सर्जनाच्या पार्श्वभूमीवर घडलेल्या सखोल अभ्यासातून साकारलेला ग्रंथ म्हणजे ‘गोंयचें संवसारिकीकरण’. गोव्याचे वैश्विकरण, गोव्याचे ग्लोबलायझेशन असाही त्याचा अर्थ व्हावा. मुळात ही खिस्तपुराणची प्रस्तावना. मात्र तिचा आवाका साकार झाली तेव्हा तिने एका ग्रंथाचे रूप घेतले. स्वत: ग्रंथकर्त्यानेही त्याला प्रस्तावना ग्रंथ म्हटले. असे असले तरी ‘प्रस्तावना ग्रंथा’ची मांडणी, रूप, रचना, त्यातील विषयाचा आवाका, आणि 181 पृष्ठांचा आकार त्याला स्वतंत्र ग्रंथाचे अस्तित्व बहाल करतो, असे म्हटले तर चूक ठरू नये. दुसरे म्हणजे, एखाद्या ग्रंथाच्या प्रस्तावनेने स्वतंत्र ग्रंथाचे रूप घ्यावे, हासुद्धा एक नवीनच आणि दुर्मीळ प्रकार ठरावा. </div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" /></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
सोळाव्या आणि सतराव्या शतकातल्या गोमंतकाच्या ऐतिहासिक, सामाजिक, समाजशास्त्रीय, धार्मिक, भाषिक स्थितीगती संदर्भांचे आलेखन करणारी प्रकरणे या ग्रंथात आहेत. ती माहितीची मांडणी करणारी, ऐतिहासिक तथ्यांची चर्चा-चिकित्सा करणारी अशी आहेत. त्यातून लेखक गोव्याच्या वैश्वीकरणाचा शोध घेतो.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />ग्रंथातल्या एकूण 19 प्रकरणांमध्ये 9 प्रकरणे ख्रिस्तपुराण ग्रंथ, त्याची रचना, त्याची भाषा शैली, त्यातील शिकवण, ग्रंथकार म्हणजे थोडक्यात ग्रंथाचा संक्षिप्त पण सर्वांगाने वेध घेणारी आहेत. </div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />त्याशिवाय विषयाच्या अनुषंगाने 23 परिशिष्ट्ये जोडली आहेत.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />अगदी ‘आरंभाचे निवेदन’पासून हा ग्रंथ आपली बौद्धिक आणि अभ्यासाच्या सखोलतेची मोहोर उमटवतो.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />वैश्विकरणाची संकल्पना विसाव्या शतकात ठळकपणे समोर आली असली तरी ही प्रक्रिया खूप आधीपासून सुरू होती हेही लेखकाला दाखवायचे आहे. त्यादृष्टीनेही हे ‘ग्रंथ’लेखन नावीन्यपूर्ण ठरावे. या वैश्विकरण प्रक्रियेच्या दृष्टिकोनातून ग्रंथलेखक गोव्याच्या 16व्या शतकापासूनच्या इतिहासाकडे पाहतो व तथ्यांचा चिकित्सक वेध घेतो. येणार्या राजकीय व सांस्कृतिक आव्हानांना सज्ज राहण्यासाठी ऐतिहासिक तथ्यांची चिकित्सा होणे गरजेचे असल्याचे लेखकाचे मत आहे. त्यातूनच खिस्तपुराण ग्रंथाच्या अनुवादकामाच्या पार्श्वभूमीवर अनेकविध वेध लेखकाने घेतला आहे, ज्याची परिणती या ग्रंथात झाली.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />पोर्तुगीजांना (किंवा म्हणूयात युरोपियनांना) हिन्दुस्थानच्या वाटा शोधून काढण्याची गरज का भासली येथून सुरेश आमोणकर हे तथ्यांचे उत्खनन आरंभ करतात. त्यानंतर 15 व्या 16व्या शतकातील युरोपातली धार्मिक परिस्थिती आणि त्याचा गोव्यावर परिणाम यांचा वेध घेतात. हिंदुस्थानातल्या पोर्तुगीज वसाहती, त्यांचा आरंभ-शेवट, ख्रिस्ती धर्माचे हिंदुस्थानात आगमन यांचा वेध घेतात. </div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" /></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
पुढे- अल्बुकर्कचे गोव्यात आगमन, 16व्या, 17व्या शतकातली परिस्थिती याचा प्रदीर्घ धांडोळा येतो. हिंदु-ख्रिस्ती संस्कृतींची गाठभेट व त्यातून उद्भवलेला धार्मिक-सामाजिक संघर्ष याची चिकित्सा करतात. धर्मसमीक्षण न्यायसभा ऊर्फ ‘इन्क्विझिशन’ची स्थापना, धर्मांतराचे टप्पे, त्याविषयीची धोरणेे, याची तथ्ये, चर्चाही केली आहे.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />फादर थॉमस स्टिफन्सचा चरित्रपट उलगडणारे स्वतंत्र प्रकरणही ग्रंथात येते.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />परिशिष्टांमध्ये, ख्रिस्तपुराण, थॉमस स्टिफन्स व विषयाशी संबंधित दस्तऐवज आहेत. त्यात थॉमस स्टिफन्स यांची पत्रे, खिस्तपुराणवरील तत्कालीन अभिप्राय, खिस्तपुराणच्या विविध आवृत्तीतील उतारे, याचबरोबर कृष्णदासशामा यांच्या श्रीकृष्णचरित्रकथेतील उतारा, इन्क्विझिशन आज्ञापत्र यांचा समावेश आहे.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />ग्रंथाला प्रकरणनिहाय संदर्भसूची, नामसूची, विषय सूची, स्थळ सूची जोडली आहे. शिवाय डॉ. सु. म. तडकोडकर यांचे ख्रिस्तपुराण संदर्भात अभ्यासपूर्ण टिपण आहे. तसेच खिस्तपुराणातील सासष्टीतील कोंकणी शब्द आणि बोली व युरोपीय पाद्रींनी वापरलेल्या लिप्यंतराच्या पद्धती असे प्रा. से. मा. बॉर्जिस यांचे दोन लेख आहे.</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: justify; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" />खिस्तपुराण ग्रंथाचे चरित्र समजून घ्यायचेे असलेल्यांना तसेच 16व्या 17व्या शतकातील गोव्याची ‘आऊटलाइन’ जाणून घ्यायची असेल त्यांना हा ग्रंथ उपयुक्त ठरावा. हा ग्रंथ वाचल्यानंतर मूळ ग्रंथाचे वाचन अधिक सुजाण व आकलनयुक्त ठरावे.</div>
<div dir="auto" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 19.99px; orphans: 2; overflow: visible; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: 19.99px; overflow: visible;" /></div>
<div dir="auto" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 19.99px; orphans: 2; overflow: visible; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
</div>
<div dir="auto" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 19.99px; orphans: 2; overflow: visible; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 700; line-height: 19.99px; overflow: visible;"><br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 700; line-height: 19.99px; overflow: visible;" /></b></div>
<div dir="auto" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size-adjust: none; font-size: 13.33px; font-stretch: 100%; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 700; line-height: 19.99px; overflow: visible;">गोंयचें संवसारिकीकरण</b></div>
<div dir="auto" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
लेखक : सुरेश आमोणकर</div>
<div dir="auto" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: transparent; color: #222222; font-size-adjust: none; font-stretch: 100%; font: 400 13.33px/19.99px Arial,Helvetica,sans-serif; letter-spacing: normal; orphans: 2; overflow: visible; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
प्रकाशक : कला संस्कृती संचालनालय, पणजी-गोवा.</div>
<b></b><i></i><u></u><sub></sub><sup></sup><strike></strike><br /></div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-16231453372428702492018-10-27T10:11:00.001+05:302018-11-07T21:29:44.116+05:30अमर अपार्थिव <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH3N5arq-Ok_yW2KJxEkV11x2Dn3ITocKbhxG1yjDFjEpBaCNRH0gpVRY2zIS-QVSdRvtKKLc7F6sGAtHVBZtVkk6l3MhZb1Ys4_9hYKONp3yRrYBL8QVjOXgi5YJLsMtPsGAEh7IfmvM/s1600/1-IMG_4327.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="568" data-original-width="406" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH3N5arq-Ok_yW2KJxEkV11x2Dn3ITocKbhxG1yjDFjEpBaCNRH0gpVRY2zIS-QVSdRvtKKLc7F6sGAtHVBZtVkk6l3MhZb1Ys4_9hYKONp3yRrYBL8QVjOXgi5YJLsMtPsGAEh7IfmvM/s400/1-IMG_4327.JPG" width="285" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">रमेश वेळुस्कार : एक मुद्रा. (फोटो : समीर झांट्ये, स्थळ : लखनऊ )</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;">मृत्यू अटळ असतो. मरण टाळता येत नाही. हे शाश्वत सत्य जरी असले तरी एखादा माणूस पार्थिव रूपात आपल्यासमोर आता यापुढे दिसणार नाही हे सत्य पचवणं किती कठीण असतं. याचं एक कारण म्हणजे दोन पार्थिव रुपांत होणारा संवाद हे असावं.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">कवि रमेश वेळुस्कर गेले हे रविवारी रात्री(21 ऑक्टोबर 2018) फेसबूक चाळत असताना अचानक दिसले आणि एकदम स्तब्ध व्हायला झाले. अचानक एक पोकळी अनुभवली. एखादा जोडलेला धागा अचानक तूटून जावा तसा अनुभव झाला. याचे कारण रमेश वेळुस्कर यांच्याबरोबरचा होणारा संवाद हेच असावे. वेळुस्कर संवाद साधणारे साहित्यिक होते. ते अक्षरांशी जसा आत्मीयतेने संवाद साधायचे तसेच त्यांच्याशी परिचितांबरोबरही तितक्याच आत्मीयतेने संवाद साधायचे. दुसरे म्हणजे वेळुस्कर हे लिहिते लेखक होते. अगदी मृत्यूपर्यंत ते लिहित होते.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">ते गेल्याचे कळल्यानंतर जाणीव झालेली त्यांची आठवण होती ती त्यांच्याशी झालेल्या चर्चांची आणि त्यांच्या नवनवीन प्रयोगशील लिहिण्याची.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">प्रत्येक गोष्टीचा एका खास ढंगात शोध घेताना त्यांना अनुुभवणे हा त्यांच्याशी बोलतानातला विशेष असायचा. गोष्ट सुरू झाली की ती कुठून कुठे पोहोचेल कळायचे आणि सांगताही यायचे नाही. संवाद संपला की ज्यासाठी सुरुवात झाली ते कळायचेच किंवा गवसायचेेच असेही नाही, पण या बोलण्याच्या ‘यात्रे’चा आनंद मात्र छान असायचा, अपेक्षेपलिकडच्या अनेक गोष्टीचं गाठोडं त्यातून हाताला लागायचं अनेकदा.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">कवितेने त्यांच्यावर विशेष प्रेम केले. त्यांनीही कवितेला सोबत करत पंचमहाभूतांच्या शाश्वत तत्त्वांचे उत्खनन करून एक अक्षर सृष्टी निर्माण केली. भौतिकातल्या अधिभौतिकाबद्दल त्यांचे नेहमी कुतूहल दिसायचे.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">काखेला झोळी, अंगात सदरा परिधान केलेलेे दाढीवाले लोभस असे हे व्यक्तीमत्व बहुदा पायी चालत फिरताना दिसायचे. पणजीत यायचे असतील तर चहासाठी भेेट ठरलेली. मग चर्चा सुरू झाली की आपल्याच गोष्टी सांगण्यापेक्षा बरोबरच्याला विचार करण्यास, बोलण्यास प्रवृत्त करणारी विधाने. त्यातून गोष्टी फुलत जायच्या. संवाद ही सुद्धा किती सर्जनशील गोष्ट आहे हे त्यांच्याशी बोलताना जाणवायचे. त्यांचे बोलणे गद्य-पद्याच्या सीमारेषा ओलांडून एक वेगळीच भाषा व्हायचे. त्यांचे व्यक्तिमत्व आणि काव्य यांत एक अद्वैत अनुभवता यायचे. माणसातल्या जगण्यातला स्पिरीच्युअल एलमेंट हा माझ्या आकर्षणाचा नेहमीच विषय राहिला. कदाचित त्यामुळेही आम्ही एकमेकांकडे ओढले गेलो असेल, संबंधांत सहजता येत गेली असेल.</span><br />
<span style="font-size: large;">त्यांच्या काव्य सादरीकरणाचीही आठवण येते. जाहीर कार्यक्रमात व खासगीत त्यांच्याकडून कविता ऐकता आल्या. कधी त्यांच्या किंवा बर्याचदा इतरांच्याही. एखाद्या कवितेत किती ऊर्जा असू शकते हे त्यांच्याकडून कविता ऐकताना जाणवायचे.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">सोशल मिडियावरून आपले साहित्य प्रकाशित करणारे अखिल भारतात विरळा लेखक असावेत. वेळुस्कर यांच्या वयातले तर दुर्मीळच. वेळुस्करांनी हल्लीच्या दिवसांत, ‘मळब कळी’, ‘फांतोड फुला’ं हे ललित गद्द फेसबूकवरून लिहिले. पैकी ‘मळब कळी’ बिंब प्रकाशनाने मुद्रित पुस्तकरूपात आणले आहे. मध्यंतरी काही पुस्तकांचे अनुवादही त्यांनी फेसबूकवरून केले.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">‘गजाली’ हा एक वेगळा फॉर्म बनवून त्यांनी कितीतरी कोंकणी कविता केल्या. ‘सुनापरान्त’मधून दर रविवारी रवीन्द्रनाथांच्या मूळ बंगालीतून ‘गीतांजली’च्या अनुवादाचे सदर त्यांनी चालवले. अनुवाद आणि टिपण असे त्याचे स्वरूप होते. वेळुस्कर हे बंगाली भाषा शिकले होते, हेही येथे नोंद करावेसे वाटते. ‘गजाली’ आणि ‘गीतांजली’ या दोन्ही कृती पुस्तक रूपात आल्यास त्या नक्कीच कोंकणी साहित्याला योगदान ठराव्यात.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">याशिवाय गोव्यातील वृत्तपत्रांतून गेली काही वर्षे नियमित ते कॉलम लिहित होते. हे इतके वेगवेगळ्या प्रकारचे लेखन सातत्याने करणारा दुसरा लेखक सध्या गोव्यात नसावा. अगदी मृत्यू येईपर्यंत ते लिहित होते. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">मागे मी बौद्ध स्थळांची यात्रा केली तेव्हा एक दिवस लखनऊला राहावे लागणार होते. वेळुस्करांना कळल्यावर ते रायबरेलीहून लखनऊला हजर. मी म्हटले तुम्ही इतकी तसदी का घेताय, तर म्हणाले 'तू इतक्या दूरवरून आलास. कोण जवळ कोण दूर. ' त्यांची अनेक विधाने कोड्यात टाकणारी. त्याला वरच्यावर उत्तरे देऊन सोडण्याची घाई करण्यापेक्षा. उत्तरे देणे अनेकदा मी टाळायचो. त्यांची विधाने विधाने आहेत की प्रश्न, प्रश्न हे प्रश्न आहेत की विधाने हेच गुंत्यात टाकणारे व्हायचे.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">नंतर दिवसभर लखनऊचे ओझरते दर्शन घेतले. एका कविबरोबर फिरण्याचा तो माझ्या आयुष्यातील एक अनोखा दिवस होता. रमेश वेळुस्करांमुळे तो संभव झाला होता. मायावती ह्या मुख्यमंत्री असताना बनलेली उद्याने पाहायची उत्सुकता होती. पण तिथे भेट आधीच वेळुस्करांनी आखली होती. तिथे गेल्यावर वेळुस्कर म्हणाले - लक्ष्मीसमोर हत्ती असतात तेव्हा गजलक्ष्मी म्हणतात. येथे बाबासाहेबांसमोर हे हत्ती आहेत. याला काय म्हणता येईल. </span><br />
<span style="font-size: large;">काही अंतरानंतर आणखी एक विधान - मार्बल आणि दुपार, काॅम्बिनेशन जाणवतय का तुला ?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">मागे ‘झेन कविता’ या त्यांच्या कवितासंग्रहाचे प्रकाशन व्हायचेे होते. त्यावेळी होणार असलेल्या चर्चेत त्यांनी कोंकणीतील मोठ्या लेखक व्यक्तिमत्वांसोबत बोलण्यासाठी बसण्याचे मलाही निमंत्रण दिले. माझ्यासाठी तो मोठा सुखद् धक्का होता आणि मोठा पुरस्कारसुद्धा. नंतर झेन कवितांवर मी वेगळ्या प्रकारे परीक्षण लिहिण्याचा प्रयत्न केला तेव्हा हे परीक्षणाचे पारंपरिक कपडे न घातलेले परीक्षण आहे अशी फेसबूकवर कौतुकाची टिप्पणीही केली होती.</span><br />
<span style="font-size: large;">दुसर्याना प्रोत्साहन देणे, प्रेरणा देणे, नव्या लेखकांचे वाचणे, सूचना करणे हा सुद्धा त्यांचा एक महत्त्वाचा स्वभाव होता. साहित्यासंबंधी अनेक चर्चा मी त्यांच्याशी केल्या आहेत. आणि त्यांनीही न कंटाळता सातत्याने त्यात भाग घेतला आहे. आज या सर्व गोष्टींचे कागदोपत्री दस्तऐवजीकरण नसेलही कदाचित पण एक लेखक म्हणून माझे काही छोटेसे व्यक्तिमत्व असेल तर त्यात ते नक्कीच विखरून असेल.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">गेले काही दिवस त्यांच्याशी केवळ वॉट्सअॅपवर संवाद होता. माझे ‘बुद्धायन आणि इतर प्रवास’ हे पुस्तक पाठवल्यानंतर त्याची पोच आणि कौतुकाचा मॅसेज आवर्जुन आलेला. दोन सप्ताहांपूूर्वी त्यांचा साप्ताहिक कॉलम छापून आला नाही म्हणून फोन केेला होता, तो घरच्यांनी उचलला. त्यांना थकवा आला असल्याने ते फोन स्वीकारू शकत नाहीत म्हणून सांगण्यात आले. औषधोपचार सुरू असल्याचे व त्यांची प्रकृती सुधारत असल्याचे सांगण्यात आले. त्यामुळे त्यांच्याशी संवादाचा लवकरच योग येईल या अपेक्षेने होतो. नोव्हेंबर महिन्यात त्यांचा वाढदिवसही होता.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">मात्र ध्यानीमनी नसताना त्यांनी ही अशी अचानक एक्झिट घेतली. कवि काय सर्जन करेल हे सांगता येत नाही.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">जिथून सुरूवात केली मी तिथेच येउन पोहोचतो. पण मग मला अचानक गवसते ते हे - एखादा माणूस पार्थिव रूपात जरी नसला तरी अपार्थिव रुपात राहतोच. कवि आणि साहित्यिक तरी नक्कीच राहतो. एक अपार्थिव झाड बनून रमेश वेळुस्कर नेहमीच राहणार आहेत. स्मृती आणि अक्षरांंच्या घनदाट फांद्यांचे झाड बनून. नाहीतर अनेकदा ते सांगायचेच, ‘मरण बिरण काय नासता रे...’</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: large;"></span><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: large;">****</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><i><span style="font-size: large;">- रमेश वेळुस्कर यांच्या ‘झेन कविता’चे परीक्षण करणारी नोंद या ब्लॉगवर लिहिली होती. ती पाहण्यासाठी <span id="goog_790259241"></span><u><a href="https://sameerzantye.blogspot.com/2017/07/blog-post_2.html" target="_blank">येथे क्लिक करा.<span id="goog_790259242"></span></a></u></span></i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><i><u></u><a href="https://www.blogger.com/"></a><span style="font-size: large;"><br />- त्यांच्याविषयी अधिक माहितीसाठी विकिपिडीया पाहता येईल. त्यासाठी <span id="goog_790259253"></span><u><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Ramesh_Veluskar" target="_blank">येथे क्लिक करा</a></u></span></i></span><br />
<span style="font-size: medium;"><i><u><span style="font-size: large;"></span><br /></u></i></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: large;"><b>रमेश वेळुस्कर यांचे साहित्य</b></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: large;"><b>कविता-</b><br />मोरपाखां (1979)<br />माती (1983)<br />आंगणी नाचता मोर मोरया (1988)<br />सावुलगोरी (1989)<br />हिरण्यगर्भ (1993)<br />तनरजोती (1999)<br />घुरू घुरू वारो (2005)<br />दर्या (2008)<br />झेन कविता (2014)</span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><b>बालसाहित्य -</b><br />चूचू (2005)<br />भूकू भूकू भिशू (1980)<br />कुंडेकुस्कूर (2007)<br />चाचा नेहरू भुरग्यांचे भेटेक</span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: large;"><br /><b>कादंबरी -</b><br />मोनी व्यथा (1976)</span><br />
<span style="font-size: large;"></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>ललित गद्य -</b><br />मळब कळी (2017)</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><b>लेखसंग्रह</b> -<br />सृजनाच्या अंतरंगांत (2016)</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /><b>हिंदी कविता -</b><br />समुद्र मुद्रिका </span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>अनुवाद -</b><br />अंधेर नगरी (2008) <br />मूळ हिंदी : भारतेंदु</span><br />
<span style="font-size: large;">पांडुरंग पांडुरंग (2014)<br />संत तुकारामाच्या निवडक अभंगांचा अनुवाद</span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<i style="font-size: large;"><span style="font-size: large;">(याव्यतिरिक्त आणखी पुस्तके असू शकतात. जेवढी शीर्षके निदर्शनास आली तेवढी दिली आहेत.)<u><br /></u></span></i></span><span style="font-size: medium;"><span id="goog_790259254"></span></span></div>
<span style="font-size: medium;"></span><u></u><i></i><i></i><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<i></i><u></u><a href="https://www.blogger.com/"></a><span style="font-size: large;"></span><br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-30693663086046359552018-10-27T08:32:00.000+05:302018-10-27T10:31:47.143+05:30समग्र विनोबा संचित<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="color: #222222; font-family: "helvetica neue" , "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></span>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">वाचनव्यवहाराची व्याप्ती मर्यादित राहिलेली नाही. वाचन म्हणजे केवळ मुद्रित मजकुराचे वाचन ही संकल्पना आता पुरेशी ठरणार नाही. मुद्रित मजकुराबरोबरच ई- मजकूरही विचारात घ्यावा लागेल. ‘किंडल’ सारखी केवळ ई-पुस्तके वाचण्याची उपकरणेही केव्हाच बाजारात आली आहेत.</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">या पार्श्वभूमीवर ‘विनोबा डॉट इन’ या संकेतस्थळाकडे लक्ष वेधावेसे वाटते. </span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: medium;">विनोबा भावे आणि त्यांच्यावरील तसेच त्यांच्या चळवळीसंबंधी साहित्याचा संग्रह या संकेतस्थळावर करण्यात आला आहे. वाचल्यावर वाटते की या संकलनातून विनोबांसंबंधी काहीच महत्त्वाचे सुटले नसावे. विनोबा भावे यांच्याविषयीचे हे समग्र आणि साक्षेपी, असे संकलन ठरावे.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">विनोबा हे २० व्या शतकातले एक ऋषितुल्य व्यक्तिमत्त्व. निष्ठावंत गांधीवादी म्हणून ते परिचित आहेतच. पण, भूदान- ग्रामदान क्रांतिकारक म्हणूनही ते सिद्ध आहेत. आपल्या जीवनात कृतिशील राहून विविध कार्यक्रम राबवतानाच विपुल असे लेखन त्यांनी सातत्याने केले. त्यांची व्याख्याने, प्रवचनेही आज अक्षर वाङ्मयाचा भाग बनली आहेत.</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">विनोबांवरही अनेकांनी लेखन केले आहे. त्या वाङ्मयाचे संकलनही या संकेतस्थळात आढळते. विनोबा यांनी स्थापन केलेली संस्था म्हणजे परंधाम प्रकाशन. विनोबा आणि विनोबांच्या विचारधारेशी संबंधित साहित्य प्रकाशनासाठी वाहून घेतलेली ही संस्था. विनोबांच्या साहित्याचे स्वामित्व अधिकारही तिच्याकडे आहेत. हे संकेतस्थळ परंधाम प्रकाशनाने ‘होस्ट’ केल्याचे व त्याची निर्मिती महाराष्ट्र ज्ञान महामंडळाने केल्याचे दिसते. त्यामुळे या संकेतस्थळाला अभ्यासाच्या दृष्टीनेही अधिकृतता व अस्सलपणा प्राप्त होतो.</span></span><br />
<h2>
<span style="font-size: medium;"><b style="color: #222222;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">या संकेतस्थळावर काय आहे?</span></b></span></h2>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: medium;">१. संस्थेतस्थळ निर्मितीविषयीची व निर्माणकर्त्यांविषयी माहिती.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">२. पुस्तकांच्या विभागात विनोबांची पुस्तके तसेच विनोबांवर लिहिलेली. त्यांच्या आणि गांधीवादी अनुयायांनी लिहिलेली पुस्तके दिसतात. परंधाम प्रकाशनाची पन्नासपेक्षा जास्त पुस्तके येथून डाऊनलोड करून संग्रही ठेवणे शक्य आहे.</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">३. विनोबांच्या जीवनाचा संक्षिप्त आलेख,</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">४. लेखांचा विभाग आहे. त्यात विनोबांनी लिहिलेल्या, त्यांच्यावर लिहिलेल्या तसेच ‘सर्वोदय’ विचारधारेवरील लेखांचे संकलन आहे.</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">५. पत्र-पत्रिकांच्या अंकांचा वेगळा विभाग आहे. यात ‘भूदान’, ‘भूदान-यज्ञ’, ‘भूदान-क्रांति’, ‘ग्रामराज’, ‘ग्रामसेवावृत्त’, ‘हरिजन सेवक’, ‘महाराष्ट्र धर्म’, ‘पिपल्स अॅक्शन’, ‘समयोग’, ‘सर्वोदय सेवक’, ‘विनोबा चिंतन’, ‘विनोबा वृत्त’, ‘विनोबा प्रवचन’ या पत्र-पत्रिकांच्या दुर्मीळ अंकांचे तारीखवार संच आहेत.</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">६. मिडिया विभागात विनोबा भावे यांच्यावरील माहितीपटाचे व व्याख्यानांच्या व्हिडिओंचे संकलन आहे.</span><br /><div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">७. भूदान- ग्रामदान चळवळीविषयीच्या विभागात भूदान कायदे, चळवळीची माहिती, पुस्तके, लेख, कागदपत्रे यांचा समावेश आहे. भूदान ही विनोबांनी सुरू केलेली व स्वतंत्र भारतातील ऐतिहासिक अशी चळवळ ठरावी.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">८. ‘गीता प्रवचन’ विभागात विविध भाषांमधील गीता प्रवचनांचा अनुवाद आहे. शिवाय इंग्रजी, जर्मनी, कोरियन, डॅनिश, जपानी, नेपाळी अनुवादही आहेत. ते डाऊनलोड करण्याची सोय आहे. बा. भ. बोरकरांनी केलेला कोकणी अनुवादही आहे. त्याला विनोबांची कोकणीतून प्रस्तावना आहे.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">आणखी एक खासियत म्हणजे ‘फोटोबायोग्राफी’. विनोबा जीवन दर्शन त्यातून घडते. भूदान पदयात्रेलाही यात टिपले गेले आहे. गौतम बजाज यांचे हे छायाचित्रण. तेही डाऊनलोड करता येते.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">नियोजनबद्ध व विचारपूर्वक असे हे संकलन. विनोबा तसेच भूदान- ग्रामदान चळवळ जाणून घेण्याबरोबरच विनोबा अभ्यासकांनाही साधने उपलब्ध करणारे ते ठरावे. आजच्या माहिती, ज्ञान यांच्या बदलत्या संकल्पनांच्या काळात अशा प्रकारच्या प्रकल्पांना प्रोत्साहन देणारे व तत्संबंधी मार्गदर्शन देणारेही हे संकेतस्थळ ठरावे.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://vinoba.in/#/home" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" target="_blank"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="683" data-original-width="1366" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOtmlwdK4XdZsizYW5D3oCDHzetKwfqq8V93I_Ok7wgxYwOyB74Yo76Q6XxjxZbW3lIy-z_UjEmAnud-T2w7aJO7x_qmHDdKxAqo-WF-LBF00DHWSjK8JyTz3bKbQ7Sbaya4F0-u-MUKc/s400/vinoba2.jpg" style="color: #222222;" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />संकेतस्थळ पाहण्यासाठी <a href="http://www.vinoba.in/#/home" style="font-family: "helvetica neue", helvetica, arial, sans-serif;" target="_blank">येथे क्लिक करा.</a></span></span></div>
<ul>
<li><span style="color: #222222; font-family: "helvetica neue" , "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="font-size: 15px;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></span></span></li>
</ul>
</div>
<div style="color: #222222;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br /></div>
</div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-48571295250745511732018-09-29T22:33:00.001+05:302018-10-27T10:44:27.773+05:30निमित्त : ‘मंटो’<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioCSvU1SlWCv_7edE6Z32a5Eaep5Bekn9wqolrmA0sSfw9yHa4RTc0spvh0BdwLXpYjG9jhmAaH5zTYnJ6XF_wQjS0RpPo_eK_o8PoFhrV8HCghJ7FsgZIJ1OeWSvTxjfuCaHUndZscpc/s1600/manto+film+oster.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="448" data-original-width="800" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioCSvU1SlWCv_7edE6Z32a5Eaep5Bekn9wqolrmA0sSfw9yHa4RTc0spvh0BdwLXpYjG9jhmAaH5zTYnJ6XF_wQjS0RpPo_eK_o8PoFhrV8HCghJ7FsgZIJ1OeWSvTxjfuCaHUndZscpc/s400/manto+film+oster.jpeg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: small;">चित्रपटाचे पोस्टर (इंटरनेटवरून )</span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><span style="font-size: small;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><span style="font-size: small;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">एका लेखकाच्या जीवनावर कमर्शियल पद्धतीने चित्रपट बनवला जावा हे दुर्मीळ. अशी दुर्मीळ घटना हल्लीच घडली ती नंदिता दास यांच्या मंटो या सिनेमामुळे. मंटो ही फिल्म प्रदर्शित झाल्याच्या दुसर्याच दिवशी पाहिली. अवघी काही डोकी थियेटरमध्ये उपस्थित होती. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">फिल्म एन्गेजिंग वाटली. प्रत्येक क्षणात गुंतवून ठेवणारी. फिल्मचे मध्यंतर झाले तेव्हा अस्वस्थ वाटले (अशा फिल्म्सना इंटरव्हल असूच नये मुळी, त्यात सगळी साखळी आणि परिणामच कुठल्या कुठे निघून जातो) आणि फिल्म पाहून बाहेर आल्यानंतर एखादी शास्त्रीय संगीताची मैफल ऐकून बाहेर आल्यासारखे वाटले. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">ही नोंद काही मंटो म्हणजे कोण, त्याचे साहित्य यांचा उहापोह करण्यासाठी लिहिलेली नाही. फिल्म पाहिल्यानंतर काहीतरी लिहावे असे वाटले, इमोशनल झाल्यानंतर अश्रु उचंबळून यावेत तसे शब्द आले, त्यांना वाट मोकळी करणेच इष्ट वाटले. म्हणजे हा या नोंदीचा स्कोप किंवा मर्यादा. आता फिल्म पाहिलेले व मंटोचे साहित्य वाचलेले त्याच्याविषयी आपली मते कायम ठेवण्यास मोकळे आहेत. तसे मंटो ही फिल्म न पाहिलेले, त्याचे साहित्य न वाचलेले, त्याच्याविषयी काहीच माहिती नसलेले असेही त्याच्याबद्दल मते ठेऊन असतीलच. असो.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">आता फिल्मबद्दल.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">वेगवेगळ्या पैलूंनी या फिल्मबद्दल कोण-कोण सांगू शकतो. हा एक पैलू असेही म्हणता येईल.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">ही फिल्म म्हणजे एका गोष्टी लिहिणार्या लेखकाची गोष्ट आहे. तो नावलौकीकाला आला आहे. अशावेळी राजकीय परिस्थिती, तो राहतो त्या देशाला स्वातंत्र्य देते, मात्र त्याचबरोबर देशाची फाळणी करते. विभाजन केवळ भौगोलिक राहत नाही. माणसांचीही वाटणी होते. धर्मा - धर्मात लोक ठाकतात. मंटो त्याच्या धर्माचे लोक ज्याबाजून स्थलांतरित झाले आहेत त्या ठिकाणी अपरिहार्यपणे म्हणा हवे तर पण स्थलांतर करतो. तिथे त्याला तथाकथित ‘सभ्य चाली-रिती’ व नैतिकतेशी लढा द्यावा लागतो. स्वत:शी झगडणे आणि इतरांशी झगडणे यात मंटो खंगत खंगत जातो... (मंटोला ब्रिटिश भारतात व नंतर पाकिस्तानमध्ये अश्लीलतेच्या आरोपावरून कोर्ट खटल्याना सामोरे जावे लागले होते )</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">मंटो म्हणजे सदाअत हसन मंटो. मंटो सारख्या लेखकांना विरोध भलेही होवो. मात्र अशा लेखकांना वगळून त्या भाषेतील साहित्याचा इतिहास प्रामाणिकपणे सिद्ध करता येत नाही.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">पण मंटो जगत जातो एखाद्या कादंबरीसारखा आणि विणत जातो गोष्टी-कथानके. आपल्या समकालाचा आवाज बनून आपल्या लिहिण्यातून व्यक्त होतो. सभ्यपणाचे आवरण घालून वावरणारा आणि आपल्या सभ्यपणाच्या निकषांशी न जुळणारे सर्व काही दाबून ठेवण्याचा प्रयत्न करणारा वर्तमानाचा एक प्रवाह. ज्याला मंटो खुले आव्हान देतो. मंटो सारखे लेखक खरे तर हे आवरण काढत नाहीत. पण आवरणात असलेल्या गोष्टींचा फक्त शोध घेतात. पण तरीही त्यांना अनेकांशाी सामना करावा लागतो. अदृश्यपणे, बेमालूमपणे माणूसपणाचे होणारे खून - erosion of human dignity - टिपणारे त्यांचे पेन हेच अनेकांना एक हत्यार दिसू लागते. सत्य सांगण्याची त्यांची कलाच त्यांच्याबद्दलच्या असूयेचे कारण ठरते. पण यातूनच घडत जातात समकालाचे, वर्तमानाचे दस्तऐवज. 'मंटो ' ही एक संकल्पना होऊन जाते. मंटोच्या कथा या एका काळाचे दस्तऐवजच आहेत. त्याच्या कथा फॅक्ट आणि फिक्शनच्या रेषा धूसर करतात. अकृत्रिम लिहिणेही कलात्मक होऊ शकते हेही मंटो वाचून समजू शकते. त्याचबरोबर अशा सिमारेषा ओलांडणारे आणि अकृत्रिम लेखन करणे सोपे नसते - कलात्मक व इतर पातळींवर हेही काहीसे कळू लागते. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">मंटो फिल्मबद्दल एकंदरित बोलावे तर हा सादत हसन मंटो याच्या 42 वर्षांच्या जीवनापैकी 4 ते 5 वर्षांचा घेतलेला हा वेध आहे. सिनेमातील घटनांनुसार साधारण 1947 ते 1951-52 पर्यंतचा काळ दिसतो. मंटोचे आयुष्य 1912 ते 1955 असे होते. मंटोने पत्रकारिता केली, बॉलीवूड सिनेविश्वात काम केले. मात्र फिल्म ही मंटो लेखक म्हणून काय होता याचा अंदाज सिनेमातून येतो. कदाचित सिनेकर्त्यांना अभिव्यक्ती स्वातंत्र्यासाठी एखाद्या लेखकाचा संघर्ष हा दृष्टीकोन ठेवायचा असावा म्हणून असे केले असावे. त्यादृष्टीने मंटो फिल्म ही वर्तमानासंबंधात एक statement म्हणूनही पाहिली जाऊ शकते. प्रेक्षक मंटोबद्दल माहिती असलेला असेल असेही गृहित असावे कदाचित. पण थोडा विस्तार झाला असता तर ‘एकूण मंटो’चा अंदाज, निदान outline मिळाली असती. मंटोबद्दलचे कुतूहल त्यामुळे वाढू शकले असते. पण विस्ताराने depth गमावली जाण्याचा धोका असतोच. मात्र मंटोबद्दल ब्लॅंक असणाऱ्याना फिल्म पाहिल्यानंतर त्याला वाचावे असे वाटावे.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">मात्र त्याचे जगणेे आणि लिखणे हे कसे समरस होते हे मात्र ज्याप्रकारे सिनेकर्त्यांनी त्याचे जीवन व कथा गुंफल्या आहेत त्यातून दिसते.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">मला नेहमीच एक प्रश्न पडायचा म्हणजे मुंबईवर जीव जडवणारा मंटो असा उठून पाकिस्तानात स्थलांतरित का झाला असावा. त्याबद्दल थोडेसे फिल्ममध्ये आले आहे, ते असे :</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">मंटो आपल्या पेनातून सक्तपणे व्यक्त होत असला तरी स्वभावाचा हळवा. लहान सहान गोष्टी मनाला लावून घेण्याची सवय. देशाच्या विभाजनानंतर एकूणच देशात स्थिती तणावजनक बनते. धर्म डोक्यात गेलेली माणसे एकमेकांसमोर ठाकतात. दरम्यान, मंटोची पत्नी व दोन लहान मुली या पाकिस्तान बनणार असलेल्या ठिकाणी नातेवाईकांकडे रवाना झालेल्या असतो. दंगली उग्र बनत जात असतात. (धार्मिक तणावाचे मंटोच्या कथानकातून येणारे चित्रण त्याच्या त्यावेळच्या स्थितीचा अंदाज देऊ शकते.) अशाच वेळी त्याचा मित्र अभिनेता शाम रागात बोलून जातो की एका धर्माच्या लोकांना मारून टाकावे असे त्याला वाटत आहे. मंटो म्हणतो की तोही त्याच धर्माचा आहे, मग तो त्यालाही मारेल का. त्यावर मित्र तेही संभव असल्याचे बोलून जातो. त्यानंतर तात्काळ बॉम्बे म्हणजे मंटो इतके समीकरण मांडणारा तो शहर सोडून पाकिस्तानात जाण्याचा निर्णय घेतो. कदाचित माणसामाणसांत धर्माने तयार केलेले हे तेढ किती खोलपर्यंत पोचले आहे याचा अंदाज त्याला आला असावा. पण नंतर मात्र या निर्णयाचा त्याला पश्चाताप झाला असावा असे दिसते. ज्याच्या बोलण्याने तो देश सोडतो तो अभिनेता श्याम लाहोरला आला असता तो त्याला भेटायला जातो असे फिल्म दाखवते. चित्रपटाचे विभागून दाखवलेले शीर्षकही बरेच काही सांगणारे वाटते. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">तो दारू पित असतोच पण अचानक दारू त्याला पिऊ लागते. हेही त्याचा शेवट नजदीक घेऊन येण्याचे एक प्रमुख कारण ठरते. एका दारुच्या गुत्त्यावर ‘मंटो’च्या तोंडचा संवाद असा आहे - माणूस हा दारू दु:ख विसरण्यासाठी पितो तसा आतला आवाज दाबण्यासाठीही पीत असतो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">त्याच्यावर एका कथेमुुळे अश्लीलतेचा खटला चालतो त्यावेळी कोर्टासमोर आपल्या जबानीत तो म्हणतो -</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">“सवाल यह है की... जो चीज जैसी है, उसे वैसेही पेश क्यूँ ना किया जाए ? मै तो बस अपनी कहानियों को आयिना समझता हूँ, जिसमें समाज अपने आप को देख सके ।’’</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">एकदा मित्रांच्या गोतावळ्यात वादविवाद सुरू असताना तो म्हणतो - </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">“अगर मेरे अफसानों को बर्दाश्त नहीं कर सकते, इसका मतलब है जमाना ही नाकाबिले बर्दाश्त है।’’</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">सांप्रदायिक दंगलींच्या पार्श्वभूमीवर एका संमेलनात त्याचे बोलणे लक्ष वेधून घेते -</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">“सब पिछे देख रहें है, लेकीन आज का कातिल लहू से, लोहे से तारीख लिखता जा रहा है ।... मैं आर्टिस्ट हूं , ओंझे घाव और भद्दे जख्म मैं बर्दाश्त नहीं कर सकता '' </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">चित्रपटात मंटो एकदा तीन आपल्या तीन लघुत्तम कथा वाचून दाखवताना दिसते. या तीन कथा येथे अनुवादित करण्याचा प्रयत्न करतोय :</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<h4 style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">
1. तक्रार</span></h4>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">काय मित्रा, काळाबाजाराच्या दरात दिलेस</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">पण इतके रद्दी पेट्रोल दिलेस</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">एक दुकानही जळू नाही शकले.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<h4 style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">
2. आरामाची गरज</span></h4>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">‘मेला नाही- पहा, अजून जीवंत आहे’</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">‘असू देत यार - मी एकदम थकलोय’</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<h4 style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">
3. सॉरी</span></h4>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">सुरी पोट फाडत </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">बेंबीच्या खाली पोचली.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">विजार सुटून पडली.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">सुरी चालवणाऱ्याच्या तोंडातून </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">अचानक क्षमायाचनेच्या स्वरात शब्द आले -</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">‘च-च-च-च, मिश्टेक !’</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">ही नोंद लिहिता लिहिता लक्षात आले की काही वर्षांपूर्वी आकार पटेल यांनी अनुवादित आणि संपादित केलेल्या <i><span style="font-size: x-small;">why I write and other essays</span></i> या मंटोच्या निबंधस्वरूप लेखन संकलनातील लिहिण्याबद्दलच्या निबंधाची मी नोंद करून ठेवली होती. त्यातील निवडक भाग खाली देत आहे. स्वत: मंटोने त्यात आपल्या कथालेखनाबद्दल म्हटले आहे - </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">“...मी माझ्या खोलीत सोफ्यावर कागदांचा गठ्ठा घेऊन बसतो आणि माझे पेन लिहिते करतो. माझ्या मुली यावेळी त्याच खोलीत खेळत असतात. त्यांच्याशीही गप्पा सुरू असतात. कधी कधी त्यांची भांडणेही सोडवतो. इतक्यात कोणीतरी अतिथी येतो. तेव्हा त्याचा पाहुणचार करण्यासाठी मी यजमान होतो. गप्पा-टप्पा होतात. पण हे सगळे सुरू असतानाच, माझे लिहिणेही सुरूच असते...’’</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">“.<i>..मी प्रयत्न करतो गोष्टी लिहिण्याचा. बैठक मारतो. एका मागोमाग एक सिगरेट पेटवत राहतो. पण काहीच येत नाही.</i></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">मी थकतो आणि पडून राहतो निपचित, एखाद्या काम करून शीणलेल्या स्त्रिसारखा, न लिहिलेल्या गोष्टींच्या थकव्यामुळे पार कोलमडून. मग मी उठतो आणि इतर कामांकडे लक्ष वळवतो. चिमण्यांना दाणे घालतो, मुलींसोबत खेळत बसतो. त्यांच्या घरभर विखुरलेल्या इवल्या इवल्या चपला शोधतो, जमवून एकत्र ठेवतो.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">माझ्या खिशात पडलेली गोष्ट मात्र कशीच डोक्यापर्यंत येत नाही. ...’’ </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">“...आणि ज्यावेळी मी सगळ्या कल्पनांकडून पराजित होऊन पडलेला असतो त्यावेळी माझी पत्नी, जी आमचे सर्व खर्च चालवते, ती मला दाटावते :</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">आता कृपया विचार करणे बंद करा आणि लिहिणे सुरू करा.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">मग मी फाऊंटन पेन उचलतो आणि सहज काही ओळी बिरकवतो. माझा मेंदू अजून रिकामीच असतो - पण माझा खिसा भरलेला.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">आणि बघता बघता जादू झाल्यागत एक परिपूर्ण गोष्ट अवतरते.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;">हे पाहता, मी लेखकापेक्षा खिसेकापू आहे, असे दिसते. जो स्वत:चा खिसा कापून जे हाती येईल ते तुम्हाला देतो....’’</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJsfanLLDRXfoVDJojzjdogfIU9cl7TKXTpUNZDPg8trzfWzK5P1wE2PYrbUl-LdM0RLP3SAisSI-6oGgbWA44uMcVZ-DBR0VH5Tf4SZ9CTboxkVBCeUpfVPp12lO7XpSTy0ZvSoMKbjQ/s1600/Saadat_Hasan_Manto_photograph.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="277" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJsfanLLDRXfoVDJojzjdogfIU9cl7TKXTpUNZDPg8trzfWzK5P1wE2PYrbUl-LdM0RLP3SAisSI-6oGgbWA44uMcVZ-DBR0VH5Tf4SZ9CTboxkVBCeUpfVPp12lO7XpSTy0ZvSoMKbjQ/s320/Saadat_Hasan_Manto_photograph.jpg" width="246" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: small;">सदाहत हसन मंटो (विकिपेडियावरून )</span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;"></span><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-72392305039860715532018-01-08T08:31:00.001+05:302018-01-09T06:49:54.636+05:30पुस्तकांच्या गावी जावे, एक तरी पुस्तक अनुभवावे<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<h2>
</h2>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">भिलार येथे ‘पुस्तकांचे गांव’ साकारले आहे (व हा भारतातला अशा प्रकारचा पहिलाच उपक्रम आहे) हे ऐकल्यावर ही संकल्पना अनुभवण्याची उत्सुकता होती. या उत्सुकतेपोटी गोव्यातून सुमारे 800 कि.मी. (जाते येते) अंतराचा प्रवास नुकताच केला. </span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">या उपक्रमाबाबत माहिती शेअर करावी या हेतूने ही नोंद करीत आहे. अर्थात ही माहिती 'सर्व माहिती' नव्हे. इथे जर काही मते वगैरे आढळली तर ती माझी वैयक्तिक आहेत.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">‘शासनाचा पुढाकार आणि गावकर्यांचा सहभाग’ असा हा उपक्रम आहे. वाचन चळवळ वाढावी, वाचनाची आवड पूर्ण व्हावी, मराठी भाषेतील नवे - जुने लेखक .. यांच्या फुललेल्या बहारदार विश्वात ‘वाचन आनंद’ घ्वावा यासाठी हा प्रकल्प आहे, असे या प्रकल्पाबाबतचे छापिल पत्रक वाचताना कळते. हा प्रकल्प महाराष्ट्र्र शासनाकडून सुरु करण्यात आला आहे. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">साताराहून वाई मार्गे महाबळेश्वरला जाणार्या रस्त्यावर भोसे या जंक्शनपासून सुमारे एक किलोमीटर आत हा गाव आहे. सर्वांच्या परिचयाच्या पांचगणीपासून पाच किलोमीटर. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">पुस्तकांचे गाव म्हणजे काय असा मनात प्रश्न होता. त्याचे मला तिथे गेल्यावर सापडलेले उत्तर असे - तिथे जायचे. पुस्तकांच्या गावात जे विभाग पाडले आहेत, त्यात आपला जो विषय आवडता आहे किंवा ज्या विषयावर आपल्याला वाचायला आवडते तो विषय निवडायचा. मग त्या विषयावर पुस्तके ठेवली आहेत त्या ठिकाणी जायचे व वाचत बसायचे.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">प्रत्येक ठिकाणी एक विषय/प्रकार याप्रमाणे 25 वेगवेगळ्या ठिकाणी वेगवेगळे विषय करून मराठी पुस्तके मांडली आहेत. हॉटेल-रिसॉर्ट, मंदिरे आणि घरांना या मांडणीसाठी निवडले आहे. प्रकल्पासाठी 25 जागांवर लावलेल्या प्रमाणपत्रानुसार प्रत्येकाकडून स्वेच्छेने प्रकल्पासाठी जागा उपलब्ध करून देण्यात आली आहे. म्हणजे गावकर्यांनी जागा उपलब्ध करायची आणि तेथे संबंधित साधनसुविधा म्हणजे पुस्तके, कपाट, पुस्तकांचा स्टँड वगैरे सरकारचे, अशी व्यवस्था, असे समजले.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">पुस्तकांच्या गावात कार्यालयीन वगैरे वेळ नाही. आपल्याला कुणाच्या घरी जावेसे वाटले तर आपण जे वेळेचे तारतम्य बाळगून जाऊ ते बाळगून जावे इतकीच अपेक्षा आहे, असे एकाने मी वेळेबाबत विचारल्यावर सांगितले. मला ते पटले.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">कथा, कविता, कादंबरी, ललित गद्य, इतिहास, विज्ञान, क्रीडा, शिवाय बालसाहित्य, संतसाहित्य, स्त्रीसाहित्य, पर्यावरण, लोकसाहित्य, चरित्रे-आत्मचरित्रे अशी विभागणी आहे, त्याचबरोबर नियतकालिके, शिवाजी महाराज व शिवकालीन इतिहास, महाराष्ट्र प्रदेश-भाषा-संस्कृती या विभागांनीही त्यांच्या नावांवरून लक्ष वेधले. </span><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">या सर्व विभागांबरोबरच काही ठिकाणी मराठी लेखकांची माहिती देणार्या फलकांची प्रदर्शने ठेवली आहेत.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">यापैकी बहुतेक विभागांच्या धावत्या असतील पण भेटी घेतल्या. </span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_UURYGmE81XduAr9RNXU86sXhe767QZSUHltDg7HC9JR5N10nyvmeBifmKiscnrNNPqMtC2LKG32KF9a6LuOZGxMmJCO6KMxg6upVMhoNABqwtNaV-9zg8ka_kmaPuiVet74auobzFWM/s1600/IMG-0126.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_UURYGmE81XduAr9RNXU86sXhe767QZSUHltDg7HC9JR5N10nyvmeBifmKiscnrNNPqMtC2LKG32KF9a6LuOZGxMmJCO6KMxg6upVMhoNABqwtNaV-9zg8ka_kmaPuiVet74auobzFWM/s320/IMG-0126.JPG" width="240" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">पुस्तकांच्या गावात फिरता फिरता </span><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>‘परिवर्तन चळवळ’ </b></span><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">हा फलक पाहिला आणि थांबलो. या विभागात काय पुस्तके असू शकतील ही उत्सुकता वाढली. नंतर पाहिले महाराष्ट्रातील समाजसुधारणांचा व समाजसुधारकांचा इतिहास यावरील पुस्तके येथे ठेवलेली आहेत. वैचारिक वाङ्मयातील माझ्या आवडीमुळे असेल बराच वेळ बसून पुस्तके पाहिली. नव्या सुधारांच्या आणि प्रज्ञावादी वाटा दाखवणार्या सुधारकांची एक मोठी फळीच महाराष्ट्रात निर्माण झालेली होती. एकूण देशाच्या उत्थानासाठी त्यांचे योगदान आहे. अशांचे वाङ्मय येथे मांडून ठेवले आहे. यात बाबासाहेब आंबेडकर, आगरकर, र. धो. कर्वे, विठ्ठल रामजी शिंदे, शाहू महाराज, विनोबा आदींनी निर्माण केलेले वाङ्मय व त्यांच्यासंबंधीचे वाङ्मय अशी </span><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">पुस्तके होती. शिवाय भारताचे संविधान (मराठी प्रत) या ‘परिवर्तन’ विभागात ठेवलेले आहे, त्यानेही लक्ष वेधले. त्याशिवाय कर्मवीर भाऊराव पाटील, सावित्रीबाई फुले यांची चरित्रे.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"> परिवर्तन म्हणजे नेमके काय असा प्रश्न होतोच. शोधता शोधता या विभागात एक पुस्तक सापडले-‘परिवर्तन विचार : चिंतन आणि चिकित्सा’. लोकवाङ्मय गृहाने ते प्रकाशित केले आहे. वसंत पळशीकर यांनी लिहिलेल्या निवडक लेखांचा हा संग्रह आहे. गांधी, फुले-आंबेडकर यांचे विचार, मार्क्सवाद, समाजवाद यांचा वेध घेणारी लेखनाची मांडणी पुस्तक चाळताना लक्षात आली.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">विषयाशी संबंधित अनेक पुस्तके होती. परिवर्तन आणि सुधारणांची गोष्ट सांगता सांगता नवी वाट शोधण्याची प्रेरणा देणारा असा हा विभाग वाटला. कधीतरी निवांत येऊन ही सगळी पुस्तके वाचायला हवीत असे वाटले. ते कधी जमतय बघू. पण तूर्त कितीतरी मोठमोठ्या विचारवंत्याच्या सानिध्याचे समाधान लाभले. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">एकदा गावात पोचला की चालत सर्व ठिकाणी फिरणे शक्य आहे. स्वत:चे वाहन असेल तर सोयीचे होऊ शकते. (बाकी येथे ऑटो वगैरे प्रकार दिसला नाही.) दीड ते दोन-अडीच कि. मी. अंतराच्या पट्ट्यात रस्त्याच्या दोन्ही बाजूंनी हा पुस्तक रहिवास आहेत. या सर्व ठिकांणांकडे घेऊन जायला रस्त्याच्या बाजूला वाटाडे फलक उभे आहेत. शिवाय ‘कृषीकांचन’ नावाच्या इमारतीत प्रकल्पाचे कार्यालय आहे. तेथून अधिक माहिती मिळू शकते. महाराष्ट्र शासनाच्या राज्य मराठी विकास संस्थेतर्फे चालवला जातो. या संस्थेची प्रकाशनेही या कार्यालयात सवलतीत उपलब्ध आहे. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">ज्या विषयावरची/प्रकारातली पुस्तके वाचायची आहेत त्या विषयाच्या/प्रकाराच्या ठिकाणी जाऊन हवे ते पुस्तक कपाटातून घेऊन कितीही वेळ वाचत बसू शकता, असे सांगण्यात आले. काही ठिकाणी राहण्याची सोय माफक मोबदल्यात होऊ शकते. शिवाय घरगुती, आत्मीयतेचे, चवदार जेवण उपलब्ध होऊ शकते. आणि याला थंड हवेशीर, मस्त व्ह्यू पॉइंट्स आणि स्ट्रॉबेरीच्या मळ्यांची पार्श्वभूमी. प्रस्तुत लेखक याच गावात एका घरात निवासाला राहिला होता. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">प्रत्येक ठिकाणी वाचण्याची बर्यापैकी व्यवस्था केली आहे. काही ठिकाणी व्हरांड्यात, गॅलरीत, खुल्या जागेत छत्रीखाली बसर्याची सोय आहे. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">mind developes on the subject it dwells असे कुठेतरी वाचले होते. पुस्तकाच्या गावात फिरताना मेंदूत अनेक कल्पना - विचार येत होते. अर्थात या माझ्या वैयक्तिक कल्पना - विचार आहेत. </span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">अनेकदा वाटते की पुस्तकांचा एखादा मॉल किंवा सुपर मार्केट असावे. ‘पुस्तकांच्या गावात’ आल्यावर त्याची पुन्हा आठवण झाली. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">मदुराईला भव्य मीनाक्षी मंदिरात गेलो होतो तेव्हा मंदिरात वेगवेगळ्या दिशांच्या दरवाजांकडे भाविकांची वाहतून विनामूल्य करणार्या बॅटरीवरच्या रीक्षा सतत प्रदशिक्षा घालताना पाहिल्या होत्या. प्रस्तूत लेखक एका ठिकाणी जाताना सामान ठेऊन चुकून दुसर्या दरवाजातून बाहेर आल्याने या रीक्षेमुळे सोय झाली होती. या गावातही (वाचकांच्या सोयीसाठी ) एक दोन अशा ऑटो असाव्यात असे वाटले. </span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">पुस्तकांचे कलेक्शन हा प्रकल्पाचा प्राण. येथील कलेक्शन हे नेहमी ताजे आणि अद्ययावत आणि त्याचबरोबर आटोपशीर राहायला हवे. त्यामुळे निदान प्रत्येक विभागातल्या काही टक्के संग्रहाची छाननी नियमित काळाने झाली पाहिजे. म्हणजे दरवर्षी एखाद्याने येथे येऊन आठवडाभराच्या वेळेचे गुंतवणूक करावी असे ठरवले तर त्याला दरवेळी काहीतरी नवीन घेऊन जाता यायला हवे. अर्थात ही झाली वैयक्तित मते-टिप्पण्या. येत्या काळात यापेक्षाही अधिक चांगले येथे होऊ शकते.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">हा प्रकल्प काही महिन्यांपूर्वी सुरू झाल्यापासून बर्यापैकी आकार घेत आहे असे दिसते. कविता अभिवाचन, साहित्यिक परिसंवाद असे कार्यक्रम येथे होत आहेत. असाच एक ‘कवितेचे गाणे होताना’ हा डॉ. सलील कुलकर्णी यांचा कार्यक्रम प्रस्तूत लेखकाला ऐकता-पाहता आला.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">पण हे पुस्तकांचे गाव वेळेच्या मर्यादेमुळे (दोन दिवस) पाहता आले तसे अनुभवता आले नाही. ‘एक तरी पुस्तक अनुभवावे’ अशा उद्दिष्टाने येथे आल्यास येथील भेट सार्थ करता येईल आणि साजरीही करता येईल, असे वाटले.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>भिलार येथे फोटो घेतले होते त्यातले काही येथे देत आहे -</b></span><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMFqwShY_L-GO3Q3H9Kc64_h0q4SrxSdwrL1KSL0_yN0sxVYr7TALZQtGZE2a9hBfhQur_hJZZZW8F1UtuN0ANuFibNHqXJtM1ARMbFWBmr-7oS26GdI-rfYRcc_iPrqoNYeoymJaiXF4/s1600/IMG-0124.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMFqwShY_L-GO3Q3H9Kc64_h0q4SrxSdwrL1KSL0_yN0sxVYr7TALZQtGZE2a9hBfhQur_hJZZZW8F1UtuN0ANuFibNHqXJtM1ARMbFWBmr-7oS26GdI-rfYRcc_iPrqoNYeoymJaiXF4/s400/IMG-0124.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>वाटाडे </b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyZ_aqniuVKSNhD7tEGNKojJtRizBqZ2yNo9h6owKWdc_8umTMcQmMWrJropaWPYdKg_K84NEoKmDKnfBE4Ruojd9RiMfHYquz3k_-DTuJXto3pPoF658VplMt4jq1i-4eGazYk9UsFGQ/s1600/IMG-0134.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyZ_aqniuVKSNhD7tEGNKojJtRizBqZ2yNo9h6owKWdc_8umTMcQmMWrJropaWPYdKg_K84NEoKmDKnfBE4Ruojd9RiMfHYquz3k_-DTuJXto3pPoF658VplMt4jq1i-4eGazYk9UsFGQ/s400/IMG-0134.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>वाचनासाठी "सेटिंग " - १ </b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKYsusWbkgn9WB7vnAl7u3M095YEf0O7O1_7oVtnkpl6RQB4f1SGJj24Nl2EcxmFftTr24Gy8idL8IAQEnza46v3PIEaQhyphenhyphenU0YzwMlH_E2xybHTOqVzsD4a9HdPjrvqWSrFVU5rg6t6Q8/s1600/unnamed+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKYsusWbkgn9WB7vnAl7u3M095YEf0O7O1_7oVtnkpl6RQB4f1SGJj24Nl2EcxmFftTr24Gy8idL8IAQEnza46v3PIEaQhyphenhyphenU0YzwMlH_E2xybHTOqVzsD4a9HdPjrvqWSrFVU5rg6t6Q8/s320/unnamed+%25281%2529.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>वाचनासाठी 'सेटिंग" - २ </b><br />
<br />
<br /></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFsKtMDMVymXy9hhuqaVoGmdpOW54rIv-P7GaW7SHYlPnnoKvstl10rVdcKN2dfi3CyS199hHyxqLuteggeYvjERrQFvGqOHzZ7-bNa2yLWR4k47BPN91GRrSEOiE9dKc_ZRK3DRiGxbs/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFsKtMDMVymXy9hhuqaVoGmdpOW54rIv-P7GaW7SHYlPnnoKvstl10rVdcKN2dfi3CyS199hHyxqLuteggeYvjERrQFvGqOHzZ7-bNa2yLWR4k47BPN91GRrSEOiE9dKc_ZRK3DRiGxbs/s320/unnamed.jpg" width="300" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>वाचनासाठी "सेटिंग " - ३</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqRJRXUZHMDZ5Md2oNvHDlU9cBg1t91HffswovBrywtCh0wVmqI6LxS-PVkCo86WDIvXqnviBniih0irW1WVXjITrFQ8lV6aVWB3Fns7Aivi4ZSUqx-R-yTsIj7LnfxaTQ-N41SH4AoXI/s1600/IMG-0133.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqRJRXUZHMDZ5Md2oNvHDlU9cBg1t91HffswovBrywtCh0wVmqI6LxS-PVkCo86WDIvXqnviBniih0irW1WVXjITrFQ8lV6aVWB3Fns7Aivi4ZSUqx-R-yTsIj7LnfxaTQ-N41SH4AoXI/s400/IMG-0133.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"परिवर्तनाची " भिंत </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEishQaOvXhoGuGJLS-A4AXKLBlZXR1zR8yLi-hrzwzPxVjwrrwGtWAwm8z2v7I88LPSXQRijeZC60QoUWi3Q0zapNuLEAJhec2kJUsDR58a_dDpClJh_DPb_qs6F_FOM042SX2fCwE_07k/s1600/IMG-0136.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEishQaOvXhoGuGJLS-A4AXKLBlZXR1zR8yLi-hrzwzPxVjwrrwGtWAwm8z2v7I88LPSXQRijeZC60QoUWi3Q0zapNuLEAJhec2kJUsDR58a_dDpClJh_DPb_qs6F_FOM042SX2fCwE_07k/s320/IMG-0136.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>"लोकसाहित्याचा " परिसर </b><br />
<b><br /></b>
<b><br /></b>
<b><br /></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcL7tRFOmiCHSRJNJD3vVR6A-c9yQ-SCzeLjQqkG1dk85y_UoXU3E-0umM8VP8E9oLecEAFKcI0DjFXQAaFMYY9dMWA1CHPx2k9_3OqJH81FvlmidlwIrxQDtDWDAuPq4MtHzX1r55rpc/s1600/IMG-0138+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="984" data-original-width="1600" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcL7tRFOmiCHSRJNJD3vVR6A-c9yQ-SCzeLjQqkG1dk85y_UoXU3E-0umM8VP8E9oLecEAFKcI0DjFXQAaFMYY9dMWA1CHPx2k9_3OqJH81FvlmidlwIrxQDtDWDAuPq4MtHzX1r55rpc/s400/IMG-0138+%25281%2529.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSK2YF143zS1ROZTnBC8-orTpSv2QTGXPH05_5nImztEOuqjseT72R0gpgqIBLE_qZaf2uzBamsxSS6C3-TEBGnWv67DhCqACWRjU4qqA8Ip8oGa215lj9GqsthzFbiWs8u6r75a1SiP4/s1600/IMG-0132.JPG" imageanchor="1"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSK2YF143zS1ROZTnBC8-orTpSv2QTGXPH05_5nImztEOuqjseT72R0gpgqIBLE_qZaf2uzBamsxSS6C3-TEBGnWv67DhCqACWRjU4qqA8Ip8oGa215lj9GqsthzFbiWs8u6r75a1SiP4/s320/IMG-0132.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>मांडणी - १</b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8HYds1h_Cjkt8Pzxrs2F_nYc_4tTenQD2uZbnm72dwN6Tsf8by-B4ej6o2q40XfwvnISb0E0SDOzPVB6vTqnLYEiAy-cqC4RwRNJMHJoN6G2GXXe-lc_4T0EyGOZF0pzl2EilD2J9VSg/s1600/IMG-0107.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8HYds1h_Cjkt8Pzxrs2F_nYc_4tTenQD2uZbnm72dwN6Tsf8by-B4ej6o2q40XfwvnISb0E0SDOzPVB6vTqnLYEiAy-cqC4RwRNJMHJoN6G2GXXe-lc_4T0EyGOZF0pzl2EilD2J9VSg/s400/IMG-0107.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>मांडणी -२</b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNwchm4jsUn3tN9s0nJSMgD4sRjdx1bEhbaMmN00nt_5VEgPmLzDPnkYvjI9-8vj6Su1lbjC0t0BC-1bX0POJO1MrFoODE7s4aiemmIcpC21d4W_S5KqCO0jya5yYYnGtULDoqkVpAzlM/s1600/IMG-0112.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNwchm4jsUn3tN9s0nJSMgD4sRjdx1bEhbaMmN00nt_5VEgPmLzDPnkYvjI9-8vj6Su1lbjC0t0BC-1bX0POJO1MrFoODE7s4aiemmIcpC21d4W_S5KqCO0jya5yYYnGtULDoqkVpAzlM/s320/IMG-0112.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>मांडणी - ३</b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_z8d38n4yR3C_zwMD-F2NTfJJMHTo3lh5pvtwbF6X5wmrW7DLZu44vflOv9K9jMuRjTVZuNjCyVHkHpC2m_qTuZ5QVVslYNpchAdirkhuWWysFpsneo2FgAYV9RRWMezZzDJCSvQ1K70/s1600/IMG-0119.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_z8d38n4yR3C_zwMD-F2NTfJJMHTo3lh5pvtwbF6X5wmrW7DLZu44vflOv9K9jMuRjTVZuNjCyVHkHpC2m_qTuZ5QVVslYNpchAdirkhuWWysFpsneo2FgAYV9RRWMezZzDJCSvQ1K70/s320/IMG-0119.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>लेखकांच्या गाठीभेटी (साहित्यिक प्रदर्शनातून )</b></td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh8PgWjeku-b3TYKsRfltoZQ5DyThbl3bEmDwLiuMsGWuk7BmOR2UxvJoxEHeCsA3gn6w8EtIivpA6CA4SstIqMkWNW3L4qI92XZ5YmjRs2rShV27q6SJJr6AT4uB1Oz5z6JQmd5yal3s/s1600/IMG-0121.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh8PgWjeku-b3TYKsRfltoZQ5DyThbl3bEmDwLiuMsGWuk7BmOR2UxvJoxEHeCsA3gn6w8EtIivpA6CA4SstIqMkWNW3L4qI92XZ5YmjRs2rShV27q6SJJr6AT4uB1Oz5z6JQmd5yal3s/s320/IMG-0121.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>लेखकांच्या गाठीभेटी (साहित्यिक प्रदर्शनातून )</b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGrgwpuiphFmRLQuDs2q2Ybq8yPGXHNXxG_ySwva7DHsMOQMHFG_tCHsaihgjOehHGYwlerhE-mlBg1il3E664nvSwXSWllVnr87_FDWv_wU0zmdv4gD5rtIhX6VYLgodYvA7qJmv1gX0/s1600/IMG-0117.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGrgwpuiphFmRLQuDs2q2Ybq8yPGXHNXxG_ySwva7DHsMOQMHFG_tCHsaihgjOehHGYwlerhE-mlBg1il3E664nvSwXSWllVnr87_FDWv_wU0zmdv4gD5rtIhX6VYLgodYvA7qJmv1gX0/s640/IMG-0117.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>एक ग्राफिटी </b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>परिशिष्ट : प्रकल्पातील विभाग</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>1. बालसाहित्य (दोन ठिकाणी)</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>2. कादंबरी</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>3. महाराष्ट्र प्रदेश,भाषा व संस्कृती</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>4. विज्ञान</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>5. नियतकालिके व साहित्यिक प्रदर्शनी</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>6. इतिहास</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>7. क्रीडा व विविध लोकप्रिय</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>8. दिवाळी अंक</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>9. चरित्रे व आत्मचरित्रे</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>10. वर्तमानपत्रे व साप्ताहिके</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>11. छत्रपती शिवाजी महाराज, शिवकालीन इतिहास</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>12. परिवर्तन चळवळ, समाजसुधारकांचा व सुधारणांचा इतिहास</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>13. कथा</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>14. स्त्री साहित्य</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>15. लोकसाहित्य</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>16. ललित गद्य व वैचारिक</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>17. भाषिक व साहित्यिक खेळ व साहित्यिक प्रदर्शनी</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>18. विनोदी</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>19. विविध लोकप्रिय व पुरस्कार विजेते</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>20.विविध कलांविषयक</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>21. निसर्ग, पर्यटन आणि पर्यावरण</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>22. संत साहित्य</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>23. साहित्यिक प्रदर्शन</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>24. कविता</b></span><br />
<div>
<br /></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><span id="goog_917923190"></span><span id="goog_917923191"></span><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><span id="goog_515565802"></span><span id="goog_515565803"></span><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: justify; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></div>
</div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-60626776298060189492017-07-07T20:53:00.003+05:302017-07-20T23:07:34.583+05:30‘सागरशाळा’ : एक दस्तऐवज <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
गुजरात राज्यातील कच्छ भागात अंजार, मुंद्रा, मांडवी तालुक्यांत नऊ ठिकाणी समुद्रकिनार्यावर मच्छीमार मुस्लिमांची वस्ती असते. ज्यांना वाघेर म्हणून ओळखले जाते. जून ते सप्टेंबर हे पावसाळी महिने ही माणसे आपापल्या गावांत असतात, अन्यथा यांचा रहिवास आणि प्रपंच सहकुटुंब समुद्रकिनारी.<br />
<br />
प्राथमिक शिक्षण सक्तीचे झाल्यावर या लोकांच्या मुलांसाठीही शाळा सुरू झाल्या. पण त्या होत्या त्यांच्या मूळ गावी, जिथे ही कुटुंबे केवळ चार महिने राहायची. म्हणजे या मुलांना शाळा नसल्यातच जमा.<br />
<br />
मुले किनार्यावर आली म्हणजे त्यांना मौज मस्ती करता येईल अशातला भाग नाही. पारिवारिक व्यवसायात त्यांना हातभार लावावा लागतो. रात्री माशांच्या होड्या आल्यावर मासे आणायला जाणे, आणलेले मासे निवडणे, सुकवण्यासाठीचे मासे सुकत घालणे यात मुलांना सहभागी व्हावे लागते. पुन्हा ही कुटुंबे जणू आश्रितासारखीच. सावकाराकडून वेळोवेळी घेतलेल्या कर्जामुळे मासे त्याच सावकाराला विकण्याची सक्तीची बांधिलकी त्यांना जपावी लागते.<br />
<br />
अशा या वातावरणात एके दिवशी काहीतरी विधायक काम करण्याच्या प्रेरणेने झपाटलेला, साने गुरुजींच्या विचारांच्या संस्कारातला एक गोमंतकीय तरुण तिथे पोचतो. गुजरात भूकंपानंतर तेथे युसूफ मेहरअली संस्थेतर्फे चाललेले पुनर्वसनाचे काम पाहण्याची त्याची इच्छा असते. त्यासाठी तो गुजरातमध्ये थांबलेला. त्यावेळी एकदा बावडीबंदर येथे रुग्णवाहिका सेवेसोबत जाण्याचा त्याला योग येतो. तिथे पहिल्यांदा त्याच्या नजरेस हे विदारक वास्तव येते. कच्छच्या किनार्यावर रणरणत्या उन्हात करपून जात असलेले बालपण आणि प्रत्येक लाटेबरोबर वाहून जात असलेले मच्छीमारांच्या मुलांचे भवितव्य. मच्छीमारांनाही आपल्या मुलांच्या शिक्षणाची फारशी चिंता नव्हती. जिथे अधांतरी जगतानाच गटांगळ्या खाव्या लागत आहेत तिथे शिक्षणासाठी धडपड करणार तरी कोण ? पण त्या तरुणाच्या मनात इरादा पक्का होतो. या मुलांसाठी काहितरी करायला हवे. पण समोर समस्यांचा आणि अडथळ्यांचा मोठा समुद्र असतो.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNe-De9oohHh_43BXik2W3HnQdVF51wQHMdqpfOINJ4eDOXwNoS12THxUIBcojYyIz0zAT3X1xKZ60Z73xTP2tlNlq4HF0NbsSAOuWaZ4mhBU-1WkC4xd6F8mz0GrDoHSdHm8S7Tw1Nno/s1600/sagarshala.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1028" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNe-De9oohHh_43BXik2W3HnQdVF51wQHMdqpfOINJ4eDOXwNoS12THxUIBcojYyIz0zAT3X1xKZ60Z73xTP2tlNlq4HF0NbsSAOuWaZ4mhBU-1WkC4xd6F8mz0GrDoHSdHm8S7Tw1Nno/s400/sagarshala.jpg" width="256" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: right;">पुस्तकाचे मुखपृष्ठ </td></tr>
</tbody></table>
पण त्यातून तो वाट काढतो आणि सुरू होतात ‘सागरशाळा’<br />
<br />
सेवाभावी संस्थांकडून अथक प्रयत्नांनी जेमतेम निधी उभा होतो. महिना सहाशें रुपये मानधनावर शिकविण्यासाठी नववी पास मच्छीमार समाजातील एका मुलाला तयार केले जाते. शाळेत मुले येतील म्हणून वाट बघत बसण्यापेक्षा शिक्षण घेऊन मुलांपर्यंत जावे असा विचार ‘सागरशाळां’मागे होता.<br />
<br />
पहिली ‘सागरशाळा’ सुरू झाली ती भूकंपग्रस्तांसाठी आणलेल्या व शिल्लक राहिलेल्या एका तंबूत. फळाही नव्हता. शेवटी तिथल्या पाण्याच्या टाकीला फळा बनविण्यात आले व मुले अक्षरे गिरवू लागली. पुस्तकात उल्लेख आला आहे त्याप्रमाणे एकदा तर वर्ग उभारताना लागणारी गोणपाटे गोळा करतानाही नाकीनऊ आले.<br />
<br />
‘सागरशाळा’ सुरू झाली. पण एका शाळेने भागणारे नव्हते. मात्र अनेक शाळांसाठी टीम उभारणेही सोपे नव्हते. दळणवळणाची साधने फार कमी, मानधनही जेमतेम, पण सातत्यपूर्ण आणि समर्पित प्रयत्नांतून टीम उभी राहिली.<br />
<br />
दुसरे म्हणजे, मुलांना शाळेसाठी बोलवायला जावे तर ‘आमचे काम काय तुम्ही करून देणार’ असे पालकांचे सवाल अंगावर यायचे. त्यामुळे शाळेच्या वेळा या ‘भरती ओहोटी’वर अवलंबून असत.<br />
<br />
पण मुलांना नुसते शिकवून भागणारे नव्हते. त्यांचे भवितव्य त्यातून घडायला हवे. तसे असेल तर त्यांच्या शिकण्याला ‘कागदोपत्री’ मान्यता हवी. त्यासाठी अनेक ‘अस्मानी सुलतानी’ संकटांशी सामना करावा लागला. मुलांच्या हजेरीस मान्यता देण्यापासून ते त्यांना परीक्षेसाठी मान्यता मिळवण्यासाठी या तरुणाला ‘गांधीगिरी’चेही प्रयोग करावे लागले. अनेक मुलांकडे जन्मदाखलेच नव्हते. ते करण्याची आवश्यकताच या लोकांना वाटत नव्हती. शेवटी कायद्याचा आधार घेत या तरुणानेच मुलांना ‘जन्म’ दिला. आता त्यांच्या शिक्षणाला कायदेशीर दर्जा प्राप्त झाला होता.<br />
<br />
या शाळांत केवळ अक्षरे शिकवून साक्षर करण्याचे काम या शिक्षकाने केले नाही. भारतीय संविधानाला अभिप्रेत असलेले संस्कारी नागरिक घडविण्याच्या प्रक्रियेच्या या शाळा भाग बनल्या. खोलवर रुतलेल्या रुढींतून सुटका करण्याबरोबरच, भेदाभेट मिटवून धर्म समभावाचा, अंधश्रद्धा - व्यसन निर्मुलनाचा कार्यक्रमही हाती घेण्यात आला. त्यासाठी प्रयोग झाले.<br />
<br />
एकदा तर, मुलांना भूत - पिशाच्च काही नसते हे पटवून देण्यासाठी या शिक्षकाने आपल्या अन्य सहकार्यांसोबत थेट स्मशानात भोजनाचा कार्यक्रम केला. त्याचबरोबर धर्मनिरपेक्षतेचे धडे देताना नास्तिकतावाद कुणावरही लादला जाणार नाही याकडेही कटाक्षाने लक्ष दिले.<br />
<br />
अशा या सागरशाळा घडवणारा शिक्षक म्हणजे देवेंद्र कांदोळकर.<br />
<br />
देवेंद्र कांदोळकर हे गोव्यात एका हायस्कूलात शिक्षक होते. अठरा वर्षे अध्यापनानंतर त्यांनी स्वेच्छानिवृत्ती घेऊन समाजकार्य करण्याचा निर्णय घेतलला. नोकरीची अजून १४ वर्षे शिल्लक होती. अनेकांनी त्यांना मुर्खात काढले. काहींनी त्यांना काही वर्षे बिनपगारी रजा घ्या, म्हणजे हवे तर पुन्हा नोकरीत येता येईल, असा सल्ला दिला. पण ते म्हणतात - ‘नोकरी व पैसा यांचा आणखी मोह होऊ नये म्हणून ते दोर स्वत:च्या हातांनी कापून मी बाहेर पडलो.’<br />
<br />
अशातचच पुण्याला ग. प्र. प्रधान यांना भेटायला गेल्यावेळी ते त्यांना आपल्या निवृत्तीविषयी सांगतात. प्रधान सरांच्या सल्ल्यानुसार आपल्या कार्याची दिशा ठरवण्याअगोदर देशात चाललेली समाजकार्ये समजून घेण्याचे ते ठरवतात. त्यानुसार तेे पोचतात गुजरातला. राजकोट येथे. गांधीविचारांतून चाललेले तिथले काम पाहिल्यावर सहज त्यांच्या मनात येते कच्छच्या युसूफ मेहर अली केंद्राचे काम बघून यावे. येथूनच त्यांच्याकडून ‘सागरशाळा’ घडवली जाणार होती.<br />
<br />
त्यांच्या या प्रयोगाचे वर्णन त्यांच्या सागरशाळा या पुस्तकात आले आहे. सागरशाळा उभारणीची गोष्ट सांगतानाच कांदोळकर यांनी या पुस्तकात अनेक उपक्रमांची माहिती दिली आहे. गुटखा निर्मुलनासाठी, शिक्षणापासून वंचित स्त्रियांच्या साक्षरता वर्गांविषयी, जाती-धर्म-लिंगभेद नष्ट करण्यासाठीच्या प्रयोगांबाबतही पुस्तकात स्वतंत्रपणे लिहिले आहे.<br />
<br />
एखादे कार्य शून्यातून कसे उभे करता येऊ शकते, याची प्रेरणा देणारा सामाजिक कार्याचा एक दस्तऐवज असे त्यांच्या पुस्तकाबद्दल म्हणता येईल.<br />
<br />
<i><br /></i>
<br />
<h4 style="text-align: left;">
<i>परिशिष्ट : </i></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<i>पुस्तकाचा ब्लर्ब</i></h4>
<i>गुजरातमध्ये भीषण भूकंप झाला. कच्छ जिल्हा उद्ध्वस्त झाला. मुंद्रा तालुक्यात भद्रेश्वर हे युसुफ मेहेरअलीचं जन्मगाव. भद्रेश्वरहून सात-आठ किलोमीटर दूर या किनार्यावर सप्टेंबर ते मे असे आठ - नऊ महिने मासेमार मुस्लीम वस्ती राहते. या वस्तीला पाणी, वीज शिक्षण, रस्ते आरोग्य कसलीही सोय नाही. या वस्तीवरचे तरुण गलबतांवर मासे पकडण्यासाठी जातात आणि किनार्यावर वृद्धापासून चार-पाच वर्षांच्या बालकापर्यंत सर्वजण पकडून आणलेली मासळी निवडण्याचे , वर्गवारी करण्याचे काम करतात. देवेंद्र कांदोळकर गोव्याच्या शाळेतला आदर्श शिक्षक. राष्ट्र सेवा दलाचा काार्यकर्ता. भूकंपानंतर कच्छला गेला आणि तिथंच राहिला. त्याच्यातला शिक्षक बेचैन झाला. झोपडीझोपडीत जाऊन पाहणी केली. त्याने सेवा दलाला प्राथमिक मदतीसाठी गळ घातली. गुजरात भूकंपनिधीतून प्राथमिक मदत मिळाली. सेवा दलाची शक्तीही बेताचीच पण कार्यकर्त्यांनी कंबर कसली होती. डॉ. जी. जी. पारीख पुनर्वसनासाठी जीव पाखडून प्रकल्प मिळवत ‘तेरे देस होम्स’चे प्रतिनिधी अटलबिहारी शर्मांनी युसुफ मेहेरअली सेंटरचा मदतीचा प्रस्ताव मंजूर केला. मुंद्रा, अंजार व मांडवी या तीन तालुक्यांत अकरा शाळा चालतात. शाळेत गुजरात राज्य पाठ्यपुस्तक मंडळाच्या पुस्तकांवरून शिकवलं जातं. हे सर्व करताना आशा-निराशेचे खेळ चालू होते. आता पालकांना शिक्षणाचं महत्त्व कळू लागलं. ज्या तर्हेने सर्व कामाला समाजमानसात हळूहळू मान्यता मिळते आहे, त्यावरून विश्वास वाटतो की या सर्व परिवर्तनाच्या पाऊलखुणा आहेत.</i><br />
<i><b><br /></b></i>
<i><b>-सुधाताई वर्दे</b></i><br />
<i>राष्ट्र सेवा दलाच्या माजी अध्यक्ष</i><br />
<i><br /></i>
<i>(‘सागरशाळा’ पुस्तकाच्या पहिल्या आवृतीवरील ब्लर्ब : </i><br />
<i>प्रकाशक- गोमंतक मराठी अकादमी, पणजी-गोवा; मार्च २००९)</i><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-3271393290522155332017-07-07T20:44:00.000+05:302017-07-07T20:48:33.331+05:30‘जीवन उत्कटपणे जगता आले पाहिजे. जीवनात काही मूल्ये-मुद्दे हवेत व त्यांच्याशी एकनिष्ठ राहायला हवे. नुसती प्रतिभा नको, निष्ठाही हवी’ : ज्ञानपीठ रवींद्र केळेकरांशी एक संवाद<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqnUtpkADWfKLRjTJdyrOYSKjAB0Z9mVktZJLovrdGs5wuBEUBihPuSdkAG5cYOM61F4KTwZyIs-nzplVPFewxjPFBiaNClGw5KxhRytM8l8Vwj23S3a8Rd7re7JX2jnOPtvnjRYkWUmQ/s1600/RavindraKeleka+photo+r6_4_08%255B1%255D.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="381" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqnUtpkADWfKLRjTJdyrOYSKjAB0Z9mVktZJLovrdGs5wuBEUBihPuSdkAG5cYOM61F4KTwZyIs-nzplVPFewxjPFBiaNClGw5KxhRytM8l8Vwj23S3a8Rd7re7JX2jnOPtvnjRYkWUmQ/s400/RavindraKeleka+photo+r6_4_08%255B1%255D.jpg" width="253" /></a></div>
<i>कोकणी ‘अक्षर’ सिद्ध करण्यासाठी समर्पितपणे कृतीशील राहिलेल्या पद्मभूषण रवींद्र केळेकर यांना ज्ञानपीठ पुरस्कार जाहीर झाला. वयाच्या 83व्या वर्षी व्रतस्थपणे कार्य करत असलेल्या रवींद्र केळेकरांना पहिला कोंकणी साहित्य अकादमीचा पुरस्कार, फेलोशीप मिळाली होती.</i><br />
<i><br /></i>
<i>पुरस्कार जाहीर झाला त्याच्या दुसर्या दिवशी सकाळी केळेकर प्रियोळच्या आपल्या घरात कुतुहलाने वर्तमानपत्रे चाळत होते. चेहर्यावर मात्र तेच स्थितप्रज्ञ भाव... एव्हाना चाहत्यांची वर्दळ सुरू झाली होती. अधूनमधून राज्यातील व राज्याबाहेरील तमाम चाहत्यांचे अभिनंदनाचे फोन चालूच होते. ‘रवींद्रबाब तुम्ही आम्हाला व्यासपीठ दिले व आता ज्ञानपीठ...’-एकाची कॉमेंट.</i><br />
<i><br /></i>
<i>अशा या वातावरणात आमच्या मनमोकळ्या गप्पा सुरू झाल्या.</i><br />
<br />
<br />
<b>- पुरस्कार मिळाल्याचे समजले त्यावेळी पहिल्यांदा काय आठवणी जाग्या झाल्या ?</b><br />
- सर्वप्रथम वडलांची आठवण आली. त्यांची खूप इच्छा होती की मी लेखक वगैरे व्हावे. घरात पुस्तकांनी भरलेली कपाटे . मला खूप पुरस्कार मिळावेत. त्यांच्या इच्छा पूर्ण झाल्याचे समाधान वाटते. पत्नीची आठवण आली. ती आज असायला हवी होती.<br />
<b><br /></b>
<b>- हा कोंकणी भाषेला मिळालेला ज्ञानपीठ आहे. यात काही वेगळेपणा आहे का ?</b><br />
- नक्कीच ! जिला भाषा मानायला अनेकजण तयार नव्हते त्या कोंकणीला हा पुरस्कार लाभला आहे. कोंकणीने ही उंची गाठली त्याचा आनंद वाटतो. यात माझा हातभार लागला याचा अभिमान आहे.<br />
<br />
<b>- तुम्ही नेहमी ‘मी रायटर नव्हे फायटर’ असे म्हणता. ही फायटींग यशस्वी झाली का ?</b><br />
- नाही. जोपर्यंत मराठीवादी कोंकणीची जागा मान्य करीत नाहीत व कारवार, सुपा, हल्ल्याळ व सिंधुदुर्ग हे भाग गोव्याला जोडले जात नाहीत तोपर्यंत फायटिंग यशस्वी झाले असे मी म्हणणार नाही. कोणीतरी आता हे पुढे चालवायला हवे.<br />
<b><br /></b>
<b>- हे भाग गोव्यात यावेत, असे आपल्याला का वाटते ?</b><br />
- कारण हे सर्व कोकणी प्रदेशच आहेत. गोवा हा या प्रदेशाचा एक भाग आहे.<br />
<b><br /></b>
<b>- जीवनाविषयीचे भूलभूत तत्त्वज्ञान तुमच्या लेखनात मांडण्याचा तुम्ही प्रयत्न केलात. या विचारांमागील प्रेरणा कोणती होती ? ती साधना कशी होत गेली. ?</b><br />
- वर्ध्याला काकासाहेब कालेलकरांच्या आश्रमात राहिलो होतो. काकासाहेब - विनोबा यांचेच संस्कार आहेत हे सगळे.<br />
<br />
<b>- तुमची एक खासियत म्हणजे तुमची लेखनशैली. साधी सरळ भाषा, लहान वाक्यरचना हे तिचे विशेष. ही शैली कशी विकसित झाली. ?</b><br />
- अलंकारिकपणामला कधीच आवडला नाही. तुम्ही संवाद साधता त्याचप्रमाणे लिहिता आले पाहिजे, असे मी मानतो. मी तसाच प्रयत्न केला व तो सर्वांना भावला.<br />
<br />
<b>- कोंकणी चळवळीचे अनेक टप्पे तुम्ही पाहिले आहेत. सध्याच्या कोंकणी साहित्य चळवळीचे मूल्यमापन कसे कराल ?</b><br />
- सध्या केवळ साहित्यनिर्मिती होते आहे. चळवळ मागे पडू लागली आहे. कोंकणी साहित्यनिर्मिती ही चळवळीचा भाग होती. आमच्या पीढीतील तो अॅक्टीव्हिजम नव्या पीढीत कसा आला नाही याचा अनेकदा विचार करतो. दुसरे म्हणजे साहित्यनिर्मिती कोंकणी भाषेला पुढे नेण्यासाठी हवी, त्यात भर टाकण्यासाठी नव्हे. सध्या भर टाकण्याचे काम चालले आहे, हे पाहून खंत वाटते. वर्षाला 10-15 पुस्तके प्रकाशित झाली तरी चालतील पण ती दर्जेदार हवीत.<br />
<br />
<b>- कोंकणीत साहित्य अकादमी पुरस्कार लवकर मिळतात म्हणून काहीजण कोंकणीत लिहितात असे एक मत आहे.</b><br />
- असे लिहिणारे मराठीवादी कोंकणी लेखक असावेत.<br />
<br />
<b>-कोंकणीने इतकी वर्षे लढा देऊन यश मिळवले. आज अचानक कोंकणीत लीपिवाद निर्माण झाला आहे, याबद्दल तुम्हाला काय वाटते ?</b><br />
- कोंकणीची चळवळ नवा गोवा निर्माण करण्यासाठी होती. त्यात जसे मराठीला स्थान नाही तसेच रोमीलाही नाही. कोंकणी पोर्तुगालहून आलेली भाषा नाही. ती इथेच जन्मली आहे. दाल्गादनी कोंकणीची स्वत:ची लीपी आहे असे म्हटले. काहींनी त्यांच्या नावे रोमी अकादमी स्थापन केली. हे महात्मा गांधींच्या नावे बार उघडण्यासारखे आहे.<br />
<br />
<b>- नुकत्याच प्रकाशित झालेल्या तुमच्या ‘भाषिक संघर्षाचे समाजशास्त्र’ पुस्तकात तुम्ही कोंकणी-मराठी सहयोगाचा विचार मांडलात. मराठीला कधीच विरोध नव्हता असे म्हटलेे आहे.</b><br />
- मराठीला विरोध कधीच नव्हता. आमचा लढा कोंकणीला तिची हक्काची जागा मिळवून देण्यासाठी होता. पण मराठीवाद्यांनी कधी समजूनच घेतले नाही. बौद्धिक अहंकार होता तो त्यांचा. डोकी बंद करून घेतल्यानंतर काय कळणार ? आणि कोंकणी - मराठी सहयोगासाठी मराठीवाल्यांना त्यांच्या चुकांची जाणीव होणे आधी गरजेचे आहे. ‘भाषिक संघर्षाचे समाजशास्त्र’मध्ये त्यातबाबत आले आहे.<br />
<br />
<b>- तुम्ही काही काळ सक्रिय राजकारणात घालवलात. निवडणुकाही लढवल्या. अचानक राजकारणापासून दूर का झालात.</b><br />
- मी राजकारणात गेलो होतो तो तेव्हाचा आदर्शवाद पाहून. हळूहळू आदर्शवाद बाजूला पडत गेला व त्याची जागा आकड्यांच्या खेळाने घेतली. हे लक्षात आल्यानंतर मी त्यातून अंग काढून घेतले.<br />
<b><br /></b>
<b>- राजकारणाचे शुद्धीकरण कसे करता येईल ?</b><br />
- गोव्याच्या बाबतीत बोलायचे तर पहिल्यांदा जे ‘सिटींग’ आहेत त्या सर्व राजकारण्यांना घरी पाठवा. जनतेने सर्वसंमतीने अपक्ष उमेदवार निवडायचा. अशा अपक्षांचे सरकार बनवायचे.<br />
<b><br /></b>
<b>- प्रदीर्घ अशा स्वातंत्र्यचळवळीनंतर भारतात लोकशाहीप्रधान व्यवस्था अस्तित्वात आली. आज या लोकशाही व्यवस्थेला सगळे कंटाळल्याचे चित्र आहे. तुमचे नक्कीच याबाबत काहीतरी मत असेल.</b><br />
- आज लोकशाहीची विटंबना चालली आहे. धर्म, जाती एकत्र येण्यापेक्षा एकमेकांपासून दूर कशा जातील हे पाहिले जातेय. लोकशाहीचा कंटाळा आला असेल तर त्याला डेमोक्रेटिक विकल्पच शोधावा लागेल. आपल्याला लोकशाहीचा खरा अर्थच आपल्याला गवसलेला नाही. केवळ मेजॉरिटी रूल म्हणजे लोकशाही नव्हे.<br />
<br />
<b>-जातीयवाद व दहशतवाद ही दोन संकटे देशासमोर आहेत. त्यामागील कारणे काय असतील असे तुम्हाला वाटते ?</b><br />
- सध्याच्या लोकशाही व्यवस्थेचे व निवडणूक पद्धतीचे ते दोष आहेत. मेजॉरिटी, मायनॉरिटी या ज्या गोष्टी निर्माण झाल्या आहेत, त्यात प्रत्येकजण कुठल्यातरी असुरक्षिततेमुळे स्वत:चे उपद्रवमूल्य सिद्ध करू पाहतो आहे व त्यामुळे हे प्रश्न निर्माण झाले आहेत.<br />
<b><br /></b>
<b>- तुम्ही गांधीवादाचे अभ्यासक आहात. देशात आज गांधीवाद हरवत चाललाय का ?</b><br />
- गांधींचा केवळ वापर केला गेला त्यांच्या शिष्यांकडून. सरदार पटेल व जवाहरलाल नेहरू यांनी एक प्रॅगमेटीक पॉलिटिक्स सुरू केले. ज्यावेळी त्या दोघांनी भारताचे विभाजन स्वीकारले त्याचवेळी गांधीवाद फेल झाला.<br />
<b><br /></b>
<b>- सध्याच्या परिस्थितीत लेखकाची भूमिका काय असावी असे तुम्हाला वाटते ?</b><br />
- लेखकाचा वावर केवळ मनोरंजन करण्यापुरताच नको. ते काम विदुषकही करू शकतात. साहित्यिकांनी प्रबोधनासाठी व समाजात वाइटाविरूद्ध चीड निर्माण करण्यासाठी लिहिले पाहिजे.<br />
<b><br /></b>
<b>- मौलिक चिंतन कमी होत आहे. तुम्हीही तसे म्हटले होते. यामागील कारणे काय असावीत ?</b><br />
- जीवनाविषयी गंभीर नसाल तर चिंतन कसे घडेल. जीवन उत्कटपणे जगता आले पाहिजे. जीवनात काही मूल्ये-मुद्दे हवेत व त्यांच्याशी एकनिष्ठ राहायला हवे. नुसती प्रतिभा नको, निष्ठाही हवी !<br />
<b><br /></b>
<b>- कोंकणी भाषेचे माध्यम स्वीकारल्यामुळे लेखक म्हणून कधी मर्यादा जाणवल्या का ? काही गमवावे लागले असे वाटते का ?</b><br />
- मी प्रसिद्धीच्या मागे लागलो नव्हतो. गुजराती, हिंदी, मराठी या भाषाही मला चांगल्या येतात. त्यातही मी नाव कमाऊ शकलो असतो. पण ‘माझी भाषा मागे का ?’ हा विचार नेहमी मनात यायचा. मी माझ्या भाषेला पुढे नेण्यासाठी वावरलो आहे. मी त्यासाठी काहीच गमावलेले नाही.<br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>(नवप्रभा:30नोव्हेंबर2008)</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><u><br /></u></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><u>पुरवणी संदर्भ : रवींद्र केळेकर यांच्यावर एक माहितीपट <a href="https://www.youtube.com/watch?v=HyygQwRZU68" target="_blank">youtube वर </a> आहे. </u></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-60416318912642239002017-07-07T20:29:00.001+05:302017-07-10T20:13:22.877+05:30अनुभूतीची शब्दचित्रे : झेन कविता<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8MzD1Y80kQkU2peVaH9DQQp7pJ9ny411cEVYz3CY_DMZR3gxSr4aXSkjezNy-ND2S-aroYjqslGPVKgLLpzIxQHV_WIAExk1SWZ5SYUD587Rmb26f3hms8XZIPyk5-YOHHlARAU2sHGo/s1600/zen.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8MzD1Y80kQkU2peVaH9DQQp7pJ9ny411cEVYz3CY_DMZR3gxSr4aXSkjezNy-ND2S-aroYjqslGPVKgLLpzIxQHV_WIAExk1SWZ5SYUD587Rmb26f3hms8XZIPyk5-YOHHlARAU2sHGo/s320/zen.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: right;">पुस्तकाचे मुखपृष्ठ </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
कोकणीतले एक महत्त्वाचे कवी रमेश वेळुस्कर यांच्या हल्लीच आलेल्या ‘झेन कविता’संग्रहावर लिहिल्याशिवाय राहावले नाही.<br />
<br />
कविता मला पूर्णपणे कळते असा माझा दावा नाही आणि झेन कवितांचे पूर्ण आकलन मला झाले आहे असा माझा अट्टहासही नाही., ‘झेन कवितां’च्या वाचनातून एका टप्प्यावर आलेली ही प्रतिक्रिया आहे. त्यात स्वरूप समजून घेण्याचा प्रयत्न, काही प्रतिक्रिया व काही प्रश्नांचा समावेश आहे.<br />
<br />
व्यक्तीला प्रथमदर्शनी एखादी गोष्ट भावणे म्हणजे त्या गोष्टीत काहीतरी वेगळेपणा असायला हवा, असं एक माझं मत आहे. त्यादृष्टीने सांगायचे तर हे पुस्तक प्रकाशित होण्याच्या सुमारे दोन वर्षे भरतील इतक्या दिवसांपूर्वी 'बिम्ब ' या कोंकणी मासिकात या झेन कविता सर्वप्रथम वाचल्या होत्या. आणि त्या वाचल्यावर एक वेगळी कविता वाचत असल्याचे वाटले होते. त्यावर एख छोटी प्रतिक्रियाही दिली होती.<br />
<br />
झेन ही बौद्ध धमाची एक शैली. झेन हे ध्यानाचे अपभ्रंश रूप. भारत ते जपान व्हाया चीन असा प्रवास ‘झेन’ने केला आहे. या ध्यान कविता आणि म्हणून झेन कविता असेही कवी नमूद करतो.<br />
<br />
‘झेन’ एक संकल्पना असे कविला अभिप्रेत असावे असे वाटते. त्यामुळे झेन म्हणजे काय याची किमान मूलभूत माहिती वाचकाला असावी लागेल. त्यामुळे ‘झेन वाचक’ या ‘झेन कवितां’चा खरा वाचक होऊ शकेल असेे आपण म्हणू शकतो. किंवा मग या कविता वाचून झेन म्हणजे काय याचा ढोबळ आडाखा बांधावा लागेल.<br />
<br />
संग्रहात कवीने या कवितांचा उगम, त्या येतानाची अवस्था, प्रेरणेची अवस्था आपल्या मनोगतात मांडली आहे. त्यामुळे लेखकाने त्याला गवसलेल्या ‘झेन’चा स्कोप/पट नमूद केला आहे. तो स्कोप समजून घेऊन ही कविता वाचण्याचाही एक मार्ग असू शकतो.<br />
<br />
<br />
किंवा मग, ‘कवितांना लेबलं कशाला’ असा सोपा मार्ग पत्करून इतर कवितांसारखीच ही कविता वाचून काहीतरी प्रतिक्रियाही असू शकते. अर्थांत शेवटचा हा मार्ग या लेखकाने स्वीकारलेला नाही.<br />
<br />
या संग्रहात कविच्या झेन अवस्थेवर एक कविता येते-<br />
<br />
<i>झिनी झिनी झॅन</i><br />
<i>दोळ्यांत झडटा</i><br />
<i>पावशी शॅन</i><br />
<i>सळसळ पानां खेळ</i><br />
<i>वारियाचें</i><br />
<i>झॅन भिरभिर</i><br />
<i>झॅन</i><br />
<br />
आणि झेनचा आवाठ स्पष्ट करणारी, अशीही एक कविता आहे -<br />
<br />
<i>तुजेकडें</i><br />
<i>उलयलोंच ना आजून</i><br />
<i>तुज्या मौनाक स्पर्श करूंक रावतां....</i><br />
<br />
‘माझ्या कविता झेन कविता आहेत’, हे सांगण्याचे धाडस या कविने दाखवले आहे. त्याचबरोबर ‘झेन कविता’ कोणत्याही भारतीय भाषांत लिहिल्या गेलेल्या नाहीत, असे जाहीर विधानही या कविचे आहे. अर्थात ते चर्चा/चिकित्सेचा विषय आहे. पण जर हे विधान खरे मानले गेलेे तर भारतीय परंपरेचा वारसा सांगणारी ‘झेन’ शैली पुन्हा भारतात कोकणीतून येते आहे, असा एक उत्स्फूर्त निष्कर्ष काढता येईल.<br />
<br />
आपल्या आयुष्यात झेन प्रसंग घडलेले आहेत, असा साक्षात्कार या कविला अनुवादित झेन वाङ्मयातून झाला आहे. त्यानंतर त्याने आपल्या जीवनातील ‘झेन’ प्रसंग शोधून त्यांना शब्दरूप दिले आणि या कविता साकार झाल्या, असे कवि आपल्या निवेदनात सांगतो. म्हणजे या आधीच्या दीर्घ काव्य प्रवासात या कविकडूनझेन कविता लिहूनही झाल्या असू शकतील, असेही वाटते.<br />
<br />
कविचे निवेदन वाचत असताना एक सिद्धांतवजा वाक्य भेटले -‘ दरेक गजाल वेगळी आसता देखून दरेक गजाल सगळी आसता.’ अर्थात प्रत्येक गोष्ट ही वेगळी असते म्हणून प्रत्येक गोष्ट सगळी (पूर्ण) असते. इथे वेगळीचा अर्थ ‘युनिक’ असाही घेता येईल. आता हेच सिद्धांत वजा वाक्य प्रमाण मानून हे पुस्तक वाचण्याचा/समजून घेण्याचा प्रयत्न केला आहे. त्यातून या कविता झेन कविता आहेत, किंवा या कवितांतून जे हाती लागेल ते झेन आहे, किंवा लेखकाचे हे झेन अनुभव आहेत, किंवा या कविता समजून घ्यायचा प्रयत्न केला तर काहीतरी झेन हाताला लागेल, आणि ‘लास्ट बट नॉट द लीस्ट’ झेन प्रत्येकाला अनुभवता येण्यासारखी गोष्ट आहे असे अनेक गृहीतक वजा उत्स्फूर्त निष्कर्ष निघाले.<br />
<br />
सगळ्यात आधी मला कवितेत भावतो तो त्यातील साधेपणा. गोष्टी जशा आहेत तशाच कोणताही रंजित-अतिरंजितपणा न करता शब्दबद्ध करण्याचा प्रयत्न आहे. सच्चेपणाकडे जाण्यासाठी असा साधेपणाचाच रस्ता हवा. किंवा साधेपणातूनच सच्चेपणापर्यंत जाता येऊ शकते. आणि सत्य आहे ते सुंदर असते असा तर भारतीय परंपरेचा एक सिद्धांतच आहे. या काव्यमय झेन दृष्टांताचे विषय हे बहुतेक करून निसर्गातील सर्वसाधारण क्रिया आहेत पण ज्याकडे आपले लक्ष सहसा जात नाही वा या गोष्टीकडे लक्ष द्यावेसे आपणास वाटत नाही. कदाचित , गोष्टी गृहित धरण्याची आपल्याला सवय लागून गेली आहे, हे त्यामागील कारण असू शकेल. कवि निसर्गाच्या पातळीपर्यंत जाण्याचा प्रयत्न करतो. आणि या निसर्गाच्या सान्निध्यात तादात्म्य पावताना त्याला समांतरपणे चाललेल्या अनेक गोष्टींचे दर्शन घडते. हे दर्शन तो तो विस्मयाने घेतो या विस्मयातूनच तो जागृतीची जाणीव घेतोे.<br />
<br />
माणूस आणि निसर्ग यांना एका पातळीवर कवि पाहतोय. आणि त्यामुळेच त्याला हे दृष्टांत मिळत आहेत. म्हणजे माणूस आणि निसर्ग वेगळा नाही हे प्रत्येक कृतीवेळी आपण लक्षात ठेवले पाहिजे, असा एक संदेश ही कविता वारंवार देते, शिवाय प्रत्येक गोष्टीकडे ‘यूनिक’ समजून आपण बघू लागलो तर त्यातील सुप्त नवल आपल्यापुढे उलगडल्याशिवाय राहणार नाही, असेही जाणवले. या कवितांत एक आध्यात्म आहे आणि हे आध्यात्म जाणीवेचे आहे. जाणीवेतून जागृतीकडे जाणारे हे आध्यात्म आहे, असा एक निष्कर्षही काढावासा वाटला.<br />
<br />
संग्रहातील प्रत्येक झेन कविता ही सुटी आहे. प्रत्येक कविता ही कविची जणू त्याच्या अनुभवांविषयीची उत्स्फूर्त प्रतिक्रिया आहे. ही कविता भाषेच्या कुठल्याही अलंकारादी कसरती न करता सरळ उमटते पण तरीही ती एक प्रत्यय उभा करते, हा प्रत्यय सुद्धा एक स्वतंत्र झेन म्हणूयात का ? अनेक अनुभव भाषेत व्यक्त होतीलच असे नाहीत, पण ते असतात. ही संवेदनेची भाषा व्यक्तीसापेक्ष असते. या कवितांच्या अर्थानाही एक स्पेस रिता आहे, त्यातही अनेक अदृश्य अर्थ सामावले असू शकतात, वाचकाला ते सापडू शकतात, प्रत्येक वाचकाला ते वेगळे सापडू शकतात, वेगवेगळ्यावेळी वेगवेगळे सापडू शकतात, हे सुद्धा दुसरे झेन म्हणूयात का ? माझा वैयक्तिक अनुभव असा होता की अनेेक कविता वाचून संपतात तिथे एक चित्रमय, नादमय कविता आपल्याआपण गुुणगुणायला लागते, हे सुद्धा एक झेन म्हणता येईल का?<br />
<br />
संग्रहातील कवितांना नावे दिलेली नाहीत. तीन ओळींपासून ते २१ ओळींपर्यंत एकूण १०६ कविता संग्रहात आहेत. एका ओळीची शब्द संख्या तीन पेक्षा जास्त नाही. एका तीन ओळींच्या कवितेत तर पहिल्या दोन ओळींत प्रत्येकी एक शब्द आहे.<br />
<br />
<i>फुलान </i><br />
<i>सांगलें </i><br />
<i>अशेंच फूल .... </i><br />
<i><br /></i>
अशाचप्रकारे शब्दांची विशिष्ठ मांडणी करून कवीने साधलेला परिणामही नजरेत भरतो. उदा. -<br />
<br />
<i>सवण्यांची</i><br />
<i>फांतोड चिंव चिंव</i><br />
<i>कानार पडटांच</i><br />
<i>रात</i><br />
<i>पि</i><br />
<i>घ</i><br />
<i>ळूं</i><br />
<i>क </i><br />
<i>लागता....</i><br />
<br />
कवी आपल्या अनुभवांना उत्स्फूर्तपणे व्यक्त करताना कधी कधी खोल चिंतनात उतरतानाही दिसतो. उदा.÷-<br />
<i><br /></i>
<i>म्हजें स्मीत</i><br />
<i>खरेंच म्हजें</i><br />
<i>काय तुजें ?</i><br />
<i>....</i><br />
<i><br /></i>
<i>मळबान म्हटलें,</i><br />
<i>सांग, हांव व्यक्त</i><br />
<i>काय अव्यक्त...?</i><br />
<i>.....</i><br />
<i><br /></i>
<i>पिशें</i><br />
<i>दोळ्यांक पिशें</i><br />
<i>आकाराचें</i><br />
<i>आनी मनाक</i><br />
<i>निराकाराचें</i><br />
<br />
अनेक कवितांतून वर्णने प्रत्ययकारी झाली आहेत. ती कवीच्या उत्स्फूर्त अनुभवांना वाचणार्याच्या चित्तावर प्रतिबिंबिंत करतात - ‘जुई जुुई पावलांनी नाचपी उटंगाराच्यो अटंग धारो’<br />
‘वार्यार पिंपळाच्या पानांचे कथ्थक’<br />
‘मळब आंगार झेलपी घोण’<br />
‘पाणयांत वणखल्लो चंद्र’<br />
‘मळबाच्या केंद्रबिंदूंत उडून वचपी पक्षी’<br />
‘धारांच्या कंवळ्या पावलांची, न्हंयच्या पाणयार चित्रलिपी’<br />
‘आपल्या कर्कश आवाचान गंभीर मोनेळ चिरीत वचपी कावळो’<br />
‘लाल फुलांचो गुलाल उधळून मोगाळ उबाळांची धुळवड मनोवपी गुलमोहर’<br />
<br />
<br />
स्थीर होऊन निसर्गाशी एकरूप होऊन केवळ निरीक्षणातून दृष्टी किती समृद्ध होते आणि माणूस जागृतपणे विचार करू लागला तर जाणीवेतून आत्मशोधाचा एक मार्ग कसा सापडू शकतो याचा विश्वास कवितांतून मिळतो. इथे मग झेन जणू जीवन किंवा एकूण जीवसृष्टी, परिसंस्था, पर्यावरण समजून घेण्याचा एक आध्यात्मिक मार्ग बनून जातो. म्हणजे आध्यात्मिक, धार्मिक नव्हे. हे अध्यात्म जाणिवेतून जागृतीकडे नेणारे आहे.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzC3LPrPzk1WVYHveOQWvsCHijOHYD11y98mDnyUGdqkgts0nKMucm-Xdyagpa8TDU_9GZVYY5z2emiiMzIU6-eFmrpRS6N9jqu9MFdRmlwOFnFCxNivsD87L9M3mpqgVjWCQ7FAN9CKg/s1600/ramshesh+veluskar.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzC3LPrPzk1WVYHveOQWvsCHijOHYD11y98mDnyUGdqkgts0nKMucm-Xdyagpa8TDU_9GZVYY5z2emiiMzIU6-eFmrpRS6N9jqu9MFdRmlwOFnFCxNivsD87L9M3mpqgVjWCQ7FAN9CKg/s400/ramshesh+veluskar.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">कवी रमेश वेळुस्कर : इंटरनेट फोटो </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
या संग्रहातील काही कविता -</h3>
<br />
<br />
पावस म्हजेर शिंवरता<br />
ती मळबाची<br />
मनस्वी भाक<br />
मळबाच्या स्पर्शाची<br />
अनंत तांक<br />
<br />
........................................<br />
<br />
पिशें<br />
दोळ्यांक पिशें<br />
आकाराचें<br />
आनी मनाक<br />
निराकाराचें<br />
............................................<br />
<br />
मिठाची कण जाल्यार<br />
दर्यायेदें जांव येता<br />
आनी मागीर<br />
चान्न्याच्या<br />
उजवाडान न्हांव येता<br />
<br />
............................................<br />
<br />
मळबान म्हटलें,<br />
सांग, हांव व्यक्त<br />
काय अव्यक्त...?<br />
<br />
..........................................<br />
<br />
संयभोंवतणचो<br />
गंभीर मोनेळ<br />
कावळो<br />
आपल्या कर्कश<br />
आवाजाचे कातरीन<br />
चिरीत गेलो<br />
<br />
.......................................<br />
<br />
सवण्यांची<br />
फांतोड चिंव चिंव<br />
कानार पडटांच<br />
रात<br />
पि<br />
घ<br />
ळूं<br />
क<br />
लागता....<br />
<br />
.....................................<br />
<br />
<br />
लाल फुलांचो<br />
गुलाल उधळून<br />
धुळवड<br />
मनयली<br />
गुलमोहोरान<br />
मोगाळ<br />
उबाळांची...<br />
<br />
...................................<br />
<br />
कितल्यो<br />
कला<br />
कितल्यो<br />
अदा<br />
ल्हार<br />
आमच्या नदरांर<br />
जालां<br />
फिदा<br />
फिदा फिदा<br />
.................................<br />
<br />
गम्मत<br />
मेघांनी केली<br />
आनी पान<br />
पान पान रानाचें<br />
वाजयत गेलें झांज<br />
<br />
..................................<br />
<br />
<br />
चक्क पारदर्शी<br />
नदरस्पर्शी<br />
थेंब<br />
टींब<br />
एक मळब<br />
माळून आयलें<br />
<br />
<br />
<br />
<div>
<br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7806786775193840376.post-31762844653370926612017-07-07T20:27:00.002+05:302017-07-07T20:51:55.648+05:30स्वर आणि ईश्वर<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ईश्वराचे सान्निध्य प्राप्त करण्यासाठी संगीताच्या माध्यमातून स्वत: आणि इश्वरातील अंतर मिटविण्याचा प्रयत्न करणार्या सुफी परंपरेचा उल्लेख वारंवार येतो.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgisvCH6v8VJk46vzgMGlpliWZ9tXgsiR0N3HX-oOnlSdkeaiRUbnsyyaxBXaC3QtFMpzmIjIDbyoHOEtiMYDkwxF2D8RgFGx4S7JHBjdlLja11QfqgDN0_5g3bdF-quiYmdOgmlowZmf0/s1600/mystic+music.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="748" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgisvCH6v8VJk46vzgMGlpliWZ9tXgsiR0N3HX-oOnlSdkeaiRUbnsyyaxBXaC3QtFMpzmIjIDbyoHOEtiMYDkwxF2D8RgFGx4S7JHBjdlLja11QfqgDN0_5g3bdF-quiYmdOgmlowZmf0/s320/mystic+music.jpg" width="320" /></a></div>
‘समा : दि मिस्टिक म्युझिक ऑफ इंडिया’ हा शाजिया खान यांचा माहितीपट भारतीय इस्लामी परंपरेतील संगीतातून ईश्वराच्या साधनेच्या परंपरेचा शोध घेतो. ‘समा’ म्हणजे समर्पणासाठी जमलेल्या श्रद्धावान श्रोत्यांचा मेळा. ज्यांचा उद्देश विश्वाच्या सर्वोच्च सत्याशी तादात्म्य पावण्याचा आहे. ‘समा’ संगीत इस्लामच्या ‘सूफी’ परंपरेशी निगडित आहे.<br />
<br />
माहितीपटात दिग्दर्शकाने भारतातील ÷इस्लामी आध्यात्मिक-गुढ अशा सांगितीक वैशिष्ट्यांचा आणि वैविध्यांचा शोध घेतला आहे. तो घेताना या संगीतात मिसळून गेलेल्या मूळ भारतीय संगीत - आध्यात्मिक संस्कारांना अधोरेखित करण्याचे कामही या माहितीपटातून झाले आहे. त्याशिवाय एखादी संगीत परंपरा घडण्याची प्रक्रियाी माहितीपट उलगडतो. कोणताच धर्म एकांगी राहू शकत नाही. तो परिसराने कसा प्रभावित होत असतो याचे दर्शनही घडते.<br />
<br />
या संगीताच्या सान्निध्यात आल्यावर धर्म-जात -पात रूढी व तत्सम भेद विरून जातात आणि श्रवणकर्ता एका दैवी एकांताशी तादात्म पावत जातो याचा अनुभव माहितीपट पाहतेवेळी घेता आला.<br />
<br />
माहितीपटाची सुरुवात तामीळनाडुच्या किनार्यावर होते. तेथे डफली घेऊन (बहुधा मच्छीमार) लोक तामीळ भाषेत समुद्रकिनारी बसून प्रेषित महम्मदांची साधना करतात. नंतर केरळ येथे स्त्रिया मपिलापट्टू गाताना दिसतात. मपिलापट्टू हा चरित्रात्मक काव्याच्या गायनाचा प्रकार आहे. याठिकाणी कुराणमध्ये येणार्या विविध चरित्रांचे गायन केलेे जात होते.<br />
<br />
करता करता अजमेर येथे फिल्म पोचते. भक्ती परंपरेच्या संपर्कात आल्यानंतर ख्वाजा मोईनुद्दीन चिश्ती यांनी स्वत:ही ईश्वराचा संदेश व ईश्वरासाठी समर्पणाचा प्रसार करण्यासाठी संगीत-गायनाचा मार्ग निवडला त्याची झलक माहितीपट दाखवतो.<br />
<br />
राजस्थानमधील मंगलियार समुदायाचीही भेट घडते. इस्लामी रीतीरिवाज मानणार्या या लोकसमाजाला हिंदू सणांवेळी गायनासाठी मानाचे निमंत्रण देण्याची तेथे प्रथा आहे. आपल्या दिनचर्येतही हा समुदाय दोन्ही धर्मांची आराधना संगीतातून करतो.<br />
<br />
माहितीपटात पुढे आसाम येते. तेथील इस्लामी ‘जिक्र’मध्ये हिंंदू मठ संस्थापक शंकराचार्यांचा, महादेवाचा आणि श्रीकृष्णाचा उल्लेख येतो. येथील इस्लामी सूफी परंपरेत शंकराचार्यांना मानाचे स्थान आहे, हे त्यांच्या गायनातून दिसते. आसाममध्ये सूफी परंपरा आणणार्या अजान पीरवरच शंकराचार्य आणि भारतीय संगीताचा प्रभाव होता असे दिसते.<br />
<br />
जम्मू काश्मीरमध्ये एक अजब अवलिया दिसतो. पहलगाम नदीकिनारी एकदा सारंगी वाजवताना त्याला आभास झाला की नदीच्या हालचालीत आपल्या संगीताचे प्रतिबिंब उमटले आहे, त्यापासून गेली ३५ वर्षे या नदीकिनारी निसर्गात तल्लीन होऊन तो सारंगी आळवतो आहे.<br />
<br />
पहलगाम येथे स्थानिक लोकसंगीतातून उदय पावलेल्या समर्पण संगीताच्या सुफी परंपरेचे दर्शन फिल्ममध्ये घडते. हे संगीत साधक म्हणतात - ‘सुफी म्हणजे निर्भय होणे, आम्ही निर्भय आहोत.’ रक्तलथपथ काश्मीर खोर्यांत, नाही म्हटले तरी या विधानाला महत्त्व प्राप्त होते. लोकसंगीतातील सुफी परंपरेबरोबर शास्त्रीय रागदारीवर आधारित ‘सुफीयाना कलाम’ची परंपराही काश्मीरमध्ये आहे. देशभरातील भारतीय रागदारी व शास्त्रीय प्रकारांचे संस्कार त्यात आहेत. तजिकिस्तान, तुकस्थान येथील संगीत विशारदांनीही या ‘कलाम’ला पैलू पाडले आहेत. कलामचे साधक विहंगम अशा निसर्ग पार्श्वभूमीवर तलावाच्या काठावर बसून ‘धर्म इतका साधा असतो... माहित नव्हते’ असे भजन म्हणतात तेव्हा थिएटरमधील श्रोते तल्लीन होऊन जातात.<br />
<br />
माहितीपटाचा शेवट हा बंगालच्या बाऊल आणि फकिरांपाशी होतो. बाऊल हिंदू परंपरेशी नाते सांगणारे तर फकिर इस्लामी श्रद्धेचे. पण ते धुंद होऊन गाऊ लागतात तेव्हा धर्माचे भेद गळून पडतात. कुठल्याही आर्थिक मदतीविना हे बाऊल - फकीर गावागावांत जाऊन भक्ती संगीताची धूनी जागवत आहेत. मोह, स्वार्थ, वाईट मार्ग त्यागून पावित्र्याच्या-नैतिकतेच्या समीप होण्याचा संदेश आपल्या गीतांतून - गायनातून तेे देतात.<br />
<br />
माहितीपट पाहताना विविध राज्यांतील लोकसंगीताची परंपरा व प्रदेशनिष्ठ संगीताचा बाज यांची ओळखही घडते. संगीताच्या माध्यमातून श्रद्धेचा धागा जोडणारी परंपरा आणि भेदांची श्रृंखला तोडणारी परंपरा यांचा वेध माहितीपट घेतो.<br />
<br />
<u><b>(पुरवणी संदर्भ : हा माहितीपट <a href="https://www.youtube.com/watch?v=eyg4qpqDXqE&t=2211s" target="_blank">youtube वर </a> उपलब्ध असल्याचे आढळले )</b></u><br />
<div>
<br /></div>
</div>
समीर झांट्ये / Sameer Zantyehttp://www.blogger.com/profile/01278072060504523635noreply@blogger.com0